Az ökonomizmus inkább vallás, mint tudomány, hiszen inkább hisznek benne az emberek, minthogy gazdasági törvényszerűségekkel támasszák alá - mondta „Egy fenntartható gazdaság esélyei" című előadása során Tóth Gergely, a Pannon Egyetem docense. Szerinte a fejlődés krédója, hogy hiszek a fejlődésben, a mindenható gazdasági növekedésben, a versenyben, így sokan magukénak vallják azokat az elveket, melyeket ő a haszonökonómia tízparancsolatának nevezett. „Ilyen az, hogy az ember önző, valamint az, hogy igyekezz legyőzni versenytársaidat, a versenyképesség fejleszti folyamatosan képességeidet, hiszen így van ez a természetben is." - mondta az egyetemi docens.
Ha megnézzük a mai termékeket, azok olyan erőkkel reklámozzák magukat, amivel a legtöbbünk nem tud azonosulni - mondta Tóth Gergely. Példaként az energiaitalokat említette: a Hell (pokol), a Burn (égés) névvel próbálják eladni magukat, ami a szakember furcsának nevezett, mondván, miért nem angyali energiával reklámozzák magukat.
Az egyetemi docens egy MÁV-esettanulmánnyal folytatta előadását, egy cég lehetséges felelősségét, fenntarthatóságát mutatva be. Ennek során megállapította, hogy a vasút Janus-, azaz kettős arcú: egyfelől környezetbarát, olcsó és közösségi, más részről pedig koszos, büdös, lassú és bár közösségi, nem mindegy kivel kell megosztanunk a helyünket. „Mint cég, elmondhatjuk a MÁV-ról, hogy hagyománytisztelő, fegyelmezett (gondoljunk bele mi történne, ha rossz vágányokra terelnék a vonatokat) és alapvetően nem profitorientált. A másik oldalról viszont azt halljuk, hogy mekkora végkielégítéseket kapnak a vezetők, milyen vagyonok tűnnek el, illetve a közmegítélésük sem a legjobb."
Versenyképes-e a MÁV? - tette fel a kérdést Tóth Gergely, majd rögtön meg is válaszolta. Szerinte nem is kell neki annak lennie, hiszen közel sem biztos, hogyha növelnék a versenyképességét, akkor a százmilliárdokból felújított sínpályának, illetve a jobb kocsiknak köszönhetően többen utaznának vele. Szerinte a MÁV nem csinálja „bután" a dolgát, de olyan alapelveket követ, ami megbénítja a működést.
Boldogok legyünk
A mai világban az számít örömhírnek, hogy az amerikaiak újra fogyasztanak, míg az számít szomorú hírnek, hogy a világgazdaság még nem állt vissza a régi kerékvágásába - mondta Demcsák Mária, a Piac&Profit főszerkesztője a „Mi lett a pénzzel, a vagyonnal? Lehet-e tovább folytatni az egyéni profitérdekek mindenek elé helyezésének gyakorlatát?" című előadása során. Szerinte ez is mutatja, hogy milyen ferde tudatrendszerben élünk, hiszen például a világgazdaság régi állapota okozta azt a válságot, amelyet most szenvedünk.
A főszerkesztő ugyanakkor megosztott egy jó hírt is: a civilizált, nyugati típusú társadalom értékrendjei veszélybe sodorták az emberiség jövőjét a Földön. És hogy ez miért jó hír? Mert most már a tudomány is alátámasztja, hogy az emberiség elpusztítja saját magát, így egyre több olyan ember is elkezdett a témával foglalkozni, aki korábban elégedettek voltak az eddigi életvitelükkel.
Jelenleg mindenért a pénzt okoljuk, hiszen a pénz utáni vágy (és a pazarlásra hívó reklámok) vezetett a túlfogyasztáshoz, ami a jelenlegi katasztrófákat okozta, ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a vágy alapvető tulajdonság. „De ezzel párhuzamosan azt is be kell látni, hogy a GDP megtöbbszöröződése semmit sem változtatott a boldogságszinteken, így továbbra is igaz az az ősi igazság, miszerint ha csak az anyagi javak és hatalom birtoklására törekszünk egész életünkben, egyre távolabb kerülünk mindattól, ami valóban fontos." - hangsúlyozta Demcsák Mária. Ehhez kapcsolódóan elmondta, hogy dőreség lenne azt mondani, hogy a pénz elvetése lenne a megoldás. „Öntsük ki a fürdővízzel a gyereket is?" - tette fel a kérdést, majd hozzátette, hogy az sem megoldás, hogy mindenki egyenlően kapjon a javakból, mivel „az emberek különbözőek, mások a vágyai, más a komfortérzetük"
Mára oda jutottunk, hogy alig tudjuk magunkat fenntartani, minden kapkodásba, káoszba megy át, így felmerül a kérdés, hogy mi már hiába gondolkozunk, hogy mit kellene tenni, mert a folyamat már megállíthatatlan? - kérdezte Demcsák Mária, majd egyből megnyugtatott mindenkit, van remény. Ehhez azonban valódi megoldásokat kell keresni és visszatérni a régi, az anyagi javakat háttérbeszorító elvekhez.
Szerinte alapvető gond, hogy különböznek a vágyak és a realitás. A vágy, hogy visszatérjünk, a 2008-as válság előtti állapothoz, míg a valóság az, hogy az egész élet a változásról szól, semmi sem megy visszafelé, még a remény sem hozza vissza azt, ami már elmúlt. Demcsák Mária szerint a legfontosabb, hogy boldogok legyünk abban amit csinálunk, hiszen „boldog emberként, boldog cégként is lehet működni."