Hetesi Zsolt fizikus szerint először is azt kell meghatározni,hogy mit is jelent a fejlődés. Jelenleg ugyanis kizárólag a növekvő fogyasztással azonosítjuk azt. Ugyanakkor természettudósként nem tud eltekinteni attól a ténytől, hogy mivel egy korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásra épül, előbb utóbb korlátba ütközik a növekedés. Valódi fejlődés kizárólag a természet működéséhez hasonlóan, azaz a Nap energiájának hasznosításával képzelhető el. Ez, mint az ember fizetése - elvileg - minden hónapban megbízhatóan újból rendelkezésre áll, szemben a kőolajjal, ami a nagybácsi örökségéhez hasonlóan előbb-utóbb elfogy majd. Mivel az eddigi gazdasági növekedés a fosszilis energiák felhasználásának volt köszönhető - és nem az emberiség bölcsességének hirtelen megugrásának, ahogyan azt sokan hinni szeretnék - a fenntartható növekedés abszurdum - tette hozzá Vida Gábor biológus akadémikus.
A fenntartható rendszer egyszerű természettudományos eszközökkel leírható, hangsúlyozta a fizikus: energia és entrópia meghatározott viszonyát jelenti. Ez jelen esetben csak a fogyasztás csökkentésével és a szeméttermelés megszüntetésével képzelhető el. A természetben is csak egy ideig dominál a verseny - hangsúlyozta Vida Gábor- ha egy kolónia benépesítette a rendelkezésre álló helyet, már a diverzitás és a munkamegosztás veszi át a főszerepet. Ebben is példát vehetne az emberi társadalom. Véleménye szerint fontos leszögezni, hogy a környezet, gazdaság és társadalom egymástól elválaszthatatlan területek, amelyek egymás hatását erősítve hoznak létre válságokat. A fenntarthatóság nem azt jelenti, hogy valami nem változik - hiszen ez lehetetlen - sokkal inkább azt, hogy a változások ellenére megmarad a működőképesség.
Boda Zsolt közgazdász, politológus társadalomtudósként a fejlődés egy másik aspektusát ragadta meg, mely szerint társadalmi értelemben jobb helyzetbe jutást jelent. Normatív fogalom, tehát jelentését a közösség határozza meg - jelen helyzetben valóban a fogyasztás növekedéseként. Pedig kutatások bizonyítják, hogy a GDP növekedése nem indukál automatikus jólétet. (A világ egyetlen szegmensét, Közép-Kelet Európát kivéve, ami, ahogy Boda mondja, ezek szerint még a világ többi részénél is materialistább közösséget jelent.)
A gazdaság eredeti célja az emberi élet alapjainak megteremtése lenne, ezzel szemben most éppen miatta omlanak össze az életfeltételek, ami biztosan nem a normális menet része -hangsúlyozza a közgazdász. Megfordul a cél és eszköz viszonya, az ember a gazdasági növekedés eszközévé vált. Ugyanakkor kettős kihívással állunk szemben, mert a modern gazdaság modelljének átalakítása mellett meg kell oldani a fejlődő országok jogos igényét is, amely még mindig a fogyasztás növelésére irányul. (Az emberiség azt a gyógyszert választotta, amely a problémát okozta: a pénzt és növekedést - hangzott el a II. Magyar Fenntarthatósági Csúcson.)
De hogy megyünk oda?
Arra már vannak ötletek, hogy hogyan kellene kinéznie a fenntartható gazdaságnak, csak azt nem tudjuk még, hogy hogyan jutunk el oda. A közgazdász szerint a gazdaság anyagtalanítása és a spórolás hosszú távon nem jelent megoldást, csakis a nem növekedés. Így van ez a fizikus szerint is, aki a hatékonyság fizikai korlátaira hívta fel a figyelmet. A hatékonyság közgazdasági értelemben sem megoldás Boda szerint, mivel egyelőre a fennmaradó készletekkel pazarlóbban bánunk. Ha hatékonyabb, energiatakarékos izzót tovább égetjük, a vége pedig ugyanaz. A takarékosság viszont működhet.
Az előadók három forgatókönyvet vázoltak fel. Az összeomlás mellett lehetséges egy „reformista" menet, amely szerint lassan változnak majd meg a dolgok és egy, un. „párhuzamos világok" elmélete is létezik, amely szerint a globalizált fősodor mellett felépül egy másik, fenntartható világ, az erők pedig egyszer csak, egy küszöböt elérve azt teszik majd uralkodóvá. A természettudósok szerint azonban valójában csak az összeomlás következhet. „A hajó, amin ülünk, süllyed, és az egyetlen, amit teszünk, hogy lezabáljuk a maradékot a svédasztalról." - fogalmazott Hetesi Zsolt. Hiába kezdtük el lassan átalakítani a rendszert, nincs idő annak ilyen tempóban való befejezésére. Véleménye szerint a párhuzamos világok csak még több fogyasztást eredményeznek, mivel jelenleg a fősodorból kilépők révén megmaradó energiát boldogan felélik a többiek. Nulla fogyasztással viszont senki nem tud élni, párhuzamos világban sem. A konklúzió szerint az lenne nagyon fontos, hogy rendszer szinten legyünk képesek gondolkodni, valamint a média és a döntéshozók is lássák be, hogy itt az ideje a változásnak. Mint Vida Gábor mondta: a Titanicon legalább a kapitány tudta, hogy süllyed a hajó. (Ángyán József, parlamenti államtitkár, Bartus Gábor, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára valamint Láng István akadémikus - arról beszéltek a Piac&Profit által szervezet Második Fenntarthatósági Csúcson, hogy mit teszünk ezért, és mit lehetne még tenni.)
