Segíteni sokféleképpen lehet. Egyik leghatékonyabb módja az önkéntesség. Az önkéntes munka előnyeit hosszan lehetne sorolni: fejleszti az egyén szociális készségét és kompetenciáit, sokoldalú tapasztalatot nyújt, segíti a társadalmi szolidaritást, és megismerteti az önkéntessel a rászorulók problémáit.
Bár a karitatív tevékenység számos előnnyel jár mind az önkéntes, mind pedig a társadalom számára, Magyarország sajnos ebben a tekintetben nem éri el a 34%-os európai átlagot. A KSH utolsó, önkéntességről végzett kutatásából (2011) az derül ki, hogy hazánkban mindössze a felnőtt lakosság 28 százaléka végez önkéntes munkát.
A KSH felmérése a magyar lakosság leginkább házi- és házkörüli munkában, ügyintézésben, vásárlásban, gyermekfelügyeletben, gyermekgondozásban, illetve a betegápolásban, idősgondozásban segít.
Magyarországon jellemző, hogy az önkéntesek csak alkalmanként vállalnak társadalmi munkát, nem végeznek rendszeresen karitatív tevékenységet, nem kötődnek egy bizonyos karitatív tevékenységhez. Pedig az önkéntesség nemcsak a támogatott családoknak, hanem az önkénteseknek is sokat jelent, vagyis mindkét fél profitál belőle.
„Egy-egy ilyen nap még jobban összekovácsolja a munkatársakat, vagyis csapatépítésnek sem utolsó.” – mondta Szekér András, a Habitat for Humanity Magyarország vezetője.
Az önkéntes szerves tagja az adott közösségnek, ezáltal maga is gazdagodik: szolidaritást, toleranciát tanul.
„Egy társadalom megítélése nagyban függ attól, hogy tagjai milyen mértékben vállalnak önkéntes munkát, mennyire hajlandóak ellenszolgáltatás nélkül hozzájárulni embertársaik jobb, teljesebb életéhez” – mondta el Horváth Magyary Nóra, a K&H Csoport kommunikációs ügyvezető igazgatója. „Az állam és a karitatív szervezetek mellett a vállalatoknak is komoly felelősségük van abban, hogy maguk is szervezzenek társadalmi ügyet szolgáló programokat, és kollégáikat is bevonva végezzenek önkéntes munkát” – tette hozzá.
Hogy ne fulladjon ki a céges önkéntesség éppen csak alakuló – alapvetően a multi kultúrának köszönhetően egyáltalán beinduló - szokása, fontos, hogy a munkatársak jól érezzék magukat az önkéntes szerepben. Legyen számukra elérhető, megélhető pozitív élmény, ami nem attól válik azzá, hogy a cég jó hírnevéhez járulhat hozzá a munkájával. Az önkéntesek arra vágynak, hogy valódi személyes és közösségi élményt kapjanak.
„A vállalati önkéntesség jövője olyan újszerű programokban van tartósan biztosítva, ahol elsődlegesen az önkéntesek tanulhatnak, ahol egy szokatlan, új élethelyzetben, szerepben és feladatokkal találják szembe és próbálhatják ki önmagukat, ismerhetik meg a fogadóoldal sajátos világát, értékeit. Mert az önkéntes munkában nem csupán önmagunkat keressük, hanem egymást is. Az önkéntesség társadalmi terepe egyféle találkozási-érintkezési pont is. Két eltérő kultúra rácsodálkozása egymásra” – véli Máté József, a Közösségi Kemence Mozgalom képviselője.
Vállalati érdek
Az önkéntes munka szervezése egyelőre inkább a nemzetközi hátterű cégek esetében bevett dolog, az Önkéntes Központ Alapítvány (ÖKA) tapasztalatai szerint kkv-k között inkább csak ott jelenik meg, ahol a tulajdonosok között van külföldi.
Lépésről lépésre
Hogy a minden fél számára elérhető előnyök valóban megjelenjenek, a cégeknek átgondolt módon kell szerveznie az önkéntes tevékenységet. Gyakori például, hogy a vállalatok a munkavállalók szabadnapjára szerveznek akciókat, ami azonnal ellenállást és negatív attitűdöt eredményez. Ráadásul az elv is sérül, hiszen a vállalati önkéntesség lényege éppen az lenne, hogy a cég lemond arról a haszonról, amit a munkavállaló az adott munkaidejében a számára termelt volna, és átengedi valamely önkéntes tevékenység végzésére. A vállalat így ad időt, emberi erőforrást és adott esetben pénzbeli forrást is. Hisz a vállalati önkéntesség ma sok esetben nem csak konkrét munkavégzést jelent, hanem sok esetben azt kiegészítő adományozást is. A vállalt feladatokhoz szükséges anyagok beszerzését, vagy éppen az esetleges szakmunkákra igénybe vett mester díjának kifizetését is magában foglalhatja az akció.
Gyakori hiba, hogy az önkéntességet vállalókat azonnal túlságosan „mély vízbe” dobják. A beteg, sérült emberekkel való találkozás, vagy éppen a hajléktalanok segítése lelkileg igen megterhelő lehet a felkészületlen résztvevők számára, így a hosszú távú segítés vágya helyett inkább menekülésre késztet. A szakértők szerint ezért fontos jól átgondolni, hogy hova és hogyan kérjük segíteni a munkavállalókat. Először érdemes lehet olyan programokat szervezni, amelyek azonnal pozitív megerősítést, sikerélményt hoznak – például szemétszedés, vagy parkok, játszóterek gondozása -, vagy ahol érdekes helyekre lehet bejutni – például színházak vagy más kulturális programok segítése.
