Vannak olyan társadalmi aktivisták, mint például Vanessa Redgrave, akik úgy tartják, az emberi jog tiszteletére épülő jogállamiság ideáját gyakorlatilag egyetlen ország sem tartja be a világon. Még a fejlett ipari országban létező polgári demokráciák sem. S a vádban van valami igazság, ha arra gondolunk, hogy az USA Irak lerohanása után kínvallatást vetett be a foglyoknál, s a Bush-adminisztráció "terrorizmus ellenes háború" indokával jogtalan lehallgatási programra kapatta magát (ahogy időnként más országok is). Ennek fényében az adófizetők pénzeinek eltüntetése még az enyhébb vétség kategóriájának tűnik.

Mubarak milliárdjai

Az arab világ országaiban látott népfelkelések hulláma visszaszorítja kényuralmi, autokratikus rendszerek számát a világban. A hatalmukhoz és pozíciójukhoz gyakran évtizedeken át ragaszkodó kényurak rendszerint változatos csatornákon szivattyúzzák ki a közpénzeket hazájuk gazdaságából, az esetek többségében svájci vagy offshore bankokba.

Elképzelhető, hogy Mubarak sem volt kivétel e "szokás" alól. Február 11-én Svájcban zárolták családjának állítólag ott lévő több tízmillió dollárját. 

A brit Telegraph napilap szerint a legmerészebb találgatások 70 milliárd dollárra teszik Mubarak személyes vagyonát. A lap azt állítja, a volt egyiptomi államfő családjának állítólag Londonban, Párizsban, Dubaiban és az Egyesült Államokban van vagyona, míg bankszámlái Angliában, Svájcban, az Egyesült Államokban és más nyugati országokban találhatók.

A Maghbreb-országokon túl, Fekete-Afrika a mai napig bővében van a korrupt vezetőknek, bár nevük kevéssé ismert az európai közvélemény előtt, mint az "ikonikus", vaskezű diktátoroké, Ferdinand Marcosé vagy Szaddám Husszeiné.

A hosszú egyeduralmukat általában egypártrendszerben megtartott "választásokkal" legitimizáló vezetők bukásuk után hosszas és nehézkes procedúra az elsikkasztott pénzek lokalizálása, a bankszámlák befagyasztása és a jogtalanul szerzett vagyonok elkobzása - melynek elvégzésére az ENSZ és a Világbank közös programja, a Stolen Asset Recovery Initiative (Ellopott Vagyontárgy-visszaszerzés Kezdeményezés, vagyis StAR) ad jogalapot. De az elmúlt 16 évben mindössze 5 milliárdot sikerült visszaszerezni a program keretében.

 

Mértéktelen költekezés: teniszpályák és pelenkák

A párizsi International Herald Tribune szerint a 2008-ban megbuktatott maldív-szigeteki elnök, Maumoon Abdul Gayoom 30 éves uralma úgy hangzik, mint egy "kézikönyv a vagyongyarapításhoz". Mint a nemzeti auditáló hivatal 2009-es vizsgálatából kiderült, az államfő nagy lábon élt, s mindenféle fényűző beszerzéseket, szolgáltatások igénybe vételét megengedte magának és a sleppjének.

9,5 millió dollárt költött egy német luxusjacht építésére; de vett még 11 gyorshajót, 55 luxusautót (köztük az ország egyetlen Mercedesét); 17 milliót szórt el az elnöki palota és az elnöki család házainak renoválására, amibe beletartozott az úszómedencék és teniszpályák építése is; előkelő külföldi (szingapúri) magánklinikákon kezeltette családját és rezsimje kedvenceit (pl. államfő-elődje családját); és nem spórolt az állami pénzzel akkor sem, ha méregdrága karórákkal és öltönyökkel kellett felcicomáznia magát, vagy amikor luxusüdülésre ment a First Lady.

A párizsi lap szerint egy ízben Londonból repülővel szállíttattak pelenkát az elnöki unoka részére. Sőt a társadalombiztosításra szánt összegeket is megkurtították az elnöki család, a parlamenti képviselők és a magas rangú állami tisztségviselők fényűző életmódjának biztosítására.

Mi mindenre lenne elegendő az elsikkasztott pénztömeg? A Világbank a következő hasonlatot kínálta: minden egyes ellopott 100 milliárd dollárból 250 000 lakásba lehetne bevezetni a vizet, vagy 600 000 HIV-fertőzöttet lehetne kezelni (e vírus Afrikában tulajdonképpen népbetegség).

Washingtonban is szórják a pénzt!

Meg kell jegyezni, Washingtonban is jól járnak a szenátusi képviselők, csak ők legálisan. "Nem vagyok Amerika-ellenes, de tény, hogy ha 2 évet töltesz a Kongresszusban, életed hátralevő részére havi 15 000 dolláros fizetést kapsz. Nem kell nekik az egészségbiztosítással sem bajlódniuk, mert külön rendszerben vannak, a legjobb kórházakat vehetik igénybe, meg minden egyebet", mesélte e sorok írójának Ernest Borgnine Oscar-díjas filmszínész, aki néhány hete töltötte be 94. életévét. A 15 000 dolláros havi kereset 2,9 millió forintnak felel meg.

Jogi eszközök

Az ENSZ korrupció-ellenes egyezménye 2005-ben lépett hatályba. Az USA-ban 1997 óta van érvényben "külföldi korrupció-ellenes" törvény, mely szabályozza a vagyon-elkobzást. Az eldugott milliárdok persze ritkán kerülnek ide. A StAR tekervényes hálózatot alakított ki a világban az ellopott állami pénzek tetten érésére, és 22 országgal együttműködik Európában, Afrikában, a Közel-Keleten, Ázsiában és Dél-Amerikában.

Időnként a megbuktatott diktátorokat felváltó új kormányzat veszi kezébe a cselekvést és fordul közvetlenül Svájchoz az ex-elnökhöz köthető bankszámlák zárolásának kérelmével. Ilyen akciókban Svájc 1,5 milliárd dollárnyi sikkasztott pénzt juttatott vissza a fejlődő országoknak, amit a svájci alkotmányában szereplő kitétel tesz lehetővé. Február elején -a gyenge bírósági rendszerre hivatkozva- új rendeletet és szankciókat vezettek be az államfők pénzmentő-akcióinak kiszűrésére.

Adóelkerülés

Kibúvók és menekülési utak még akadnak bőven: az ENSZ egyezményét négy ország, Németország, India, Japán és Szaúd-Arábia nem ratifikálta, írta a Herald Tribune. Holott a G20-országokra elvileg vonatkoznak az OECD adócsalási alapelvei. (Szaúd-Arábia nem tagja a G20-tömörülésnek. Az arab olajsejkség fogadta be a januárban pozíciójából elmozdított tunéziai elnököt, Zein al-Abidine Ben Alit. Az ország lehetséges menedéknyújtási szerepe nem elhanyagolható a többi arab népfelkeléssel kapcsolatban sem. A Mubarak távozása előtti napokban arról is szó volt, hogy az egyiptomi vezető oda távozik. Mindenesetre lemondásának hírét szaúdi forrásból erősítette meg a CNN hírtelevízió és a szaúdi külügyminiszter volt az utolsó politikus, aki nyilvánosan megjelent Mubarakkal február 8-án, három nappal a lemondása előtt.)

Tizenegy nagybank önkéntes alapon szövetkezett Wolfsberg Group néven, hogy megfékezzék a pénzmosást és a terrorizmus finanszírozását. Tagjaik közt található a svájci UBS és a hongkongi HSBC.

Nemrég egy svájci bankár a WikiLeaks honlap alapítójának, Julie Assange-nak nyújtotta át azokat a dokumentumokat, melyek közéleti személyiségek és milliomos művészek adóelkerülési manővereit taglalják.

Görögországban példál a korrupció és az adócsalás a nemzeti GDP 8 százalékát tette ki.

A Világbank becslését -miszerint a fejlődő országokban 20-40 milliárdot síbolnak el korrupt módon- jóval meghaladja a Global Financial Integrity nevű amerikai szervezet kalkulációja: szerintük az adócsalások és oktalan túlfizetések valós összege 2009-ben 1400 milliárd volt! Ebből mindössze 5 milliárdot sikerült visszaszerezni, állítja a Financial Times.