Kína nyugati és belső területein közel 500 millió ember tengődik afrikai nyomort idéző szegénységben, napi 1-2 dollárnak megfelelő összegen. E régiókból az elmúlt évtizedben közel 230 "migráns munkás" vándorolt a tengeri kikötőkhöz közeli gyárakba. Ők szolgáltatták a globalizáció motorjának alapját: az olcsón termelő Kína versenyelőnyét. (Az elvándorlás olyan mértékű Kína belső területein, hogy egész falvak vannak, ahol nincs munkaképes korú lakó. Csak az öreg szülők maradtak otthon, a gyerekek mind elvándoroltak a jobb bér reményében.)
A globalizáció kényes egyensúlya -vagy inkább egyensúlytalansága- azon alapult, hogy Amerika -a 80-as évektől kezdődően- dezindusztrálódási folyamaton ment keresztül és a gyártást kihelyezte a Távol-Keletre. A Made in China vagy Taiwan címke rákerült szinte mindenféle árura, a gagyi bóvlitól a világmárkák termékeiig mindenre. Ez a korszak azonban lejárt, legalábbis minden jel erre mutat: Kínában növekednek a gyári fizetések, s a tartományi kormányok is emelik a minimálbér szintjét (ami ezután is csak 140 dollár, vagyis 30 000 forint). Vagyis az exportáruk a jövőben nem lesznek olyan olcsók.
Az órabér alsó határa persze még így is becstelenül alacsony és nyugodtan pályázhat a "kizsákmányolás" címkére, mivel nincs köszönőviszonyban a nyugati világban elvárt és megszokott bérekkel: 75 dollárcenttel (164 forinttal) szúrják ki a munkások szemét.
Generációváltás: béremelést követelő munkások
Csoda hát, ha a kínai gyáripar krónikus munkaerőhiányban szenved? A gyári munkásállások 15-20 százaléka betöltetlen. A cégvezetők szó szerint luxusautóikban cirkálva hajkurásszák az utcán lévő fiatal vidéki munkaerőt. A 16-24 éves új munkavállalók lélekszáma elérte a maximumot és a következő 12 évben egyharmadával csökken majd. A kormány által szorgalmazott -népességrobbanásnak elejét vevő- "egy család-egy gyerek" program most kezdi éreztetni hatását.
A demográfiai változás mellett van egy másik, mentális oka is a munkaerőpiac átalakulásának: a mai fiatalok többet várnak el munkáltatóiktól, és eszük ágában sincs megfelelni a szorgos hangyaként dolgozó kínai munkaerő elavult sztereotípiájának. Következésképp nem hajlandók embertelen körülmények között, becstelenül alacsony órabérért naponta 11(!) órát gürcölni, s a törvényes kereteket túllépő túlórák miatt a gyár padlóján aludni. (Előfordul, hogy tiltakozásképp a legvégső eszközhöz folyamodnak: az elmúlt hónapokban a nyugati sajtó több öngyilkosságról számolt be a világ legnagyobb elektromos alkatrész cége, a Foxconn kínai egységeinél. A Kínában 800 000 főt foglalkoztató vállalat -mely többek között az Apple-nek is beszállít- az öngyilkossági botrány miatt 5 nap alatt kétszer is béremelést hajtott végre, szinte megduplázva a fizetéseket. A Hondánál például az átlagkereslet 300 dollár lett. De ez is mindössze 65 000 forint.)
A mai fiatalok iskolázottabbak, az interneten ocsúdtak fel a világ állásáról és tudják, milyen a fogyasztói társadalom előnyeit élvezni. A világhálót használva könnyebben hallatják hangjukat, fejezik ki elégedetlenségüket, hoznak létre szakszervezeteket és lázadnak, mindezt úgy, ahogy korábban elképzelhetetlen volt. Az eddigi munkabeszüntetések a fizetés elmaradásáért vagy a kemény bánásmód miatt törtek ki. Ám júniusban két héten át sztrájkolt az új generáció a Honda négy üzemében. Az 1900 munkás végül 24-32 százalékos fizetésemelést ért el.
Kínai vásárlóerő
Kínában az átlagfizetés nem magas, de mivel az alapvető árucikkek sem, a középosztály vásárlóerő paritása (PPP) viszonylag nagy, magyarázták e sorok írójának a Trade Development Council képviselői Hongkongban. A kínai középosztály nagy számban tódul Hongkongba bevásárlókörutakra.
A termelési költségek emelkedése ellenére nem igazán kell a kínai ipari kapacitások nagymértékű leépítésétől tartani, hiszen az 1,3 milliárdos lélekszámú belföldi felvevőpiacot ellátni éppen elég feladat lesz. De a bóvliról nívós(abb) termékek előállítására fog átállni a kínai gyárak nagy része - míg az olcsó tömegtermelés vélhetően áttelepül Kína nyugati részére, valamint Vietnámba és Bangladesbe.
De vajon ez a hatalmas vásárlóközönség mennyire törődik fogyasztása környezeti hatásaival?
A CNN szerint "Kínában divatos zöldnek lenni". A hírtelevízió a Landor Associates-t idézte, mely vizsgálatot végzett a kínai vásárlók környezettudatosságáról. Mint kiderült, sokkal jobban izgatja őket a kérdés, mint az amerikai vagy európai fogyasztókat. A kínai válaszadók 45 százaléka tartja fontosnak, hogy a vállalatok környezetkímélő módon termeljenek, és hajlandók is a zöld márkákat előnybe részesíteni a vásárlásnál. Ezzel szemben az USA-ban csak 23 százalék törődik e kérdéssel.
Zöld feketelistán: környezetszennyező gyárak
Kínában már létezik feketelistája a legnagyobb környezetszennyező társaságoknak, amelyre felkerült a Hitachi, a Philips, a Tsingtao sörgyár és a Master Kong tésztagyár. Az italcég a CNN-nek elárulta, hogy az elmúlt 3 évben 18 millió dollárt költött arra, hogy környezetkímélőbbé tegye termelését, de a szakértők továbbra is elmarasztalják a vállalatot, mivel gyárainak ipari szennyvize nem felel meg az állami vízvédelmi előírásoknak (napi 1000 tonna legyártott sörre 3600 tonna vegyi szennyvíz jut, aminek 15 százalékát mikroorganizmusokkal kezelik és újrahasznosítják). A feketelistát 34 nem-kormányzati szervezet támogatja és évente frissítik.
