A forintárfolyam túlzott mértékű erősödésének elejét lehet venni alacsony kamatokkal, ám ez a lakosság megtakarítási kedvét nemkívánatos mértékben csökkentheti. A Magyar Nemzeti Bank lehetséges mozgásteréről Szabolcs Istvánnal, a Magyar Külkereskedelmi Bank ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

– A 2001. májusi sávszélesítéssel a forint árfolyama emelkedő trendre állt be. Meddig erősödhet még?

– Januárban a külföldi befektetők vásárlási kedve a forint erősödése irányába hatott. Mára az árfolyam ismét megközelítette a 2001. június végi, a sávszélesítési eufóriában elért csúcsát. Az optimista befektetői hangulatban további erősödésre lehet számítani, ugyanakkor ez a forint jegyzését már vészesen közel viheti a sáv erős határához. Ott pedig a jegybank intervencióra kényszerülhet. Szerencsére az árfolyam erősödését csillapító tényezők is fellépnek. Az utóbbi időben a lengyel gazdaság kedvezőtlen folyamatai miatt meggyengülő złoty a forint kurzusát is átmenetileg visszavetette. Véleményem szerint a jelenlegi árfolyamszint, ahol egy euróért 242 forintot adnak, reális. Ha körülnézünk itthon és a világban, nyugodtan kijelenthetjük, hogy jelen pillanatban minden körülmény a tartósan erős forintot célzó árfolyam-politikának kedvez. Sem a dollár, sem az olaj ára nem veszélyezteti a forint árszintjét. Sőt még a hazai gazdaság lassulása is „hasznos”, mivel természetes fékként késlelteti a folyó fizetési mérleg deficitjének növekedését, és ezáltal stabilizálja a forint erős szintjét.

– Vagyis az MNB jó úton halad inflációs célkitűzése megvalósításában?

– Igen, bár ebben a forint erősödésének hatása eddig a vártnál kisebb mértékben jelentkezett. A fogyasztói árindex csökkenését elsősorban a világpiaci olajár és a mérséklődő élelmiszerárak idézték elő. A tavaly elért reálbér-növekedési ütem azonban nem tartható, azt ugyanis a magyar gazdaság nem bírja el.

– Az infláció csökkenő trendjét követi a jegybanki irányadó kamat alakulása, amely 2001 és 2002 januárja között összesen 2,5 százalékot esett. Meddig lehet csökkenteni a kamatszintet?

– Az elkövetkező időszakban fundamentális alapon évi két százalékkal. Ennél alacsonyabb kamatszintnél az antiinflációs célkitűzések nem valósulnak meg, ennél magasabb pedig véleményem szerint már növekedési áldozattal járna. Ilyen értelemben ma is kötött a monetáris politika. Ugyanakkor, ha az infláció mérséklődését nem követi a kamatok csökkentése, az indokolatlanul erősítené a forint árfolyamát, és megnövelné az árfolyam volatilitását. Évi két-három százalékosnál nagyobb forinterősödést nem bír el a magyar gazdaság, és az erős árfolyam is csak akkor igazán antiinflációs hatású, ha az nem túlzottan nagy volatilitással valósul meg. Az infláció fölött realizálható hozam egyébként tavaly év végén még a hároméves lejáratú kötvények esetében is meghaladta a négy százalékot, és bár januárban a mutató némileg visszaesett, az aktuális hároméves kötvénybefektetések még mindig három százalék feletti reálhozamot ígérnek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha a magyar kamatok jóval meghaladják a külföldi papírokon realizálható hozamot, az ország refinanszírozása válik nagyon drágává.

– Az MKB inflációs prognózisa egybeesik az MNB-ével?

– Az infláció hét százalék alatt van, és áprilisra szerintünk egy öt százalék körüli szint is elképzelhető. Év végére 5,2 százalékos éves átlagos indexet jósolunk, szemben az MNB optimista 4,3 százalékos várakozásával. Ennek függvényében még ebben a félévben a jegybanki alapkamat háromszor félszázalékos csökkentését tartom valószínűnek a jelenlegi 9 százalékról 7 és fél százalékig.

– Mit vár az elkövetkező időszakban a magyar bankrendszer egészében?

– A jegybank kiszámíthatóságra törekszik. Az elkövetkező időszakban az infláció, bár lassuló mértékben, tovább fog csökkenni, és ezzel párhuzamosan a jegybanki irányadó kamatszintben is még legalább két százalékpontos esés várható év végéig. Ennek hatására az egész magyar bankrendszerben csökkenni fognak a kamatok, hiszen a jegybanki szándéktól a kereskedelmi bankok sem tudnak elszakadni. Értelemszerűen mindenki versenyképes akar maradni, és ez a verseny lassan már nem csak a határokon belül zajlik. A jövőben sok olyan új termékre – opciók, jelzálog típusú termékek – lehet számítani, amelyek eddig hiányoztak a magyar pénzintézetek kínálatából. A termékek árazásában pedig fokozott súllyal jelenik meg a szolgáltatási kultúra értéke.