Nemrégiben a "szennyezési jogok" kiosztásáról, legújabban az éghajlati károk csökkentésének, a kedvezőtlen folyamatok visszafordíthatóságának a stratégiájáról indult, illetve majd indul társadalmi vita. De vajon tudjuk-e, hogy mikor és miről kérik a véleményünket, s ha vitázunk, akkor bizonyára érveink, vitapartnereinknek pedig ellenérveik vannak. De vajon kinek és mi oka lehet másként gondolni azt, hogy szabad-e tönkretennünk a levegőt, a vizet? Magának, gyermekeinek senki nem akar ártani, ez világos, de az is, hogy sokan és sokféleképpen - másnak a pénzén és felelősségére - akarnak egyről a kettőre jutni. Nem véletlen, akkor, amikor Dióssy László környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi szakállamtitkárral a két mostanában esedékes, egymással összefüggő téma társadalmi vitájáról beszélgettünk, akaratlanul is magatartásról, pénzről és felelősségről ejtettünk szót.
- A szén-dioxid-kvótáról, azaz a szennyezési jogokról több uniós felszólítás után sikerült csak a kormányzatnak döntenie. Vajon miért volt ennyire nehéz feladat a nemzeti kiosztási terv elkészítése?
- Az első ok technikai volt, nem rendelkeztünk elegendő tapasztalattal arról, milyen adatszolgáltatásra, információtovábbításra van szükség. A másik ok gyakorlati, a tárcánk, amely gondozza a nemzeti kiosztási terv elkészítését, két tűz között tevékenykedik: a környezetvédő szervezetek "be akarják állítani" a szén-dioxid-kvótát mind alacsonyabb szintre, a gazdaság fosszilis energiát felhasználó szereplői pedig az üzleti érdekeiket szolgálnák a mind több ingyen kiosztható kvótamennyiség elérésével. A középút megtalálása nehéz tehát, kivált, mert a múlt évben a zöldek azzal a bírálattal álltak elő, hogy nem a szennyezők fizetnek a kvótarendszer alapján, hanem a szennyezőknek fizetnek. Az energiát termelő és felhasználó cégek, létesítmények pedig azzal érveltek, hogy a gazdaság fejlesztését fogja vissza a kormányzat.
Zöldek és az energialobbi
- Itt is lezajlott társadalmi vita, de még utólag sem könnyű mást látni, mint azt, hogy a kvótagazdálkodás mikéntjét legfeljebb az energetikához értő intézmények, szakemberek vették górcső alá.
- A szélesebb környezet valóban kevéssé vitaképes, hiszen itt elvont, szakmai számításokon alapuló témát kellett elemezni, ezért is csak zöldszervezetek, energiafelhasználó érdekcsoportok szerepeltek a társadalmi vitákon. Érthetően kevesebben hallatták hangjukat, mint amennyien jelenleg teszik azt a megújuló energia felhasználásáról vagy a globális klímaváltozásról folyó vitákon. Mégis lezajlott a konzultáció, s ennek nyomán készült el a második nemzeti kiosztási terv. Tény, 229 létesítmény érintett a jelenlegi időszakban, az Európai Bizottság 26,9 millió tonna éves kibocsátást engedélyezett számukra.
- Talán egyszerűbb a helyzete annak, aki a fenntartható fejlődésről vagy a klíma védelméről készült programnak akar tevőleges részesévé válni: úgy gondolhatja, hogy magatartási szabályok betartását várják el tőle. Lehet szempont, hogy az állampolgár adójából nemzeti és nemzetközi éghajlati programokat finanszíroznak - mi tartozik még ránk, laikus polgárokra?#page#
KEOP
- Két rendkívül fontos dokumentum készül: a fenntartható fejlődésről szóló stratégia a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség gondozásában, valamint a környezetvédelmi tárca organizálta éghajlat-változási nemzeti stratégia. Ez utóbbi olyan alapdokumentum, amely számba veszi az éghajlatváltozás állapotát, következményeit, s meghatározza azokat a teendőket, amelyekhez az elkövetkezőkben tartanunk kell magunkat. Különösen nagy feladatokat kapnak így a települések, a régiók. El kell oszlatni a tévhitet, azt, hogy a klímaváltozással kapcsolatos teendők valamiféle központilag irányított munkát, feladatot jelentenek. A régióknak, településeknek kell ugyanis felkészülniük az éghajlati változások következményeire, hatásaira s persze a válaszokra.
- Mondana példát?
- A közlekedési rendszer kialakítása főképp a városokban mindenképpen "helyi ügy". Ugyanis roppant nagyfokú szén-dioxid-kibocsátás a következmény, azaz ennek mérséklését helyi közösségi feladatnak kell tekinteni, helyben lehet eldönteni a legmegfelelőbb közlekedési útvonalakat, struktúrákat. Ugyancsak a régiókban sikerülhet a legjobban meghatározni, hogyan lehet növelni a megújuló energiahordozók felhasználásának a hányadát. Az Európai Unió által támogatott környezeti és energetikai operatív program értelmében a környezetvédelmi tárca elindította, rendszeresen szervezi e tárgyú roadshow-it: a potenciális kedvezményezetteket akarjuk képbe hozni, hogy lássák, tudják lehetőségeiket az alternatív energia területén. Vitathatatlanul fontossá válik a biomasszának a felhasználása, a szélgépeknek a működtetése, a bioüzemanyag előállítása. Vagyis a hazai energiaszerkezetet át lehet alakítani. Az éghajlat-változási stratégiának az is a része, hogy az ősszel elindítjuk a jobbára a lakosságnak szóló roadshow-t is.
- A megújuló energia hasznosítását ma még főképp szigetszerűen vállalják hol cégek, hol kisközösségek, hol magánszemélyek. Van-e, lesz-e regiszter a modellértékű, ajánlható megoldásokról legalább?
- Úgy gondolom, most már sok hasznos kezdeményezéssel lehet találkozni. De még az is igaz, hogy jellemzőek az ötletszerűen, valóban szigetszerűen megvalósuló fejlesztések. Ezért is várom a környezeti és energetikai operatív programtól azt, hogy segítségével sikerül megalapozottabbá, tervszerűbbé, kiszámíthatóbbá tenni a megújulóenergia-projektek megvalósítását, elterjesztését.
Teljes cikk a Piac és Profit Magazin májusi számában...
