A három legnagyobb magyarországi italoskarton-forgalmazó vállalat által létrehozott Italoskarton Környezetvédelmi Egyesülés (IKSZ) megbízásából, a Corvinus Egyetem Környezettudományi Intézet által elkészített tanulmány kimutatta, hogy az üzletekben lévő visszaváltó helyek gyakran tárolási, higiéniai és munkaerő-gondokkal küszködnek.

Magyarországon a jogalkotók és a környezetvédő civil szervezetek időről-időre felvetik a kötelező betétdíjas szabályozás bevezetésének lehetőségét, ám a most elkészült elemzés is arra világít rá, hogy e helyett a szelektív hulladékgyűjtés fejlesztése jelenthet megoldást a csomagolási hulladékok problémájára - közölte Baka Éva. Az IKSZ ügyvezető igazgatója kifejtette, hogy az EU tagállamaiban az elmúlt tíz évben tizenkettőről harminc százalékra emelkedett a hulladékká vált italoskartonok anyagában történő hasznosítási arány.

Nincs nagy rutin

A jelenlegi kutatás is arra a következtetésre jutott, hogy a csomagolások egy speciális fajtája az italoskarton dobozok, - amelyekbe főként tejet és gyümölcslevet töltenek- ezen csomagolás által okozott környezeti hatások jelentősen csökkentek a szelektív gyűjtés elterjedésének és újrahasznosítás javulásának köszönhetően. A kötelező betétdíjas rendszer bevezetése igen költséges lenne, és ahhoz, hogy ez jól működjön egy igen összetett és minden területre kiterjedően kellene bevezetni.

Egy 2006-ban végzett vizsgálat azt mutatta, hogy egy kötelező betétdíjas rendszer bevezetése az üveg, a PET, az alumínium és a kartoncsomagolásokra 12 - 20,7 millió euróba (3,2 - 5,3 milliárd forintba) kerülne, 93 százalékos átlagos visszaváltási arányt feltételezve. Az italoskarton integrálása a betétdíjas rendszerbe amiatt is különösen problémás, hogy visszagyűjtése nem oldható meg automaták segítségével. Ugyanis a jóval olcsóbb és egyszerűbb gyűjtést lehetővé tevő visszaváltó automaták az italos kartondobozokat nem tudják megfelelően kezelni, azok alakja és a benne maradt folyadékok miatt.