Ez év végéig a háztartásokból évente és lakosonként 4 kilogramm elektronikai hulladékot kell kötelezően visszagyűjteni az Európai Unió tagországaiban. Magyarország erre - néhány újonnan csatlakozott országgal együtt - két év haladékot kapott, de a felkészülést nem árt elkezdeni. Ráadásul a saját érdekünk, hogy ne kerüljenek a természetbe le nem bomló, veszélyes anyagok.
Fontos dátumok
Ahhoz, hogy 2008. december 31-éig teljesüljön az évi 40 ezer tonna e-hulladék begyűjtése, a gyártók, a forgalmazók, a hulladékbegyűjtők és -feldolgozók és persze a települési önkormányzatok összefogására van szükség. Most talán éppen időben szólunk, hiszen ezekben a hetekben országszerte folyik a tavaszi lomtalanítás. Amikor nemcsak törött széklábak és lerágott gyerekjátékok kerülnek az utcára, hanem - sajnos, a tilalom ellenére - elromlott háztartási gépek és számítógép-maradványok is. Pedig ezek veszélyes hulladékoknak minősülnek - csakúgy, mint a gyógyszerek és a vegyszerek -, és ezért gyűjtésük csak külön szakértelemmel végezhető, elkülönítve az egyéb hulladékoktól.
Ugyancsak ez év vége a határideje az unióban annak, hogy az elektronikai termékek gyártóinak - a jogszabály ideérti forgalmazókat is - biztosítaniuk kell a kategóriánként (nagygép, kisgép stb.) változó mértékben előírt hulladék-újrahasznosítási rátát. Nekünk erre is van még két évünk.
Ám létezik egy sokkal közelebbi fontos dátum, 2006. július 1-je: ezt követően már nálunk sem kerülhet forgalomba olyan elektronikai termék, amelyik ólmot, higanyt, kadmiumot és hat vegyértékű krómot tartalmaz, illetve amelyikben a műanyag alkatrészeket PBDE vagy PBB gyulladáskésleltető anyagokkal kezelték. De a hulladékba sajnos még évekig kerülhetnek ilyenek!
Nem bújhat ki a hasznosítás alól
Magyarországon az elektromos és elektronikai berendezések hulladékaival kapcsolatos kötelezettségeket a tavaly hatályba lépett termékdíjtörvény és az e-hulladékok kezeléséről szóló jogszabály rögzíti. Idén februárban módosult a csomagolási hulladékokról szóló kormányrendelet, amely a termékdíj-mentességhez a korábbinál szigorúbb hasznosítási kötelezettségeket ír elő bizonyos anyagfajtáknál. Ez a módosítás azt a korábban vitatott kérdést is egyértelműen tisztázza, hogy aki befizeti a termékdíjat, az mentesül-e a hasznosítási kötelezettség alól. Nos, csak akkor, ha a csomagolás előállítója a termékdíj befizetése előtt a hasznosítás alól mentességet kért és kapott. Ha nem kért, nem bújhat ki a hasznosítás alól.
Mivel a gyártók és forgalmazók nagy része nincs felkészülve saját technológiával a hulladékbegyűjtésre és -hasznosításra, ezt a feladatot átadhatja kifejezetten erre alakult vállalkozásnak. Akadnak már ilyenek. Igaz, egyelőre a gyakorlat az, hogy több érintett cég maga hoz létre közösen újrahasznosító társaságot.
Na és az adatvédelem?
A már hivatkozott jogszabály 2005. augusztus 13-ától az elektronikus cikkekkel kereskedők számára is tartalmaz kötelezettséget: kötelesek visszavenni a hulladékká nyilvánított elektromos berendezést, ha a leadó egy azonos használati kategóriába tartozó új készüléket vásárol.
Az éles piaci versenyben a nagyobb üzletek a vásárlástól függetlenül is visszaveszik a régi berendezéseket, és ezzel a lehetőséggel egyre többen élnek. Ám a nagyobb forgalmazók és továbbértékesítésre használt számítógépeket átvevő vállalkozások egy érdekes problémát is felvetettek: nemcsak magánszemélyek, hanem kisvállalkozások is leadnak náluk hulladékként olyan számítógépet, aminek a winchesterén bizalmasnak tűnő adatok vannak. Felelőtlenül bánunk az adatainkkal, mondják e cégek, holott az idevágó rendelet azt is lehetővé teszi, hogy ha valaki nem biztos benne, sikerült-e megfelelő módon törölnie a gépből az adatokat, akkor, mielőtt leadja a hardvert hulladékként, nyilatkozatot kérhet az átvevőtől arról, hogy az ezekhez való hozzáférést kizárja.
