Eddig az egészségpénztárak saját üzleti szabályzatukban fektették le – igaz, a felügyeleti szerv, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) ajánlását figyelembe véve –, hogy a pénztártagok mire költhetik gyűjtéseiket. 2005. január elsejétől változik a helyzet. A kormány ugyanis úgy vélte, hogy mivel az egészségpénztárakban gyűjtött összegek elköltése adómentes, szigorúbban meg kell kötnie, miből mennyi vásárolható ily módon.

Sportszer helyett gyógyászati eszköz?

Az új rendelet értelmében például évente maximum 150 ezer forint fordítható üdülésre, ami – tekintetbe véve egy négyfős családot, hiszen a pénztártag kedvezményezettek javára is költhet – bizony meglehetősen kevés. Változás az is, hogy jövőre már csak olyan üdülés finanszírozható az egészségpénztárból, ami bizonyítottan rekreációs célt szolgál; ilyen a wellness-, illetve a gyógyüdülés.

Sporteszközök sem lesznek már szabadon vásárolhatók, a kapott keretösszeg maximum 70 ezer forint egy évre.

Az egészségpénztárak elsősorban azért tiltakoznak, mert szerintük a kormány a szigorításokkal azzal ellentétes célt ér el, mint ami a szándéka. A tagok ugyanis nem fogják átvinni az egészségügybe az egészségmegőrzésre szánt gyűjtéseiket, tehát nem fognak ennyivel több gyógyszert vagy gyógyászati eszközt, a társadalombiztosítás által nem finanszírozott egészségügyi szolgáltatást venni; hanem inkább csökkentik a pénztári megtakarításaikat, annak ellenére, hogy jelenleg a költések mintegy fele ma is tébé-kiegészítésként funkcionál.

Ez azonban már jóval kisebb arány, mint néhány évvel ezelőtt, miközben az üdülési, sportolási stb. kiadások aránya érezhetően nőtt. Nem véletlenül, hiszen az egészségpénztárak kommunikációjukban éppen azt hangsúlyozták, hogy az ő feladatuk a rekreáció támogatása, annak elősegítése, hogy egészségesebbek legyenek a munkavállalók, és nem a gyógyítás finanszírozása.

A bizalmatlanság adminisztrációja

Maximális bizalmatlanságot sugall az említett jogszabály talán legfontosabb változása, amely jelentős adminisztrációs feladatokat ró a pénztártagokra. Eszerint már ez év január elsejétől a kedvezményezettjeik kötelesek orvosi igazolást beszerezni arról, hogy az a szolgáltatás, amelyet igénybe szeretnének venni – egyébként a saját pénzükért, hiszen ők gyűjtötték –, fontos a gyógyulásuk érdekében. Ha pedig nem betegek, egyéni egészségtervet kell készíteniük: ez pszichés és fizikai állapotfelmérés után, szűrővizsgálatokkal alátámasztva, és részletesen leírja az egészsége megőrzéséhez szükséges, orvos által ajánlott módozatokat. Így lehet benne sportolás, gyógyüdülés, gyógyászati segédeszközök vásárlása, ám meg kell indokolni, hogy mi miért.

Visszatérve a négytagú család esetéhez: bizony a hároméves gyerekét is csak akkor viheti a pénztártag magával üdülni, ha őrá külön elkészítteti az egészségtervet.

Az első tapasztalatok szerint az orvosoknak fogalmuk sincs, mit is kérnek tőlük a pénztártag pácienseik, mert erről az új rendeletről intézményesen senki nem tájékoztatta őket. Az egészségpénztárak igyekeznek ezt a feladatot is ellátni, több-kevesebb sikerrel.

Ellenőrzött költések

Ez év május 1-jéig minden egészségpénztárnak el kellett készítenie az új szolgáltatási szabályzatát, és ennek megfelelően ellenőrizni a tagok költéseit. Mivel a szigorítások miatt már most sokkal több a nem engedélyezhető kifizetés, mint korábban – és ez az arány jövő januártól vélhetően tovább nő –, a tagok a pénztárakat okolják és tartják túl bürokratának. Pedig ha a pénztár olyan költést fogad el adómentesen, amit a rendelet nem engedélyez, akkor nem önmagát, hanem a tagot hozza bajba, akinek az éves adóbevallásában ezt az összeget utólag kell majd feltüntetnie.