A vállalatok előtt mostanában egyetlen út áll: a mind erősebb piaci versenykörnyezetben alaptevékenységük súlyát kell növelniük. Ahogyan szembesülnek ezzel a kihívással, különböző megoldási modellekkel próbálkoznak, de a lényeg mindegyiküknél ugyanaz: el akarják érni, hogy az üzleti folyamatok egyre áramvonalasabban illeszkedjenek a vállalat törzséhez, és így maradjon erőforrásuk arra, hogy kulcspiaci tevékenységükre összpontosítsanak.

De mi lesz a pénzt és erőforrást nem kímélő oldalhajtásokkal? Az elmúlt évek tapasztalatai szerint az egyik járható út az, hogy az üzleti folyamatokat leválasztják a cégcsoport egyes egységeiről, és centralizálják; a másik, hogy kihelyezik, és egy külső cégre, az outsourcerre bízzák. A két megoldás valójában egyazon folyamat két fázisa, csakhogy az utóbbi esetében a felelősség és a kockázat is kikerül a cégtől, míg a szakmai színvonalból és a mérethatékonyságból eredően – plusz- és folyamatos kiadások nélkül – költség takarítható meg.

A külső kapcsolatokat is kiszervezik

Ma már nem egy-egy elszigetelt tevékenységet választanak le magukról a vállalatok, hanem minél nagyobb egységet igyekeznek külső, specializált szolgáltatóra bízni. Akár a teljes emberierőforrás-gazdálkodás, a beszerzési folyamatok intézése, a hagyományos pénzügyi feladatok menedzselése is lefejthető a vállalat törzséről.

De nem csak a belső tevékenységek végezhetők ily módon. Egyre több példa akad a nemzetközi vállalatirányítási gyakorlatban, amikor a külső kapcsolatokat is érinti az átszervezés. Máshová kerülhet az ügyfélkapcsolatok menedzselése, a call center szolgáltatás vagy a számlázás. Akár egészen merész megoldások is működhetnek: például egy hitelintézetnek a telefonos hitelelbírálást sem muszáj házon belül végeznie. A szolgáltató munkatársai is fogadhatják telefonon a hiteligényléseket, s közben ez a szervezet telefonos marketingtevékenységet is végezhet.

A folyamat a kelet-európai országok, köztük Magyarország számára is előnyös. Az utóbbi években ugyanis ez a régió az olcsóbb munkaerejű országokhoz képest veszített versenyképességéből a befektetések vonzása területén. Tőlünk keletebbre az átlagos fizetés az egynegyede a hazainak, az itteni fizetések pedig közelítettek a nyugat-európai átlaghoz – az Erste Bank kimutatása szerint az elmúlt két évben húsz százalékkal nőttek –, igaz, még így is 25 százalékkal alacsonyabbak a fejlett országok átlagánál. De nem minden befektetési döntést mozgat egyformán a költségtényező. Nem veszített vonzerejéből például a jól képzett munkaerő jelenléte a régióban.

Multik a térségben

Amíg a betanított munkákra épülő gyárak egyre-másra bezárnak, és például Kínába települnek, addig a kvalifikált munkaerőre épülő szolgáltatások köre – és ide tartozik az outsourcing vagy a regionális szolgáltató központok létrehozása is – egyre bővül.

A számos országban jelen lévő Alcoa az egyes vállalatairól leválasztotta és Magyarországra telepítette az információtechnológiai és a back-office tevékenységet. Kétszáztíz embernek ad fehérköpenyes munkát a Székesfehérváron felépített iroda. A foglalkoztatottak kétharmada pénzügyi és adminisztrációs szolgáltatást végez, a többiek pedig Európa-szerte tizennégy országban összesen tízezer Alcoa-munkahely számítógéprendszerének zökkenőmentes működéséről gondoskodnak.

A Lufthansa és a Philips nemrégiben bejelentette, hogy európai vállalatainak könyvelési részlegét összevonja, és Lengyelországba telepíti, míg az IBM, az AXA és a Honeywell ugyanezt tette a Cseh Köztársaságban. Az ING csoport, a General Electric és a Diageo pedig a back-office munkákat hozta Magyarországra egy külső szolgáltató telephelyére. Az EDS Magyarország vasvári üzemében ma például százkilencven fő dolgozik; nyugat-európai cégek bérszámfejtését, banki tranzakciók feldolgozását, légitársaságok adatbeviteli munkáját végzik. Jövőre pedig várhatóan megduplázzák a munkahelyek számát a növekvő kapacitásszükséglet – számos újabb nyugat-európai munkahely idetelepülésére számítanak – kielégítése érdekében.

Már a beruházásnál számolnak a kiszervezéssel

Az AT Kearney tanácsadó iroda szerint csupán a német, osztrák és svájci bankok mintegy tízezer back-office munkahelyet tudnának leválasztani és áthelyezni más országba 2008-ig, növelve ezzel hatékonyságukat és csökkentve költségeiket. Szakál László, az egyik legnagyobb hazai outsourcer cég, az EDS kereskedelmi igazgatója szerint egy sikeres üzletitevékenység-kihelyezés hozama nem kevés: általában tizenöt–húsz százalékos hatékonyságnövekedéssel jár, de a felső határ akár negyven–ötven százalék is lehet. Igaz, a hazai számok mások, de a munkaerő százszázalékos kihasználtsága mindenképpen hoz megtakarítást.

Kisebb cégek bérszámfejtését már korábban is végezték bérmunkában, de az első nagyobb üzletifolyamat-kiszervezés (business process outsourcing – BPO) 1995-ben történt Magyarországon. Ekkor a GE Tungsram bérszámfejtési részlege – negyven alkalmazott és a háttér informatikai infrastruktúra – az EDS Magyarország Kft. állományába került. Azóta több más üzlet is megszületett.

Mindmáig a legnagyobb BPO a Mol Rt. számvitelének kiszerződése. A feladatot az Accenture végzi. Sok külföldi beruházó pedig már eleve úgy építi fel üzemét, hogy az ilyen és ehhez hasonló tevékenységeket külső cégre bízza. Így történt a zöldmezős beruházásként létrejött szentgotthárdi Opel esetében is.

A hazai piacon három-négy kifejezetten erre szakosodott multinacionális cég van. A magyar cégek azonban különösen árérzékenyek – főleg a számviteli és bérszámfejtési feladatok területén –, így ezek mellett számos kisebb hazai cég is megjelent a szakmában. A Nexon eredetileg társadalombiztosítási és bérszámfejtési szoftvereket gyártott, de ma már szolgáltatóként is jelen van a piacon.

Hazai BPO gyerekbetegségekkel

Magyarországon egyre több külföldi tulajdonban lévő cég él a BPO lehetőségével, de a hazai vállalatok számára ez a konstrukció még nagyon újszerű és szokatlan formája a vállalatirányításnak. És persze a hazai jogszabályi környezet – elsősorban a munkajog területén – sem volt felkészülve erre a megoldásra. Ma már a munkajog utódlási és munkavállalói kérdései is jól körülírtak ebből a szempontból – szögezi le Szakál László –, sőt a pénzügyi szektor szabályozása nevesítve is kitér a BPO kérdéseire.

Ettől függetlenül a magyar vállalatok még mindig ritkán gondolnak a BPO-ra mint a hatékonyságnövelés lehetséges eszközére, bár tőzsdei cégek esetenként ehhez a megoldáshoz folyamodnak, indítékaik azonban némileg eltérnek a megszokottól. A cég ilyenkor ugyanis háttértevékenységei elvégzésére létrehoz egy másik vállalatot, majd azt piaci áron értékesíti, és az egyszeri árbevételtől vár előnyt; vagyis sem a hatékonyságnak a növekedése hosszú távon, sem a végzett tevékenység színvonalának emelkedése nem domináns tényező a BPO igénybevételénél. Jobbára rövid távú szempontok érvényesülnek tehát, pedig ez ily módon számos bizonytalanságot is magában rejt, elsősorban amiatt, hogy az átszervezés a szakmai szempontok helyett az adott cég piaci értékére épít.

A klasszikus outsourcing eredménye viszont kvázifüggetlen a belépő szolgáltatótól. A Rába Rt. például a közelmúltban úgy döntött, hogy eladja szolgáltatóházát. A többfordulós pályáztatáson több outsourcingra specializált vállalat is indult, végül –lapunk meg nem erősített információi szerint – a Matáv Rt. lett a vevő. A miértekre egyelőre nincs válasz, ám a kérdés adja magát: a Rába bérszámfejtési tevékenységét mitől tudja a Matáv magasabb színvonalon ellátni?

Szakál László állítja: mindezek a gyerekbetegségek mulandók, és előbb-utóbb a hazai piacban meglévő tényleges potenciál is felszínre kerül. Az ország európai uniós csatlakozása például biztos, hogy jelentős gyorsító tényező lesz, miután a BPO egy lehetséges eszköz lehet a hazai cégek számára, hogy az élesedő versenyben talpon maradjanak.