A világ vasérc-éhsége kedvező helyzetbe juttatta egyes feltörekvő gazdaságok elitjét. A fejlődő bányászati technológiák levetővé tették, hogy az eddig hozzáférhetetlen helyekről is kitermeljék az ásványi kincseket. A növekvő kereslet okán a vasérc tonnánkénti ára a korábbi 17 dollárról (3200 forintról) mára 130 dollárra (24 470 forintra) ugrott.
Indiában a kormány kénytelen volt vizsgálatot elrendelni a bányászatot övező korrupció ügyében, miután az ország öt tartományában is jogtalan praktikák ütötték fel fejüket.
Nem is kis arányban: csak 2010 nyarán összesen 20 000(!) panasz érkezett illegális bányászat miatt, ami pontosan jelzi, milyen széles körben folyik a föld hivatalos engedély nélküli kizsigerelése.
A klímaváltozás káros hatásai miatt más megélhetést kereső, sőt eladósodott földműveseket az üzletemberek gyakran bányászként fogják munkára. Egyes bányaipari mágnások -mint például a Reddy fivérek- olyan hatalomra és befolyásra tettek szert, hogy a tisztviselők hada úgy táncol, ahogy ők fütyülnek.
Az engedelmességet persze politikai pártoknak juttatott kampánytámogatások, gyakran pedig miniszteri zsebekben landoló kenőpénzek formájában vásárolják meg. (A hindu nacionalista pártot, a B.J.P.-t támogatják, mely Sonia Gandhi és pártja ellensége.) A fivérek egyikét, Janardhana Reddy-t a turisztikai minisztérium élére nevezték ki, Karunakar a pénzügyi tárcát kapta meg, Sriramalu pedig az egészségügyit.
Ha szektorukat károsan érintő döntést hozna a bányáik körzetében működő tartományi kormány -mint a tavaly tervbe vett, teherautónkénti 21 dolláros adónem- azonnal párton belüli intrikával, lobbizással vágnak vissza, kilátásba helyezve, hogy beszüntetik a busás párttámogatások osztogatását.
De miután pártfogójuk, Andhra Pradesh tavaly helikopterbalesetben elhunyt, a hatóságok merészebben piszkálják a korábban érinthetetlennek hitt mogulokat: a Reddy fivérek újabban sorra kapják az idézéseket és vizsgálatokat illegálisan épített teherautó-utak és jogtalan bányászat vádjával, de korrupciós ügyeiket is behatóbban kezdték vizsgálni az illetékesek - ugyanis állítólag mások nevére kiállított bányászati engedélyekből is ők aratják le a hasznot.
A zavaros helyzet tisztázására Karnataka tartomány kormányzata fel is függesztette a helyi kikötőkből a vasérc-exportot, amitől 4 %-kal nőtt annak ára a nemzetközi piacokon.
Másutt a bányipari dolgozókkal való bánásmód került a figyelem homlokterébe: a hatalmas nyersanyag-igényű Kína a 90-es években Peruban vetette meg a lábát, ahol akkoriban maoista szélsőségesek (a Fénylő Ösvény mozgalom terroristái) lázongtak.
A Shougang Corp. vasipari vállalat a tengerparti sivatagban vásárolt fel bányákat (ahonnan nagy hajókkal könnyen elszállítható a nyersanyag), és a fejlődő országok közötti "dél-dél" együttműködés ideális példájaként harangozta be a húzását.
Csakhogy a Dél-Amerikában megtelepedett brit és amerikai gazdasági erőkhöz hasonlóan, a kínai jelenlét is keserű szájízt hagyott maga után. A maoista színezetű szólamok hamar üres ígéreteknek bizonyultak: a cég nem fektetette be az ígért összeget a helyi infrastruktúrába (a New York Times szerint 150 millió dollárt ígért, de mulasztása miatt csak a 14 milliós bírságot fizette ki az államnak); alacsony bérekben részesítette dolgozóit, amiből sztrájkok sora lett.
Erre több ezer kínai vendégmunkásokat szállított be a vállalat, de a perui alkalmazottak újabb sztrájkjai miatt végül el kellett állnia e megoldástól, és ismét a lokális munkaerőt alkalmazta. A kínai vállalat évente 8 millió tonna vasércet nyer ki Peru földjeiből, és úgy tervezi, outputját évi 18 millió tonnára növeli.
Az ázsiai nagyhatalom szójababot vásárol Brazíliából, fát Guyanából, olajat Venezuelából, rezet, olajat és vasat Peruból. Cserébe olcsó tömegcikkekkel árasztja el a latin-amerikai országok piacait, amivel kivívta azok rosszallását. Brazília és Argentína védővámot vezetett be egyes kínai termékek ellen.
