A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) Versenytanácsa 2003. július 28-ai döntésében a Westel Mobil Távközlési Rt.-t 210 millió, a Pannon GSM Távközlési Rt.-t pedig 150 millió forintra bírságolta. A tárgyalt ügyben maximálisan kiszabható bírság az előző évi nettó árbevétel 10 százaléka, akár 2,5-3 milliárd forint is lehetett volna.

Jogszabályi vákuum

A versenyhivatal szerint Magyarország két legnagyobb mobil távközlési szolgáltatója olyan hálózati szerződésben állapodott meg, amely a költségekhez képest magasan tartja a fix–mobil vezetékes összekapcsolási díjakat, ami azt eredményezheti, hogy a vezetékes szolgáltatók előfizetői fizetik meg a mobil hálózati infrastruktúra fejlesztésének költségeit.

Ahogy a megkötött szerződések a Hírközlési Főfelügyelet asztalára kerültek, nyilvánosan, hozzáférhetően megmutatták, milyen nagyok a megállapodott összegek. Első hallásra érthetetlen tehát, hogy miért csak 2002 februárjában kezdődött az 1998-tól 2001-ig terjedő időszakra vonatkozó eljárás a három mobilszolgáltató, az időközben megszűnt Westel Rádiótelefon Kft. (0660) és a Matáv Rt. ellen. Az erőfölénnyel való visszaélés gyanújával indult ügyből több mint másfél év elteltével – az erőfölénnyel való visszaélés és az összehangolt piaci magatartás vádjának bizonyíthatatlansága miatt – egy „versenytorzításra alkalmas megállapodás”-t kifogásoló határozat született, és a kiszabható maximális bírságnak kevesebb, mint egytizedét rótták ki.

Több mint 80 oldalas határozatában a GVH a Pannont és a Westelt kötelezte a 360 milliós összértékű bírság megfizetésére, a Matáv ellen megszüntette az eljárást. A Vodafone-t és a Westel Rádiótelefon Kft.-t elmarasztalta ugyan, ám passzív résztvevői mivolta miatt bírság fizetésére nem kötelezte a két társaságot. Érvei szerint e két szolgáltató ugyanis csak átvette a Pannon és a Westel által egységesen megállapított díjakat, így ezek nem tekinthetők aktív feleknek a versenytorzításban.

A versenytanács vizsgálatában szereplő, 1998-tól 2001-ig terjedő időszakban a mobildíjakat kivonták a hatósági árak köréből. Ekkor a szolgáltatók szabadon állapíthatták meg tarifáik nagyságát. Csak a 2001 végén hatályba lépett új hírközlési törvényben kötelezték a mobilszolgáltatókat arra, hogy az egymás, illetve a vezetékes hálózatok felé irányuló hívások végződtetési díjait költségalapon állapítsák meg. A költségszámításhoz egy rendkívül összetett eljárást, az Európa-szerte bevált – az egy potenciális piaci belépőnek az érdekeit (a tőkemegtérülést, amortizációt) figyelembe vevő – úgynevezett LRIC-modellt tavaly interpretálta a hazai piacra a Hírközlési Döntőbizottság, és egyben kötelezte a szolgáltatókat, hogy költségeiket eszerint mutassák ki.

A vád építménye

A versenytanács leszögezte, hogy Magyarország arany- és ezüstérmes mobil operátora a hálózati szerződések megkötésekor egységes összekapcsolási díjakat állapított meg, amelyekben a vezetékes–mobil hívások díjait magasabban rögzítette, mint a mobil–mobil hívásokért fizetendő tarifákat. A hatóság azt is sérelmezte, hogy a szerződés rögzítette: a mobilhálózatok közötti végződtetési díjak nem emelhetők a vezetékes–mobil összekapcsolási díjak fölé, holott ez utóbbinak jelentősen alacsonyabbak a költségei – tudtuk meg dr. Bara Zoltántól, a GVH Versenytanácsának eljáró tagjától. Végül olaj volt a tűzre az összekapcsolási szerződés azon pontja, amelyben a GSM-szolgáltatók a mobil–mobil végződtetési díjakat a fix–mobil 40 százalékához igazították, és egymás tájékoztatását is kikötötték a változtatási szándékokról.

A GVH eljárásában kiszabott, a piaci forgalom valamivel több, mint fél százalékát kitevő bírság a tavaly 231 milliárd forint árbevételt és 49 milliárdos mérleg szerinti eredményt felmutató Westelt, illetve a 159 milliárd forintnyi bevételt, illetve 25 milliárd forint mérleg szerinti eredményt produkáló Pannont aligha fogja földhöz vágni, a szolgáltatók mégis jogorvoslathoz fordultak.

A megvádoltak érvelése

A Westel a döntést követő sajtótájékoztatóján a versenytanács döntését megalapozatlannak nevezte. A társaság szerint a döntést bizonyítékok nem támasztják alá, kizárólag feltételezésekre épül. Sugár András, a Westel Mobil Távközlési Rt. vezérigazgatója hangsúlyozta: annak idején a hatályos törvényi kereteken belül szereztek koncessziót, és emiatt sem értik, hogy a törvény betartásáért utólag milyen alapon marasztalják el a céget. A szolgáltató végül közleményében leszögezte: a terhére rótt magatartást nem követte el, s a döntés ellen, az írásos határozat kézhezvételét követően, bírósághoz fordul.

A Pannon GSM sajtóosztálya elmondta: a vállalat soha nem kötött semmilyen, a gazdasági versenyt korlátozó megállapodást, nem élt vissza piaci pozíciójával. A cég képviselői szerint a GVH az eljárás során – az alapvető jogi normáknak ellentmondva – az eljárás alá vont cégekre helyezte a bizonyítási kényszert, majd az előtárt adatokat folyamatosan figyelmen kívül hagyta. Így például a vizsgált időszak inflációját: a pénzromlás következtében a mobil végződtetési díjak 36 százalékkal csökkentek. A cég azt is elfogadhatatlannak tartja, hogy egy akármire is csupán „alkalmas” megállapodás miatt bírságot rójon ki a szerv, főleg egy olyan esetben, amikor a GVH által perdöntő bizonyítékként vizsgált szerződésben a kifogásolt részek nem is a megállapodás, hanem a megállapítás részben kaptak helyet. A szolgáltató a sajtóközleményében így összegezte a történteket: a vád építménye összeomlott, a romok eltakarítása a bíróságra marad.

A Vodafone álláspontja szerint a vezetékes–mobil összekapcsolási díjak magasabbak ugyan a mobil–mobil végződtetési tarifáknál, ám a versenytanács szerint versenytorzító árakat annak idején a magyar állam képviseletében eljáró közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter mint árszabályozó hatóság állapította meg. A szolgáltatók egységes álláspontja szerint egyenesen abszurd az a terhükre rótt vád, hogy az árak felszabadítását követően ők nem emelték meg a jogalkotók által korábban megállapított, mobilhálózatok közötti összekapcsolási díjakat.

A vizsgálók ellenérvei

Gönczöl Tünde, a Gazdasági Versenyhivatal vizsgáló főtanácsosa kérdésünkre elmondta: a vizsgált időszakban reálértékben valóban csökkentek a fix–mobil végződtetési díjak, ám nominálértékben nem. Egy ilyen eljárásban pedig nagyon nehéz számszerűen megállapítani a jogsértést. A mostani határozattal, illetve bírsággal a versenyhivatal célja a prevenció volt a jövőben esetleg előforduló hasonló helyzetek elkerülésére. Dr. Bara Zoltán mégkiemelte: nemzetközi viszonylatban is látható, hogy a szolgáltatók általában nem alkalmaznak egységes végződtetési díjakat, hiszen a piachoz hozzátartozik az összekapcsolási díjakban való versenyzés is. Ha a vizsgált időszakban új szereplő jelent volna meg a piacon, akkor a magasan tartott, egységes összekapcsolási díjak korlátozták volna őt lehetőségeiben, és aránytalanul magas költségeket róttak volna rá. Az új szolgáltató ügyfelei ugyanis a kezdeti csekély ügyfélszám miatt főként a már meglévő Westel, Pannon és Vodafone ügyfeleit hívták volna.

– Sajnálatosnak tartjuk, hogy a GVH történetének eddigi legjelentősebb ügye épp a magyar távközlés egyetlen jelentős versenypiacának szereplőiről szól – nyilatkozta az üggyel kapcsolatban a Vodafone sajtóosztálya. – A fogyasztók számára hasznosabb lehetett volna, ha a versenyhivatal azokra a piacokra összpontosít, ahol a verseny hiánya miatt a fogyasztók érdekei erősen sérülhetnek. A Pannon GSM-nél és a Westelnél is hasonlóan vélekednek.

A Westel a Matáv ellen?

A végződtetési díjak csökkentése az Informatikai és Hírközlési Minisztérium június végi rendelete szerint meg kell hogy mutatkozzon a vezetékes szolgáltatók tarifáiban. Valószínű, hogy ennek – nem közvetlen – következményeként kötelezte júliusban a Hírközlési Döntőbizottság a jelentős piaci erejű mobilszolgáltatókat a fix–mobil összekapcsolási díjak csökkentésére. A Pannon GSM – az összekapcsolási piacon meglévő kisebb piaci részesedésére hivatkozva, és arra, hogy a Matáv önmagában uralja a vezetékes végződtetési piac döntő részét, és a Westelen keresztül a mobil végződtetési piacon is meghatározó – megfellebbezte a döntést, és halasztó hatályt kapott. A Legfelsőbb Bíróság döntését késő ősszel várhatja.A Westel hangos nemtetszését nyilvánította ki a konkurens piaci magatartását illetően: a Hírközlési Döntőbizottság döntése ugyanis így most a mobilpiac egyetlen szereplőjét, a Westelt érinti, és a döntéshozatalig a magasabb végződtetési díjakat alkalmazó Pannon GSM-et versenyelőnyhöz juttathatja.A másik fontos tény, hogy az éves szinten hárommilliárd forint árbevétel-kiesést okozó döntés a vezetékes–mobil irányú hívásokat érinti ugyan, mégis kihat a mobil–mobil irányúakra is – véli Magyarország piacvezető mobilszolgáltatója. Ha ugyanis a díjakat csak a Westel esetében korlátozza a döntőbizottság, akkor a konkurens szolgáltatók más kapcsolódási pontokon keresztül fogják hívásaikat megvalósítani, vagy pedig a Westel az ilyen esetekben is érvényesíti a díjcsökkentést, ami akár rövid, akár hosszú távon újabb piaci hátrányt okozhat neki. Arról nem is szólva, hogy a végződtetési díjak csökkentéséből származó előnyt vezetékes–mobil hívások esetén a fogyasztók, míg mobil–mobil hívásoknál kizárólag a Pannon GSM és a Vodafone élvezi majd.

Mindezek alapján a Westel szintén megtámadta a bíróságon a Hírközlési Döntőbizottság döntését, ám szeptember 1-jével végrehajtja a határozatot, és annak értelmében 10 százalékkal csökkenti a vezetékes hálózatokból felé irányuló hívások végződtetési díjait.

A kételkedők szerint elképzelhetetlen, hogy a Westelnek érdekében állt volna éppen a saját „édesanyja”, a Matáv ellen „kartellezni”, vagy bármilyen összehangolt, versenytorzításra alkalmas megállapodást kötni a konkurens szolgáltatókkal.

Mínusz hárommilliárd

Dr. Bara Zoltánelmondta: az egységes, magasabb fix–mobil végződtetési díjakat nem a telefontársaságok, hanem azok ügyfelei fizetik meg a mobilszolgáltatóknak, így adott esetben a mobilpiaci fejlesztések is – a vezetékes piac kárára – ezeknek az előfizetőknek a pénztárcáját apasztják. A fix–mobil végződtetési díj esetleges 5 százalékos csökkentése éves szinten milliárdokat tett volna vissza a vezetékes előfizetők zsebébe.

Nem egyedülálló és nem is különleges a versenyhivatal eljárása. Az elmúlt évek során számos más országban is lezajlottak hasonlóak – folytatta a GVH Versenytanácsának eljáró tagja. – Angliában nemrég zárult le az ottani legnagyobb két szolgáltató, az Orange és a Vodafone ügye, amelyben az ottani hatóság több millió font nagyságrendű bírságot szabott ki. Anglián kívül Olaszországban és Hollandiában is végeztek ilyen vizsgálatot, az Európai Bizottság előtt pedig jelenleg is folyamatban van egy fix–mobil végződtetési díjakat vizsgáló eljárás, amelynek kimenetelét lapzártánkig nem ismerhettük meg.

Magyarországon nem volt még példa hasonló jellegű versenyjog-sértés megállapítására, így az eddigi legbonyolultabb feladat előtt áll a versenyhivatal, amelynek a rendelkezésre álló adatok alapján kell majd bizonyítania a bíróságon. A GVH által kiszabott eddigi harmadik legnagyobb bírság összegét a szolgáltatók jogorvoslati kérelmétől és az esetleges befizetést halasztó hatálytól függően látja majd a költségvetés, nem tudni pontosan, mikor. Egy biztos: a bíróság döntése precedensértékű lesz mind az itthoni távközlési piac, mind a versenyhivatal szempontjából.