Alig két hónapot élt a nyáron, máris eltemették az ausztrál karbonadót. Pedig nagyszámú széntüzeléses erőműve és szárnyaló bányaipara miatt - mely ellátja Kína hasonló erőműveit - Ausztrália azon országok közé tartozik, ahol a legnagyobb az egy főre jutó ÜHG-kibocsátás.

Alig két hónap után a bányalobbi a sírba tette az ausztrál karbonadót - Kép: SXC

A Canberra és az EU közötti megállapodás 2018-ig tart. Az alku lényege, hogy az ausztrál vállalatok olcsóbban juthatnak így kibocsátási kvótákhoz, az uniós emissziókereskedelmi rendszer pedig végre fellendül, miután a széndioxidkvóták ára rekordmélységekbe zuhant az év folyamán, elsősorban az engedélyek túlkínálata, s a csekély piaci igény miatt. Az árfolyam az elmúlt hónapokban 8-9 euró körül mozgott.

Az ausztrál magánszektor érintett szereplői közel háromszázra tehetők: nagy nyomást gyakoroltak kormányukra, azzal panaszkodva, a karbonadó nagyobb terheket ró rájuk, mint az európai piaci szereplőkre. A szigetország karbondadója 23 ausztrál dollár/tonna fizetését írta elő. Ez 23,7 amerikai dollárt jelent, míg a 8.30 eurós európai kvóta csak 10,8 amerikai dollárt - ezentúl tehát olcsóbban tudhatják le légszennyezésükkel kapcsolatos fizetési kötelezettségeiket.

A szomszédos Új-Zéland 2015-ig hosszabbította meg emissziókereskedelmi rendszere működését, s 25 új-zélandi dollárban fixálta az árfolyamot, ami 20 amerikai dollárnak felel meg.

A helyi cégek kibocsátásuk felét fedhetik le kvótapiacról vásárolt kibocsátási engedélyekkel. A kormány azt a könnyítést is bevezette, hogy engedélyezi az olcsóbb nemzetközi kvóták érvényesítését a kötelezettségek teljesítésében. Az új-zélandi emissziókereskedelem 2010 júliusában vette kezdetét.