A korábban túlnyomórészt állami tulajdonban lévő villamosenergia-ipar privatizációja előbb-utóbb az értékesítésben is piaci viszonyokat kell teremtsen. A piaci mechanizmusok kikényszerítik a ráfordítások ésszerűsítését, a szervezési, üzemeltetési költségek csökkentését, a műszaki fejlesztés felgyorsítását. Legalábbis ez lenne az ésszerű.

Kísérleti piacnyitás

A villamos energia hazai piacán kísérletképpen körülbelül 10 százalékot megnyitnak 2001. január 1-jétől. Ezzel a hazai energetikai szektor a lehető legkevesebb bizonytalanságot hozva magával, bekapcsolódhat a nemzetközi versenybe. A piacnyitás további ütemét az EU tagállamainak ez irányú tapasztalatai alapján és Magyarország csatlakozási dátumának ismeretében fogják véglegesíteni — olvasható a kormány által 1999-ben elfogadott A magyar energiapolitika alapjai, az energetika modellje című stratégiában.
Eszerint jövőre nemcsak a hat meglévő hazai áramszolgáltató valamelyikével köthető szerződés, hanem bárkivel, akinek az ajánlatát az erre feljogosított — azaz a 100 gigawattóra/évnél többet felhasználó — fogyasztók a helyi elektromos műveknél jobbnak tartják; legyen az akár az országhatáron túl. Ennek természetesen az a feltétele, hogy maga a hálózat — ami fizikailag eljuttatja az energiát a termelőtől a fogyasztóig — minden szolgáltató számára szabadon hozzáférhető legyen. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az ezen a piacon szolgáltatni kívánó versenytársak fizetni fognak a hálózatok használatáért azok tulajdonosainak, s a hálózatok tulajdonosai nem tagadhatják meg tőlük a használatot.
A hazai piacon jelen lévő villamosenergia-szolgáltatók azzal számolnak, hogy a piacnyitás hírére várhatóan további új szolgáltatók is megjelennek majd Magyarországon. Az energiatörvény pedig — amit a tervek szerint 2000 első félévében kellett volna tárgyalnia a parlamentnek, de erre nem került sor — megszünteti majd a regionális monopóliumokat, így a helyi szolgáltatók akár el is veszíthetik az ügyfeleiket.

Külkermonopólium

A helyi szolgáltatók így akár tiltakozhatnának is a liberalizáció ellen, de nem teszik. Szerintük adott villamosenergia-fogyasztás mellett a bevételek csak akkor növelhetők tartósan, ha új fogyasztókat is korlátlanul lehet szerezni. Ám egy ponton valóban nem értenek egyet a kormány koncepciójával. Nevezetesen: nem tartják indokoltnak a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. export-import monopoljogának a fenntartását. A kormányanyag e kérdésben csak annyiban megengedő, hogy ha a csatlakozásra 2002-nél később kerülne sor, a kérdést újraértékelhetik. Ha továbbra sem vásárolhatnak külföldön elektromos áramot, érvelnek a szolgáltatók, ha nem élhetnek a felesleg külföldön történő eladásának lehetőségével, akkor nem alakulhat ki valódi verseny.
Ezzel szemben felhozható érv, hogy az export-import állami szabályozásával megakadályozható a hazainál jóval olcsóbb importenergia ellenőrzés nélküli behozatala, ami tönkretehetné a hazai erőműveket. Csakhogy — szól az ellenérv — a dömpingár elkerülhető lenne az export-import kvóták fenntartásával is úgy, hogy az engedélyezett mennyiségből minden áramszolgáltató kivétel nélkül részesülhessen. Mindenki kapjon egyforma jogosítványt!
Mindenestre a szolgáltatók — jellemzően az Elmű Rt. — annak érdekében, hogy felkészülten várják a liberalizációt, megkezdték a hálózaton történő üzemeltetés és a kereskedelmi tevékenység szervezeti szétválasztását. Új szolgálatokat hoztak létre, amelyek folyamatosan tájékoztatják a fogyasztókat a szolgáltatás feltételeiről, a fogyasztók jogairól.

Nem csökkenek az árak

Minden liberalizáció célja a verseny kiteljesítése. A verseny hatására pedig javul a szolgáltatások színvonala, s csökkenhetnek az árak. Mikorra lehet ez realitás Magyarországon?
A világban hatalmas konszernek egyesülnek, hogy lépést tudjanak tartani a technikai fejlődéssel; az informatikai forradalom sorra szünteti meg a korábban természetesnek hitt monopóliumokat. Az ezek helyébe lépő versenyhelyzet hatására pedig valóban látványosan csökkenek az árak.
A magyar villamosenergia-árakról azonban tudni kell, hogy — bár az elmúlt néhány évben előre ütemezetten és fokozatosan közelítették őket — egy átlagos fogyasztó még mindig körülbelül a fele annyit fizet, mint egy átlagos nyugat-európai. Mivel a liberalizáció 2001-ben egyelőre csak a nagyfogyasztókra terjed ki, lényeges árcsökkenés nem várható, mert — a közhiedelemmel ellentétben — az áramszolgáltatóknak nincs igazán hasznuk e szegmensben. A mai árszabályozási rendszerből fakadóan a nyereségük a kis- és a nagyfogyasztóknak nyújtott szolgáltatások után a legkisebb; a legkifizetődőbb számukra a közepes fogyasztók ellátása.
Mindezért nem valószínű, hogy a liberalizáció nálunk azonnal együtt járna az energiaárak csökkenésével.