Miután a washingtoni Kongresszus nem vitte keresztül a klímatörvényt, a (2012-től hatályos) zöld törvénycsomaggal rendelkező Kalifornia maradt az egyetlen reménye a zöldeknek, hogy talán itt megkapaszkodhat a kvótapiac intézménye, mely egyrészt regulázza a kibocsátási engedélyek kereskedelmét, de főleg évről-évre limitálja a kibocsátást, vagyis emisszió-mérséklést hajt végre (ezért hívják úgy a rendszert: cap-and-trade).

A klímapolitikában érdekeltek már a Cancún konferencia után aggályukat fejezték ki, mondván könnyen elhalhat a kvótakereskedelem: a klímacsúcs egy évvel elhalasztotta a kiotói jegyzőkönyv jövőjéről szóló döntést.

Az 1997-es kiotói egyezmény 2012-ben lejár, s az idei durbani klímacsúcs résztvevőire hárul a feladat, hogy azt meghosszabbítsák, vagy új egyezményt kovácsoljanak össze, mely már az USA-t, Indiát és Kínát is emisszió-mérséklésre kötelezi.

Rossz hír, hogy Kanada, Ausztrália, Dél-Korea és Japán egyelőre elhalasztották saját karbon-piacuk beindítását és Indiai sem rohan hanyatt-homlok, hogy az emisszió-mérséklésnek erre az útjára lépjen.

Kedvező fordulat

E félelmek fényében örvendetes hír, hogy a 19 milliárdos deficittel küszködő Kalifornia törvényhozása engedélyezte az emisszió-kereskedelmet. A helyi Levegővédelmi Tanács (Air Resources Board) elfogadta a széndioxid és más üvegházgázok kibocsátási engedélyekkel való regulázását, illetve az évről-évre kevesebb kvóta kibocsátásával a fokozatos emisszió-mérséklést.

A kvótakereskedelem ellenzői azzal érveltek, hogy az csökkenti az állam versenyképességét, hiszen aki itt akar emisszióval járó iparágban vállalkozni, annak több pénzt kell költenie cége működtetésére.

Arnold Schwarzenegger a zöld munkahelyek teremtésével kecsegtette választóit. A legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a cap-and-trade rendszer rövid távon valóban visszafogja a gazdaságot, de idővel némi pozitív (bár számban kifejezve nem nagy) hatása is mutatkozhat.

A környezetvédők is aggályaiknak adtak hangot, mert a program megengedi a favágást a vállalatoknak (ha másutt megőrzik a fákat és a létesítmény körüli körzetben növelik a fákban tárolt CO2 mennyiségét).

Egyelőre ingyen osztogatják

A kvótakereskedelem -bár 2012-től törvényileg kötelező érvényű a nagy kibocsátókra nézve Kaliforniában- a kezdetekben a cégek becsalogatására épít majd. A sérülékeny gazdaság miatt tehát nem aukción osztják szét a kibocsátási engedélyeket. Akárcsak az EU-ban, eleinte itt is ingyen osztják szét az alapkvótákat, s a kibocsátási limit túllépése után kell a piacon pénzért megvenniük az azt lefedő kvótákat.

A globális karbonpiacok tavaly 144 milliárd dollárt értek, 2012-ben 1700 milliárdot fognak, 2016-ban pedig 10 ezermilliárdot, jövendölte a Reuters az érdekeltségi körébe tartozó Point Carbon szakvéleményére hivatkozva. A karbonsemlegesítésre -tehát túllépett kibocsátási limit ellentételezéseként emissziót elszívó vagy megelőző projetektet- szolgáló kvóták árfolyama 8 dollárnál mozog.

A kibocsátott üvegházgázok tonnánkénti ára 2012-re várhatóan 10 dollárra nő, 2016-ra 18 dollárra. Ekkora az USA nyugati partjának kvótakereskedelme lesz a második legnagyobb piac, szorosan az európai karbonpiac mögött. Három kanadai tartomány (Ontario, Quebec és British Columbia) tervezi, hogy jövőre csatlakozik a Kaliforniában beinduló emissziókereskedelmi rendszerhez.

A karbonpiacok hatékonysága csak egy bizonyos szint felett éreztetheti hatását: ha gyenge a piac, és nem képes felnyomni a karbonárakat, akkor nincs elég nyomás a kibocsátókon, vagyis nehezedik elegendő költségvonzat rájuk és nem éri meg nekik, hogy a megújuló energiaforrásokba fektessenek és zöldítést végezzenek alkalmazott technológiáikban, ami ez estben még mindig olcsóbb (lenne), mint a tetemes kibocsátást kiváltó karbonkvóták vásárolgatása milliószámra, dollármilliárdos összegekért.

Az uniós piacon jelenleg 14,5 euró, vagyis 19,2 dollár a kibocsátott széndioxid tonnája, az USA keleti parti emisszió-kereskedelmében viszont csak 2 dollárba kerül. Az Atlanti-óceán túloldalán tehát olcsóbban lehet szennyezni a légkört, így a nehézipar szereplőinek jobban megéri ott füstölni.

Bővülő emisszió-ellentételezési módok

Nem elhanyagolható elem, hogy sokrétűbbé válnak a karbonsemlegesítési modellek: a klímaegyezmény hatására bővül azon zöld üzleti lehetőségek száma, amelyekbe fektetve leírhatók az emissziós limitek túllépései.

Az ENSZ Környezetvédelmi Szervezete (UNEP) már régóta kardoskodott, hogy ne csak a megújuló energiás létesítmények harmadik világban való finanszírozásával lehessen kompenzálni a fejlett országok nagyvállalatainak (pontosabban az EU kvótapiacán résztvevő gazdasági szereplők) szennyezését a karbon-semlegesítési rendszerben, mely a Clean Development Mechanism (CDM) nevet viseli. A jövőben az erdőirtást megfékező kezdeményezésekbe fektetett pénzek is beszámíthatók lesznek a karbon-semlegesítésbe.