Az ökológiai lábnyom a természeti erőforrások igénybevételét és az életmódunk által az ökoszisztémára nehezedő nyomást (szennyezést) fejezi ki számértékekben. Az érthetőség kedvéért gyakran ennek egyszerűsítettebb változatát emlegetik, a széndioxid-lábnyomunkat (carbon footprint). Ez rendszerint a kibocsátott mérges-gázok széndioxidba átszámított egyenértékét jelenti.
Biológiai zsákutcába jutunk
Az ökológiai lábnyom a termőföldterületre, tengerre és légtérre vonatkozik, amely ahhoz szükséges, hogy az emberiség természeti erőforrásigényét megteremtse és az elhasználásával előálló szennyezést feldolgozza, elnyelje.
2005-ben az emberiség ökológiai lábnyomát 1,3 bolygóra becsülték - ez annyit jelent, hogy a kelleténél 1,3-szor nagyobb sebességgel vesszük igénybe az ökoszisztéma rendszereit, vagyis kimerítjük a megújuló természeti erőforrásokat, amivel biológiai zsákutcába jutunk. 1,3 bolygó kellene ahhoz, hogy jelenlegi fogyasztási szintünket fenntartható módon fedezni tudja a bioszféra. De vajon az egyén hogyan járul hozzá az ökoszisztéma ilyen szintű roncsolásához?
Miből áll az ön ökológiai lábnyoma?
Nemcsak az országok, iparágak, vállalatok vagy egyes termékek ökológiai és szén-lábnyomát mérik, de az egyénét is. Tudósok tételesen kiszámították, hogy egy nyugati átlagember lábnyoma milyen elemekből áll. Az egyén és fogyasztása (consumption) által az ökoszisztémára nehezedő lábnyomunk a következőképpen oszlik meg:
- Üzemanyag, földgáz, szén: 15 %
- Szabadidős tevékenységek: 14 %
- Áramfogyasztás: 12 %
- Közműszolgáltatás: 12 %
- Magántulajdonú gépjármű használata: 10 %
- Háztartás (bútor és építkezés): 9 %
- Az autó legyártásának CO2-vonzata: 7 %
- Vakációs repülőutak: 6 %
- Étel és ital: 5 %
- Ruhák és használati tárgyak: 4 %
- Tömegközlekedés: 3 %
- Pénzügyi szolgáltatások: 3 %
