"Amszterdamban beszállnak a vonatba a holland nudisták, a szerelvény Németországon, Ausztrián át - utasokkal gyarapodva - megérkezik ide, a Balaton déli partjának egyetlen használaton kívüli teherpályaudvarára. Itt egy elkerített vakvágányon vesztegel két hetet a hálókocsikból, étkezőkocsiból álló vonat, utasai meg nyaralnak a magyar tenger partján. Kis túlzással, az amszterdami beszállástól az amszterdami hazaérkezésig kedvükre gatyátlankodhatnak, csak egy a fontos: nálunk nyaraljanak és költsenek sok pénzt."

Akkoriban, 14-15 évvel ezelőtt, amikor az ötletből üzletet, az üzletből pedig pénzt akartak csinálni, még nagyon kevesen tudtak vállalkozni. A Magyar Naturisták Egyesülete két tagja fogadta el a tanácsot kérő polgármester felkérését a nudizmusra legalkalmasabb partszakasz kiválasztására, hogy meghonosodhasson a klasszikus strandolásnál több jövedelmet ígérő turizmus, sőt állt elő a nudistavonat korszakalkotó ötletével is.

A véletlen kínálta az écát, a nem használt teherpályaudvar és a kivételesen magas löszfallal szeparált tópart üzleti "összekapcsolását". De a nudistavonat gondolata tiszavirág-életűnek bizonyult. Az üzleti terv készítése, a projekt pénzügyi és szakmai finanszírozása túl nagy falat lett volna, de vajon a tapasztalatok nélküli, zöldfülű vállalkozások időszaka elmúlt-e már?

Az idegenforgalom több mint kétharmada nem a Balatont választja, hanem a fővárost. E friss statisztikából az következik-e, hogy a magyar tenger partján az új időszámítás még nem kezdődött el? Annak ellenére sem, hogy a SZOT-üdülős, NDK-turistás világ már elmúlt? Bár a spanyol, az olasz tengerpartot működtető üzleti szemlélet még nem sajátja a Balatonnak, azt már felismerték a helybéliek is, a mindenkori kormányzat is, hogy a komplett magyar tengernek kell versenyre kelnie az Adriával.

Landoló újgazdagok?

Az előző kurzus 15 milliárdos fejlesztésről döntött 2001-ben, csatornáztatott, országutat, kerékpárutat tervezett. A mostani kabinet önálló fejlesztési szervezetet alakított ki, s közvetlen, valamint statisztikai régiókon keresztül közvetetten elnyerhető költségvetési pénzeket pályáztat meg. A Balatonnál azonban egyre inkább a vállalkozások maguk találják meg azokat az üzleti lehetőségeket, amelyekre kedvezően reagál a fizetőképes kereslet. A Fly Balaton nevű cég új keletű példája erről szól például. Az ír-magyar vegyesvállalat a sármelléki, eredendően nem polgári célú repülőteret kész és képes "ráhangolni" a tényleges piaci lehetőségekre.

- Közvetlenül hárommillió eurót, hosszabb távon kilencmilliót invesztálunk a légikikötő nemzetközi színvonalúvá tételébe - fejezi ki pénzben cége elkötelezettségét Gubicza Ágoston ügyvezető igazgató. Ki is derül, technikai, repüléstechnológiai, utaskényelmi célokat szolgálnak a fejlesztések. A Malév pedig megkezdte nemzetközi járatok indítását Sármellék és több német város között, s a folytatás sem elhanyagolható: légihíd "épülhet fel" Angliából, Írországból a Hévízzel, Keszthellyel szomszédos sármelléki repülőtérre.

De vajon az üzleti agy milyen vállalkozásokról gondolkodik akkor, amikor tulajdonosa üdülni akaró turistákat lát leszállni a tóparti repülőtéren?

- Kiszolgáló cégek sora jön, jöhet létre, kezdve az autóbérléssel foglalkozóktól egészen a transzferesekig. Helyet kérnek a különböző PR-es ügynökségek, amelyek reklámfelületeket értékesítenek.

A Fly Balaton ügyvezetője segít behatárolni azt az üzleti kört, amelyik lehetőséget lát, talál a repülőtér bővülő forgalmában. A mielőbb megnyíló új termináljukat nyomban be lehet rendezni az ismert reptéri szolgáltatásokkal, s a szállítmányozó, logisztikai cégektől sem idegen a polgári létre átváltó repülőtér.

A ki miért repül a Balatonhoz nem találós kérdés, ha a 2500 kilométernyire élő britekről van szó, de az, ha a müncheni vendégről gondolkodunk, aki pár óra alatt autóval is megérkezhet a magyar tengerhez.

- Hévíz vendégei az idősebb korosztályt képviselik: ők szívesen érkeznek repülővel. De nemcsak ők, hál' istennek. Megjelent a palettán az a fiatal, pénzes korosztály, amelyiknek esze ágában sincs autózni. Ugyanakkor aktív, sportolni imádó, jól élni szerető ifjak ők, szinte mindent megvesznek, amikor kilépnek a négycsillagos szállodából. Biciklit kölcsönöznek, golfoznak, beül a jó étterembe vacsorázni, sörözni.

A hévízi idősebbek, a négycsillagos szállodákban élvezkedő fiatalok sokan vannak, de nem elegen. Talán ezért sem mellékes, hogy a balatoni ingatlantulajdonlás szerkezete kezd hasonlítani a spanyol tengerpartihoz. A tömegüdülésre nemet mondtak a hazai és külföldi turisták, s sem a klasszikus nyaralókat, sem a SZOT-korszakból visszamaradt épületeket nem keresik. Azok az ingatlanos cégek viszont megtalálják számításaikat, amelyek kitalálták azt, amit már kitalált a világ: apartmanokból álló üdülőparkok sorával váltják fel a hagyományos nyaralókat.

Azok a projektek "pörögnek" igazán, amelyek két jellegzetes részből állnak. Szállodából és a köré épülő apartmanházakból. Az előbbi szolgáltatásokat kínál mind a saját vendégkörének, mind az apartmanok tulajdonosainak, mind az utóbbiakat bérlőknek. Sok esetben a tulajdonos távollétében a hotel hozza a nyaralókat az apartmanokba, s osztoznak a hasznon.

Piknik, majdnem szárazon

Ez már a második biztos jele annak, hogy a "népi" Balaton többé-kevésbé átlényegül. Minden jel szerint a kevesebb, másabb, módosabb turistát szolgálja ki a Balatoni Hajózási Rt., amelyiknek nem csupán a hajói érnek révbe, hanem maga a társaság is.

Pár éve, hogy a cég megszűnt a Mahart leányvállalatának lenni, s véglegessé vált a tulajdonosi szerkezete is, 22 tóparti önkormányzat mellett az ÁPV Rt. a részvényes, tulajdonolva a papírok 49 százalékát. Az állam a cégének is kedves döntése mellett változatlanul kiáll, a Balatont továbbra sem engedi át a motorcsónakkal közlekedni akaróknak. Vagyis azok szállhatnak vízre a jövőben is, akik a vitorlások szerelmesei. A Balatoni Hajózási Rt. megannyi kikötőt tulajdonol, többet pedig megrendelésre épített, vagy épít. Az önkormányzatok bomba üzletet látnak a vitorlázás fejlesztésében, nemkülönben a magyar állam is, így tehát a kikötőkben szakértő vállalat elégedetett lehet tulajdonosaival. Bár az államba most van olyan bátor és beleköt a vállalat, nem minden ok nélkül. Szakmaiatlannak tartja ugyanis, hogy a szárazföld terhére építtetne kikötőket.

- A partból kialakított vitorláskikötő karbantartási és állandó kotrási igénye egyszerűen megfizethetetlenül sok pénzt emésztene fel - igyekszik jobb belátásra bírni az állam képviselőit Lain Ferenc, a Balatoni Hajózási Rt. műszaki igazgatója. - Hál' istennek a vitorlásokat engedi csak vízre az állam, kár, hogy a kikötőépítéshez nem ért. Jelenleg hatezer regisztrált hajóról tudunk - mutatja be a vitorlázók társadalmát és lehetőségeit. - Cégünknél kétezer vitorlásnak van kikötőhelye, s körülbelül ennyi "parkol" mások kikötőiben. A Balatonnyi Bodeni tavon legalább tizennyolcezer a kikötési lehetőség, s kihalásos alapon lehet kikötőhelyhez jutni. De a hajószám ott negyven-ötvenezer: a parton tárolják a hajók zömét.

A Balatonnál pedig épülnek az újabb és újabb kikötők...

- Öt-tíz év múlva nálunk is környezetvédelmi "fékre" lehet számítani, illetve akinek addig nincs kikötője, annak nem is lesz. Ma persze seregnyi önkormányzat epekedik kikötőért, okkal, nekik az előző század elején nem jutott. Tervezünk is a helyhatóságoknak 300-400 hajóállást.

A Balatoni Hajózási Rt.-nek már csak hivatalból is hajózni muszáj, de a balatoni tömegturizmus helyébe lépő apartmanosok is így gondolják, ők is vízre akarnak szállni?

- Növekvő számban "hajósodnak" a vagyonos emberek, mi meg alkalmazkodunk hozzájuk kikötőinkkel: fogadni tudjuk a mind nagyobb méretű vitorlásokat is. A régi balatoniak, akik sportoláshoz, horgászáshoz szoktak, s vitorlásaikkal is ezen igényeiknek éltek, kikopnak, nyugdíjba vonulnak, helyüket egyre inkább az újak veszik át. Sok olyan óriás vitorlás áll a kikötőkben, amelyek nem futnak ki a nyílt vízre, tulajdonosaik hétvégeken piknikelnek rajtuk.

Pihen a (vitorlás)komp, kikötötték. Végleg. Fedélzetéről jól lehet majd látni a mólón flangáló szegény embert. A leendőt, a balatoni elszegényedőt. Mert ilyeket termel ki a magyar tenger. Őket "nevesítette" egy május közepi tanácskozás egyik előadója, a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium veszprémi kirendeltségének igazgatója. Eljön az az idő - fejtegette Biermann Margit -, amikor a csak szezonálisan foglalkoztatottak is elérkeznek a nyugdíjba vonuláshoz, ám a szolgálati idejük nem lesz elégséges a normális mértékű juttatáshoz. A majdani gondot ma kellene, sőt lehetne orvosolni. Az előadó szerint közmunkával, részmunkaidős, illetve alkalmi munkakönyves foglalkoztatással is lenne mit keresni, de bővíthető az a vállalkozástípus, amelyik a téli síparadicsomokban alkalmaz telente vendéglátósokat, majd pedig ugyanőket nyaranta a Balatonnál.

A kastély varázslata

Így a szezon a telelő-nyaraló alkalmazottaknak tényleg nem szűkül össze potom két hónapra. Akinek viszont garantáltan 12 hónap az "üzleti év", az a valaki az üzletileg is jegyzett keszthelyi múzeumigazgató. Dr. Czoma László hevületét és lendületét tekintve nagyon is vállalkozó, számára a Festetics család épített emlékeinek a megmentése pénzszerzést, pénztermelést egyaránt jelent. Nevet is kapott a félállami beavatkozás, a Festetics-program a felújításokat segítő megpályázott közpénz, de csak akkor dukál, ha a Czoma László igazgatta Helikon Kastélymúzeum megtermeli a költségek felét. A kastélyt nagyon elvarázsolhatták, mert körülbelül egymilliárd forintot hozott eddig: saját maga helyreállítására, korszerűsítésére.

Talán mert a kastélyban még a szezonmunkások is helybéliek, munkájukért felelősséget vállaló lokálpatrióták.

- A nagyon gyorsan meggazdagodni akaró, messziről jött emberek világának már vége a Balatonnál - érvel a múzeumigazgató is. - Most már a vendégek lesznek azok, aki messziről jönnek, s talán nem is csak egyszer, hanem sokszor, a Balatont megszerető visszajáróként.

Neki legyen igaza.