E-waste, vagyis e-szemét a gyűjtőneve a kidobott mobiltelefonoknak, nyomtatóknak, tévékészülékeknek, hűtőszekrényeknek és más elektronikai eszközöknek. Évente 40 millió tonna e-hulladék kerül a szemétbe. A legnagyobb "előállító" az Egyesült Államok, ahol 3 millió tonnányi készüléket dobnak ki évente. A második helyen Kína áll évi 2,3 millió tonnával. Itt és Dél-Afrikában a 2007-es e-szemét szint négyszeresére nő a következő tíz évben. Az elhasznált mobiltelefon-mennyiség növekedése Kínában hétszeres, míg Indiában tizennyolcszoros(!) lesz.
Ez is újrahasznosítható
A környezetre és az egészségre akkor káros ez a sok hardver, ha a szemétdombon guberálók elégetik őket, hogy aranyra és rézre találjanak benne. A UNEP jelentése konkrét terveket vázol fel arra, hogyan lehet újrahasznosítani a kidobott hardvert. A tanulmány a svájci EMPA kutatóintézet, a speciális anyagokkal dolgozó Umicore cégcsoport és az ENSZ Egyetemmel együttműködésben készült.
A jelentés egyik javaslata szerint az elektromos elosztókat és az akkumulátorokat - miután kikerültek a forgalomból - a fejlődő országokból a fejlettekbe kellene szállítani, mert ott megfelelő technológiával tudják ezeket kezelni, mint hulladékot. Ennek pont az ellenkezője történik: a harmadik világ szolgál az elektronizált fejlett világ szemeteskukájaként.
Illegális e-szemétcsempészés
"Az e-hulladék kezelését elsősorban Kínában kell megoldani", hangsúlyozta Achim Steiner, a UNEP igazgatója, "de India, Brazília és Mexikó is nagy kihívásokkal néz szembe." Kínában köt ki a fejlett világ hardver-szennye. Indonéziába illegálisan rakják le: nemrég 9 darab 8 méter hosszú szállítókonténerben találtak ilyen hulladékra az indonéz hatóságok. A konténerek javarészt régi televíziók képcsöveivel és számítógép-monitorokkal volt tele. A nem kívánatos "szállítmányt" az amerikai Massachusetts-ből indították útjára. Az ok: mindenki lapos képernyőkre cserélte a régit.
