Nem csupán magyarországi tendencia, hogy a pusztán szállítmányozóként kínált szolgáltatásra egyre kevésbé költenek a vállalatok – mondja Torma Imre, a Magyar Szállítmányozók és Logisztikai Szolgáltatók Szövetségének főtitkára, lapozgatva a világszövetség tagnévsorát tartalmazó több száz oldalas kiadványban. Szinte mindegyik szervezet elnevezésében megtalálható a logisztika szó, és ami a lényeg: a legtöbben valóban képviselik a logisztikai szolgáltatók érdekeit is. Merthogy az élet úgy hozta, hogy a két szakma nem elválasztható. Ami pedig a magyar piacot illeti: a külföldi működő tőke határozza meg szinte minden szegmensét. Ha idetelepül egy multi, az többnyire magával hozza a bankját, a biztosítóját, a fuvarozóját. És a szállítmányozóját…

A futószalagra érkezik az áru

Tíz évvel ezelőtt a szállítmányozás komoly tudománynak számított. Ma már azonban, az informatika előretörése következtében ahhoz, hogy valaki meg tudja tervezni az optimális útvonalat, nem kell különösebb képzettség vagy tapasztalat, elég egy számítógép és azon a megfelelő szoftver, meg természetesen az internet. Ez így persze túlzás, az azonban biztosan igaz, hogy a fuvarszervezőt és a hagyományos értelemben vett szállítmányozót már alig különbözteti meg valami egymástól.

Mit jelent hát ma szállítmányozónak lenni? Továbbra is azt, hogy a szállítmányozó mindent tud a konkrét áruról, képes megszervezni a célállomásra jutását, s anyagilag is elég erős a felelősségvállaláshoz. Ám annak a szállítmányozónak, aki a színes és sokszereplős piacon életben akar maradni, netán növekedni is szeretne, a megrendelő partnerévé is kell válnia – hangsúlyozza Torma Imre. – Olyanná, aki képes a megbízó és a fogadó fejével is gondolkodni, aki optimalizálja a raktározás költségét, aki tudja, hogy az esetleges hiányzó alkatrész mivel pótolható, és a gyárudvar helyett a futószalagra érkezteti az árut, méghozzá ütemezve. Ez az, amiben különbözik a mai logisztikai szolgáltató a korábbi szállítmányozótól.

Hiányzó feltételek

Csakhogy ehhez nálunk számos feltétel hiányzik. Belföldön például a megfelelő autóval és logisztikai felkészültséggel rendelkező fuvarozó alvállalkozó, a raktárkapacitás, az informatikai eszközök.

A szövetség főtitkára szerint a legnagyobb probléma az, hogy az elmúlt években a hazai szállítmányozók nem tudtak elég tőkét felhalmozni, ráadásul az államtól elvárható feltételek is hiányoznak.

Ahogyan például a hetvenes években elsikkadt a konténeres átrakóközpontok megépítése, úgy a nyolc évvel ezelőtt elképzelt tíz logisztikai központból sem lett semmi. Bár éppen most a Volán Tefu megkezdte a Budapesti Intermodális Logisztikai Központ (BILK) építését, és a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Rt. soproni bázisából is logisztikai központ lett. Az eredeti koncepcióból esetleg a székesfehérvári és a győri tervek is belátható időn belül megvalósulnak. Vállalkozói tőke segítségével pedig – bár nem az eredetileg tervezett városokban és piaci alapokon – szintén létrejöttek már úgynevezett evolúciós logisztikai központok, ipari parkok.

Minőség, de olcsón

Ma körülbelül 300 ténylegesen működő szállítmányozó cég van Magyarországon. Lényegében a külföldi speditőr- és logisztikai szolgáltatók uralják a hazai piacot, azzal a hihetetlenül nagy előnnyel, hogy ők világhálózattal is rendelkeznek. A magyar vállalkozások éppen ezért jellemzően betársultak hozzájuk, hogy életben maradjanak. A Kühne & Nagel például tíz évvel ezelőtt nyitott egy irodát Budapesten, és ma már önálló magyar cége van, akárcsak az 1815-ben alapított Danzasnak, de említhetnénk a Schenkert, a Gondrandot és szinte valamennyi európai nagy szállítmányozó vállalatot. A hazai piacon hajdan monopolhelyzetben lévő Masped pedig napjainkra több kisebb szakosodott cégre bomlott, szinte minden esetben külföldi tőkével társulva.

A piac átalakulása természetesen az árakra is hatással volt és van. Mára az a szolgáltatás, ami a hazai megrendelők többségének a kilencvenes évek elején még fölösleges fényűzésnek tűnt, a megfizethető kategóriába került; illetve egyre többen ismerték fel, hogy az olcsó, de kockázatos fuvarozó helyett jobb választás a kicsit drágább, mert a legdrágább az, ha az áru nem megfelelően jut el a célállomásra. Így a legnagyobb keletje a megfizethető áron kínált minőségi szolgáltatásnak van.

A Magyar Szállítmányozók és Logisztikai Szolgáltatók Szövetsége 90 tagjának éves nettó árbevétele 150 milliárd forint, a szövetségen kívüli szállítmányozók összes forgalma 30–50 milliárd forintra tehető. Ez az alig 200 milliárd forintos, azaz nem egészen egymilliárd eurós hazai piac igen kicsi, hiszen a nagy európai speditőrök egymaguk többet keresnek egy év alatt.