Miért érdekesebb, miért más a Budaörsi Ipari és Technológiai Park (bitep), mint a Gazdasági Minisztérium (GM) pályázatain eddig már megfelelt 132 másik, az ipari park címet szintén jogosan viselő, hasonló létesítmény?
– Mert jó helyen van: a főváros „nyugati kapujában”, mégis nyugodt, erdősávokkal védett, a lakott településrészektől távol eső környezetben – mondja Polgárné Májer Ildikó, a parkot üzemeltető Budaörsi Ingatlanfejlesztő és Szolgáltató Centrum (ISC) Kft. ügyvezető igazgatója, majd maga is belátja, ez talán mégsem elégséges magyarázat.
– Mert jogilag és műszakilag rendezett, aki ide szeretne betelepülni, az akár egy héten belül beadhatja a hatóságokhoz a szükséges építési engedélyeket, és bizonyára meg is kapja azokat – teszi hozzá Szabó Zoltán, cégvezető. – S mert van annyi és akkora bérleményként igénybe vehető iroda-, raktár- és üzemi helyisége, ahol az újonnan érkező addig is megkezdheti a tevékenységét, amíg a saját épületei elkészülnek.
És még?
– Mert az egy-egy vállalkozásnak kínált telekméret még mindig csábító a kis- és közepes cégek számára, annak ellenére, hogy az ötezer négyzetméter alattiak már zömmel elfogytak – próbálkozik egy újabb érvvel Gergely Zoltán értékesítési vezető.
A menedzsmentet alkotó „hármas” ekképpen lényegében be is mutatkozott.
Amivel azonban e sorok íróját végül is valóban sikerült meggyőzniük arról, hogy a bitep valóban más, mint versenytársai: a régiói vállalkozói hamarosan nemcsak az alapközműveket (út, víz, gáz, telefon stb.) vehetik igénybe közösen, hanem a legmodernebb informatikai infrastruktúrát is.
*
Az informatikai infrastruktúra feltételeit az üzemeltető ISC Kft. két, a tudásalapú gazdaság megteremtésére alakult konzorciummal – Tudásvölgy és Infopark – közösen kívánja megteremteni.
– Természetesen az it-szektorban érdekelt cégeket is szívesen várjuk ide, de nem elsősorban az ő érdekükben döntöttünk úgy, hogy az informatika és a tudás válik a park többletszolgáltatásává – szögezi le Polgárné Májer Ildikó. – Ezt a célcsoportot ugyanis már megcélozta és megnyerte magának a tőlünk nem messze lévő budai Infopark. Mi azokat a kis- és középvállalkozókat szeretnénk meggyőzni az informatika fontosságáról a saját életükben, akik még nem ismerték fel az új gazdasági lehetőségeket. Azoknak a cégeknek pedig, amelyek már tisztában vannak ezzel, megpróbáljuk bebizonyítani, hogy ha a park lakóival közösen veszik igénybe az ehhez szükséges infrastruktúrát, akkor az számukra gazdaságosabb.
A park információs stratégiájának kidolgozására pályázatokat kértek és kaptak az Albacomptól, a Selectrade-tól és a Synergontól. Az eredményhirdetésére még a nyár végén sor kerül. Kialakítják az interneten bonyolódó elektronikus kereskedés technikai lehetőségeit a parkban működő cégek számára, amelyek a belső kommunikáció hatékonysága érdekében létrehozott intranetes portálon ingyenesen jogi, pénzügyi információkat is találnak majd.
– A hálózatépítést és a tartalomszolgáltatást külön kezeljük – hangsúlyozza az ügyvezető –, és semmiképpen nem adunk kizárólagosságot egyetlen informatikai cégnek sem, mivel nem szeretnénk a lakóinkat e tekintetben sem kiszolgáltatottá tenni.
*
Főként a helyi önkormányzatok és nagyobb vállalkozások kezdeményezésére indult meg az 1990-es évek elején az ipari parkok fejlesztése Magyarországon. A kormányzat az évtized második felétől az úgynevezett iparipark-fejlesztési programmal segíti e folyamat erősítését; 2001-ben mintegy hárommilliárd forint fejlesztési támogatás oszt ki erre a célra.
Az ipari parkok összterülete jelenleg mintegy 7400 hektár, amelyen 1200 vállalkozás tavaly mintegy 1700 milliárd forintnyi termelési értéket állított elő. A mennyiségi felfutás után mintegy két éve a minőségi jegyek erősödése került előtérbe, ám a parkok fejlettsége rendkívül különböző.
Ami viszont többségükben azonos: szolgáltatásaik nem igazán vonzók, nem igazán elérhetők a kis- és középvállalkozások számára. A Budaörsi Ipari és Technológiai Park tehát ebben valóban kivétel: a maga 55,5 hektárján Dél-Buda és környékének kisvállalkozói centrumaként kíván működni.
*
A Budaörsi Ipari és Technológiai Park megalakulása nem az a klasszikus privatizációs sikertörténet.
A bitep mai területén működő volt nagy állami vállalat, az Ipari Szerelvény és Gépgyár (ISG) privatizációs pályázata 1993-tól három alkalommal kudarccal zárult. 1998-ban, az immár a negyedik alkalommal kiírt pályázat eredményeként a kifejezetten erre az üzletre létrehozott ISG Kft.-nek sikerült megvennie a mai teljes területből 40,5 hektárt, a rajta lévő ingatlanokkal és a még akkor is működő gyárral. A kft.-ből a park jelenlegi tulajdonosa, az ISC Kft. 1999-ben vált ki. Az így megmaradó, ipari szerelvénygyártással és forgalmazással foglalkozó ISG Kft. egyébként az ipar park lakóinak egyike.
Az ISC Kft. – amelynek alapítója két, hazai magánszemélyek tulajdonában lévő cég: a szerelvénygyártásban érdekelt Rezonátor Kft. és az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó X-Iparcikk Rt. – 2000 tavaszán megvásárolta a szomszédos Porkorit Rt.-t. Az állami vállalat fénykorában annak részeként működő, külön privatizált kohászati üzem akkor már nagyon veszteséges volt, tulajdonosa nem kívánt partnerként együttműködni a szükséges út- és közműhálózatok kiépítésében. Az ISC Kft. szanálta az rt.-t: alaptevékenységét átadta egy soproni cégnek – részben az alkalmazottakkal együtt –, s a hátrahagyott 500-600 milliós veszteséget kiegyenlítette.
*
– Induláskor egyetlen bank sem állt velünk szóba, annyira nem látták reálisnak a befektetett pénz megtérülését, tehát két évig „csak” a saját tőkénket kockázattuk – meséli az ügyvezető asszony.
Az ipari park infrastruktúrájának kialakításához szükséges engedélyek beszerzését a területek megvételével párhuzamosan kezdték meg. Elkészíttették a terület részletes rendezési tervét – amit a városi önkormányzat jóváhagyott –, és 1999-ben megpályázták a Gazdasági Minisztériumnál az ipari park címet. Ennek az is feltétele volt, hogy tevékenységükről évente be kell számolniuk a tárcának, amit az eddig el is fogadott.
– Tavaly augusztusban sikerült a Magyar Külkereskedelmi Bankkal egy 220 millió forintról szóló hitelkeret-szerződést kötni, négyéves futamidőre, ami kiegyensúlyozottá tette a működésünket – folytatja Polgárné Májer Ildikó. – Számításaink szerint jövő év végéig, amikorra a teljes területen kiépül a kívánt infrastruktúra, beleértve az informatikai fejlesztéseket is, összesen mintegy 850 millió forintot fordítunk a park fejlesztésére. A volt Porkorit 15 hektárja a „drágább” rész, amihez 420 millió forint hitelre volt szükségünk, ebből 180 millió a veszteséges gyár adótartozásainak átütemezésére kellett. Mára jutottunk el oda, hogy a bevételeinkből folyamatosan tudjuk finanszírozni a kiadásainkat.
2000-ben egy újabb pályázatot nyújtottak be a GM-hez; a kedvező válasz akkor érkezett meg, amikor már szinte lemondtak róla, 2001. július közepén: 100 millió forintos vissza nem térítendő támogatást nyertek.
*
A zöldmezős beruházásokkal szemben az ilyen ingatlanfejlesztésnek ugyanaz az előnye, mint a hátránya: a már meglévő épületek hasznosítása (jó, hogy van, de nem jó, ha nem a célnak megfelelő), a már itt lévők meggyőzése, hogy csatlakozzanak a „lakóközösséghez” (jó, hogy már itt vannak, de nem jó, ha a park kellős közepén meg akarják őrizni önállóságukat). Polgárné Májer Ildikó szerint szinte nehezebb feladat volt a 18 régi bérlő megnyerése, mint maga az ipari park kialakítása.
A parknak július végén 71 lakója volt, de számuk hétről hétre nő. A betelepülő cég dönti el, hogy mi éri meg neki inkább: a vétel vagy a bérlet. Jellemzően a telket megvásárolják, az épületeket pedig bérlik a vállalkozások. A működés rendjét három, egyenként 25–30 oldalas, többször módosított és pontosított, de mára mindenki által elfogadott szabályzat biztosítja: a környezetvédelmi, a vagyonvédelmi és az általános együttélési. A parkot üzemeltető kft. szakemberei rendszeresen ellenőrzik, hogy a betelepült cégek betartják-e elsősorban a hulladékkezelés és a belső közlekedés szabályait, illetve hogy valóban, az alaptevékenységüknek megfelelő, a környezetre nem ártalmas munka folyik-e a műhelyeikben. Egyébként az ISC Kft. mindössze 15 fővel – beleértve a cég három vezetőjét és a környezetvédelmi ellenőrt is – gondoskodik mindenről.
– Akadt olyan vállalkozásunk, amelyik kikérte magának, amikor környezetvédelmi megbízottunk felkereste – mondja Szabó Zoltán –, de a többség elfogadja és egyetért vele, hogy hangsúlyt fektetünk a környezettudatos magatartásra.
Az egykori nagy állami vállalat területén jelenleg több mint hetven kis- és középvállalkozásnál összesen mintegy ötszáz ember dolgozik. Ez a létszám a fele annak, mint ahányan az ISG-ben a nyolcvanas években munkát találtak, majd a rendszerváltással elveszítették azt. Egy év múlva, állítja Gergely Zoltán, újra legalább ezren dolgoznak majd itt.