Az óceánok savasodása az iparosodott emberi civilizáció légszennyezésének köszönhető. Az elnyelt széndioxidtól megváltozik az óceánok pH-értéke. A módosult életkörülmények pedig felborítják a tengeri élővilág táplálékláncát. Hasonló múltbeli változásokat vizsgálva megdöbbentő felfedezésre jutottak óceanológusok: 300 millió éve nem volt ilyen gyors az óceánok savasodása, mint korunkban.

A változás szükségességéről tartott előadást László Ervin a Piac&Profit szervezésében!

Egyes becslések szerint a bolygónkon megkötött széndioxid-készletek mintegy fele a tengerekben lapul. Planktonok, lápokban lévő növények rejtik magukban. Az éghajlatváltozás elleni akcióknak tehát éppúgy ki kell terjedniük az erdőségekre, mint a tengeri élővilágra.

Tengerek, mint széndioxid-tárolók

A fák leveleinek fotoszintéziséről szinte mindenki tud, ám a felett elsiklik figyelmünk, hogy a légkörbe eregetett éves üvegházgáz-mennyiség 25 %-át óceánok szívják magukba nap mint nap. Ezek a CO2-elnyelő vegetációk egyre sérülékenyebbé válnak a rájuk háruló fokozott nyomás miatt.

A tengerekbe jutó extra széndioxid-mennyiségtől savadodás indult be, megbolygatva a nyílt vizek kémiai egyensúlyát. A széndioxid reakcióra lép a sós vízzel, szénsavat alkot, s a folyamat feloldja a szénionokat. Ezek azonban létszükségletet jelentenének a kalciumkarbonát-képződéshez, mely a korallok és más apró mészvázas, kagylós vizi élőlények struktúráját adja. A kis élőlények pusztulása viszont már az emberek által fogyasztott halfajok táplálkozásába is beleszól.

A savas tengerekben feloldódnak e vázak, s a korallok állóképessége is gyengül, sérülékenyebbé téve őket viharoknak és eróziónak. Ez pedig a tengerparti emberi közösségeket sodorja veszélybe, mert eltűnnek a viharok hullámait visszafogó korallzátonyok.

A legújabb tanulmányok azt mutatják, ha a jelenlegi mértékben folytatódik az üvegházgáz-kibocsátás, 30 éven belül a mészvázak és korallok felolszlanak a savas tengerekben, főként a déli óceánokban.

Mesél a múlt 

56 millió évvel ezelőtt ugyan hatalmas üvegházgáz-kibocsátás történt egy nagy hullámban, de ez emiatt végbement óceán-savasodás köszönőviszonyban sincs a maival. A tekintélyes Science magazinban publikált tanulmány 21 szerzője 300 millió évre visszanyúló kutatást végzett, éghajlati felbolydulások jeleit keresve a tengermélyi maradványokban. Arra a megállapításra jutottak, hogy a nagy klímaváltozásokat rendszerint tömeges fajpusztulás követte, beleértve a szárazföldi fajokat is, nemcsak a tengeri élővilágot.

Az amerikai National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) nevű állami intézmény a Kongresszusban tartott előadást a változásokról.

Az ipari forradalom hajnala óta 280 ppm-ről (parts per million) mára 392-ra emelkedett az üvegházgázok koncenctrációja a légkörben.

Déjá vu

Ami megdöbbentő, az nem más, minthogy a ma végbemenő klímaváltozás és óceánsavasodás kísértetiesen emlékeztet a 252 millió és 201 millió évvel ezelőtti időszakra, valamint egy 56 millió évvel ezelőtti korszak eseményeire. Utóbbi esetében egy 5000 éves felmelegedésről van szó, amit vélhetően erős vulkanikus tevékenység okozott. 300 millió év során ez az epizód áll a legközelebb azokhoz a viszonyokhoz, amelyeknek ma vagyunk szemtanúi.

Az Antarktisz mélyrétegeiben kutakodva fehér plankton-fosszíliákat vizsgáltak a tudósok: az itt talált barna lápos talaj arra utalt, az óceánok olyannyira elsavasodtak akkoriban, hogy a mészvázak feloldódtak.

Abban az időszakban 10,8 Celsius fokkal nőtt az átlaghőmérséklet, az óceánok pH-értéke pedig a 14 pontos skálán 0,4 egységgel mozdult el a savas tartomány felé. Ez azonban 5000 év alatt ment végbe. Az eredmény az élővilág tömeges kipusztulása lett. A PETM (Paleocén-Eocén Hőmaximum) ekkor .008 egység volt a pH-skálán. Ez évszázados időszakra vonatkozó érték. (Ne felejtsük, hogy a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalása után 9 millió évvel vagyunk.)

Jön a fajpusztulás?

Korallok tömege pusztult ki és számos egysejtű organizmus tűnt el a Földről, írta a Science magazin. Vagyis a táplálékláncban magasabban lévő, összetett szervezetű élőlények is kárát látták ennek a változásnak.

Napjainkban azonban nagyságrendekkel sebesebb savasodást figyelhetünk meg. Az iparosodás elmúlt 150 évében ugyanis 0,1 értékkel savasodtak az óceánok, nem 0,008 egységgel, mint annak idején. Az előrejelzések szerint 0,2, sőt 0,3-as savasodás is végbemehet a 21. század végére.

Ez -többek közt- egy fontos kérdést vonhat maga után: mennyire katasztrofálisan fogja ez befolyásolni az emberi táplálékszerzést?