Csaknem minden magyar tankönyv meglehetősen szűkszavúan nyilatkozik a szén-dioxidról, általában mindenütt a CO2 körforgásáról van szó, nem említve a tengeri szervezeteket. Ha különböző évtizedekben írt tankönyveket nézünk, akkor láthatjuk, hogy nem kalkulálnak azzal, hogy az esőerdők és a mérsékelt égövi erdőségek irtásával a szén-dioxid megkötése csökken és a felszabaduló oxigén mennyisége is kevesebb, pedig ez nélkülözhetetlen a földi atmoszféra szempontjából. Azonban ha a mennyiségeket nézzük, akkor látnunk kell, hogy míg a szárazföldi növények által megkötött szén-dioxid mennyisége jelentős, a kibocsátott oxigén mennyisége csak a töredéke a légkörben lévőhöz képest.
„Ezért nem lehet eléggé kihangsúlyozni a tengeri élőlények fontosságát. Mintegy hatszázmillió évvel ezelőtt amikor még nem létezett szárazföldi élet, akkor a tengeri algák és egysejtű élőlények kötötték meg a légköri szén-dioxidot és teremtették meg a számunkra az élethez szükséges oxigéndús légkört és az ózonpajzsot” – emelte ki Juhász Árpád geológus a Piac&Profit által szervezett 3. Fenntarthatósági Csúcson.
A Fenntarthatósági Csúcson elhangzott előadások összefoglalóit itt találja!
A szén-dioxid legnagyobb részéért amely a légkörünkben van, a vulkánok felelősek. „Jelenleg is működik az Etna, kitört a Merapi vulkán, egy jég alatti vulkánkitörést fedeztek fel az Antarktiszon. Ha végiggondoljuk, ezek irgalmatlan mennyiségű szén-dioxidot bocsátanak a légkörbe, és ennek megkötését a tengeri élőlények biztosítják” – mondta Juhász Árpád. A szakember szerint a tengerben található biomassza mennyiségének érzékeltetésére érdemes a modern kontinenseken található mészkőhegységeket magunk elé képzelnünk, amelyek 90 százalékban rég elpusztult tengeri élőlények mészvázából állnak. „Látható tehát, hogy a tengerek klímaszabályozó szerepét ugyan már kezdjük felismerni, de a mindennapi tudásunkban csak kevés szerepet kap” – hangsúlyozta a geológus.
Kiemelte, hogy a jelenlegi korszakban, amikor geológiai szempontból egyetlen szempillantás alatt égeti el az emberiség a Föld szinte teljes fosszilis energia-hordozóit, az óceánok savasodása az egyik legkomolyabb gond, amivel szembe kell néznünk. „A mind savasabb tengerekben pusztulnak a korallzátonyok és mészvázú egysejtűek, amelyek a légköri szén-dioxid megkötéséhez járulnak hozzá, így egyre gyorsítják a globális felmelegedést. Itt nem lehet tagadni az emberiség felelősségét a klímaváltozás felerősítésében” – mondta Juhász Árpád.
