A nemzetközi nagyvállalatok botrányaira az utóbbi időben nem csak a befektetők reagáltak érzékenyen, hanem az érintettek különböző csoportjai egészen az alkalmazottaktól, a helyi közösségektől az ellátókig és a fogyasztókig. Sokan vesztették el például munkájukat, nyugdíjukat a vállalati visszaélések közvetlen következményeként. Az Enron bukása vízválasztó eseménynek számít abban a tekintetben, hogy a köztudat azóta nagyobb figyelmet szentel a vállalatok etikus és feddhetetlen viselkedésére. Az incidens után erős igény született arra nézve, hogy az üzleti vezetők a befektetőik érdekei mellett az többi érintett csoportra is tekintettel legyenek. Az Enron után a világot már nem csak az érdekli, hogy milyen nyereséget termel egy vállalkozás, hanem azt is, hogy hogyan éri el azt. Az eset óta megjelent új törvények, szabályozások és irányelvek azt célozzák, hogy a vállalatvezetők legyenek elszámoltathatók az érintettek előtt, ami a CSR (corporate social responsibility), azaz a vállalati szintű társadalmi felelősségvállalás alapelve lett.
Mennyire érezhető ennek a vezetési kultúrának a megjelenése a kelet- és közép európai térségben?
A CSR filozófiája leginkább az Egyesült Államokban és a nyugat-európai országokban nyert teret. Ezekben a gazdaságokban már jóval az Enron előtt, az 1990-es évek elején megjelent az az elvárás, hogy az üzleti szereplők tanúsítsanak felelősségteljes viselkedést. A nyomás a környezetvédelmi, vallási és fogyasztói csoportok mellett egyre érezhetőbben olyan intézményes befektetőktől is jött, akik észrevették, hogy komolyan veszélyezteti a befektetésüket, ha az üzleti partner nem tudja kezelni a társadalmi és környezeti és kockázatokat. A CSR a kelet- és közép-európai térség azon részeinek tarthat számot leginkább az érdeklődésére, amelyek májustól EU-tagok lesznek és meg akarnak nyílni a külföldi tőkebefektetések előtt. Ehhez elkerülhetetlen, hogy társadalmi felelősségvállalás iránti elkötelezettség ezekben az országokban is lényeges részévé váljon a vállalatirányításnak.
A davosi világgazdasági konferencián évek óta az egyik kiemelt terület az üzleti etika. A fórum a CSR eszközeinek önkéntes alkalmazását támogatja, míg a radikálisabbak az a kötelező bevezetésüket látnák szívesen. Ön melyik irányt látja ígéretesebbnek?
Érdemes ott kezdeni, hogy a CSR melletti elköteleződés, az érintettek elvárásaihoz való alkalmazkodás üzleti szempontból jelentős megtérülést hoz. Vagyis nem egyszerű filantrópiáról, altruizmusról szól a történet, hanem arról, hogy az üzletmenet szempontjából fontos szereplők érdekeit a törvényben meghatározott mértéket túllépve is megéri figyelembe venni. A CSR lényege tehát épp az önkéntes alapon vállalt plusz, de emellett szükség lenne néhány jól célzott előírásra is néhány területen.
#page#Habár általános CSR törvények nem léteznek, ilyen irányú szabályozás kialakítása tervbe van véve és már folyamatban is van az európai közösségben, például a környezeti jelentés, munkaerő-védelem, a vezető elszámoltathatósága és áttekinthető elszámolási rendszer tekintetében. Emellett a befektetők által támasztott társadalmi, környezeti, etikai és egyéb igények egyre inkább a vállalati hírnév mércéivé válnak és egyre nagyobb nyomást gyakorolnak az üzleti működésre. Attól tartok, hogy a szigorú CSR törvények ennek ellenkezőjét érik el, hisz az önkéntes, de megtérülő vállalások helyett a kipipálós módszert részesítik előnyben.
Melyik ágazatok függenek a leginkább a CSR stratégiáktól? A kivállalkozások mennyiben érintettek?
Kezdetben a környezeti és társadalmi kockázatok iránt az olaj-, a gáz- és egyéb kitermelő cégek voltak a legérzékenyebbek. Ma igen széles a köre azoknak az iparágaknak és vállalttípusoknak, amelyek felismerték, hogy a vállalti hírnév a legfontosabb értékhordozó. A CSR mára a nagyvállalatok mellett a KKV-k körében is elterjedt. Ironikus módon sok kisvállalkozás gyakran ösztönösen megérzi, hogy az alkalmazottak, vásárlók, beszállítók, helyi közösségek bizalmának megnyerése fontos lépés és ezt már a kezdetekkor beépítik működésükbe. Ahogy a vállalatok mérete nő, jellemző, hogy a vezetőség egyre kevésbé van direkt kapcsolatban az érintett rétegekkel és ezek az egyszerű alapelvek sajnálatos módon gyakran elfelejtődnek.
Nemzetközileg számos CSR kódrendszer és irányelv létezik. Várható ezeknek a harmonizációja?
#page#
Valóban zavarba ejtően nagy a választék a különböző standardokból, melyeket különböző fórumok - köztük kormányok, szabályozó szervek, szakmai testületek, érdekcsoportok és befektetők - állítottak fel. Rövid távon kicsi a valószínűsége a harmonizációnak, de már a magyar cégek is megtalálhatják a helyzetükhöz leginkább illő kódokat és irányelveket. A nagyobb vállalatoknak például érdemes figyelembe venniük az OECD által 2000-ben kiadott Multinacionális Vállalkozásoknak Szóló Alapelvekben (Guidelines for Multinational Enterprises) megfogalmazott értékeit. A társadalmi jelentések készítéséhez hasznos útmutatásokat nyújtanak a Global Reporting Initiative szervezet Fenntarthatósági Jelentés Alapelvei (Sustainability Reporting Guidelines, 2002). A különböző érdekcsoportok alapértékeinek tisztázásában nyújthat segítséget a Magyarországon is elérhető GoodCorporation minősítés.
Kapcsolódó anyagok:
A Piac és Profit konferenciája (2004. április 8.): Etika és profit - Múló divat vagy törvényszerűség a társadalmi felelősségvállalás az üzleti életben?
Az üzleti etika eszközei: a kódextől a minősítésig
Kódexek divatja: Terjed a tisztesség
