Egyetemváros, innovációs központ és technológiai park – e három pilléren alapszik a Zsámbéki-medencében, ötezer hektáron megvalósuló tudásalapú térségfejlesztési program. A magánbefektetők tőkéjéből elindított kezdeményezés Közép-Európa első, az amerikai Szilícium-völgy mintáját követő, nagyszabású innovációs övezete lesz. A mintegy 300 projektben megvalósuló beruházás a térség környezetfejlesztése mellett olyan további elemeket is tartalmaz, mint bor- és gasztronómiai központ, termálfalu, golfpálya, nyugdíjas- és diplomatanegyed, ökopark, művésztelep és elővárosi vasút.

A húszéves időtartamra szóló program tőkeigénye 12 milliárd euró, amelyet a tervek szerint 75–80 százalékban magántőke, 20–25 százalékban állami és EU-források fedeznek majd. A beruházási program májusi bejelentését követően együttműködési megállapodást írt alá Magyar Bálint oktatási miniszter, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Kenyeres Sándor, a Talentis alapítója. Ezt követően a Zsámbéki-medence 13 települését tömörítő kistérségi társulás belépett a Talentis program megvalósítására létrehozott Zsámbéki-medence Térségfejlesztési Kht.-ba, amely – többségi tulajdont szerezve a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt.-ben – hozzájutott négyezer hektár állami földterület ötven évre szóló bérleti jogához. Jelenleg az állami földek magánterületekre való cseréje zajlik a magánbefektetések megkönnyítése érdekében, amit az infrastrukturális fejlesztések és az első projektek elindulása követ majd. Kenyeres Sándorral, a Talentis megálmodójával és alapítójával beszélgettünk a tudomány, a társadalom és a gazdaság szoros együttműködésére alapozó beruházásról.

- A Mammut Bevásárlóközpontok egyik meghatározó tulajdonosa miért dönt úgy, hogy egy, a társadalom, a gazdaság és a tudomány felemelkedését szolgáló nagyszabású program megvalósításáért dolgozik minden alkotó erejével és magántőkéjével? Miért nem élvezi inkább eddigi sikeres befektetéseinek hasznát?

– Egész életem egy hosszú tanulási folyamat volt, s a tudás révén jutottam el odáig, ahol ma vagyok. Hiszem, hogy egyéneknél és társadalmaknál ugyanígy hat a tanulás, a tudás, a tehetség kibontakoztatása. Egy dunántúli kis faluból származom. De bárhová vetett a sors, mindenhol azt tapasztaltam, hogy a tudásra és felkészültségre kinyíltak a vállalatok, intézmények kapui, és a lehetőségek megsokszorozódnak. Miközben a Mammut bevásárlóközpontokat és a Budai Belvárost terveztük és építettük, nem csak gazdasági téren gyarapodtam. Gondolkodásmódom, értékrendem, személyiségem is változott, fejlődött. Közben megtanultam, hogyan lehet a szellemi energiát gazdasági erővé formálni. Ez a két vonulat egymással szinkronban fejlődve kísérte végig az életemet és a pályámat. Szegény sorból emelkedtem föl, talán emiatt az átlagosnál magasabb szociális érzékenységgel is rendelkezem. Örömmel látom, hogy a gazdaságban egyre többen vagyunk, akiknél a szellemi és a gazdasági felemelkedés együtt járt a közösségi érzés, a felelősségvállalás erősödésével.

- Hogyan ötlött fel épp egy innovációs park gondolata?

– 1977–78-ban az Egyesült Államokban, Kaliforniában, a Szilícium-völgyben dolgoztam a Tungsram színeiben mint fejlesztőmérnök, később pedig Japánba kerültem, szintén a kutatás-fejlesztés területére. A Szilícium-völgy ott-tartózkodásomkor még nagyon fiatal volt. Ma már nemcsak a tudomány fellegvára, hanem a tudomány és a gazdaság összefogásának egyedülálló világpéldája. A Deloitte and Touche által készített Fast 500 listájáról, amely a leggyorsabban fejlődő technológiai cégeket állítja sorrendbe, a legtöbb cég a Szilicium-völgyben található. Fiatal mérnökként örökre „megfertőzött” az ottani szellemi közeg.

- A zsámbéki-medencei innovációs övezet milyen összetételű lesz?

– Az oktatás, a tudományos kutatás-fejlesztés és a fejlett technológiájú cégek együttélése valósul ott meg mintegy ötezer hektáron. Egy innovációs klaszterben pozitív, egymást felerősítő szinergiák működnek az egyes önálló elemek között. Egy ilyen csoportosulás egyedülálló erővel rendelkezik, önálló élete van. A kis-, a közép- és a nagyvállalatok mindegyikének szüksége van a másik jelenlétére. Hogy milyen egzakt módon, mennyire adott koreográfia szerint működik mindez, azt Michael Porter amerikai közgazdász írta le először. A programot hároméves előkészítés előzte meg. Végiglátogattuk a világ legsikeresebb klasztereit, köztük magát a Szilícium-völgyet, Franciaországban a Sophia Antipolist és a Grand Lyont, Angliában a Science Park és Cambridge kapcsolatát, illetve Milton Keynest. Alaposan megismertük a parkok működését, tanulmányoztuk a társadalmi, környezeti összetevőket.

- Egy ilyen projekt menedzseléséhez nyilván a hagyományostól eltérő személetre, újszerű eszközökre van szükség. Nehéz volt itthon megértetni a potenciális befektetőkkel és a közszférával a projekt lényegét?

– Mi tagadás, külföldön azonnal megértenek bennünket, ott már tudják, merre tart a fejlődés. Itthon nehezebb dolgunk van. A Talentis program ugyanis alapvetően különbözik minden eddigi hazai kezdeményezéstől. A legnehezebb és legizgalmasabb összefüggés, hogy az egyéni kezdeményezéssel elindított folyamat egyszer csak közösségi érdekké válik, belép egyenrangú érdekeltként a kormány, a tudomány, az alkotó értelmiség és a térség. Az összes szereplővel kapcsolatos információ és érdek szintetizálása, rendszerben kezelése már hálózati összefüggésekben megoldandó döntéseket, megoldásokat kíván. Sikerült egy harminc-harmincöt szakemberből álló csoportot létrehozni, tehát olyan szellemi koncentráció vesz körül, amely nagyon nagy bonyolultságú feladatok megoldására képes. A csapatban van társadalomkutató, építész, környezetvédelmi szakember és minden olyan tudás megtestesítője, mely szemléletekre szükség van a komplex rendszerek létrehozásához. A Budai Belváros tervezésekor S. Nagy Sándor tulajdonostársammal egy akkor világújdonságnak számító építészszoftvert bővítettünk ki költségelemző, marketing- és finanszírozási modellekkel. Ez a páratlan tulajdonságú szoftver képes egyszerre ötszáz problémát egy rendszerben kezelni. Csodálatos élmény megtapasztalni, ahogy az általunk létrehozott rendszer visszahat ránk Ez a szoftver és a tudásparkok működéséről gyűjtött tapasztalatok segítik a szűk munkatársi gárdát abban, hogy a közép-európai tudástőkéből és tehetségből egy önmagát fenntartó rendszert formáljanak.

- A zsámbéki tudásvölgy a várakozások szerint kétszázalékos GDP-növekedést és ötvenezer új munkahelyet fog eredményezni. Nem túlzott optimizmus ez akkor, amikor mostanában az amerikai Szilícium-völgy is jelentős problémákkal küzd? Milyen ágazatok odatelepülését preferálják a prosperitás eléréséhez?

-A Szilícium-völgy folyamatos megtisztulási folyamatokon megy át, és ez most sincs másképp. Az útkeresés természetes. Azt, hogy igazából nem válságról van szó, a San Franciscóban zajló hihetetlen ingatlanpiaci boom is mutatja. Nagyon fontos, hogy ne tévesszük össze a tényleges gazdasági adatokat a tőzsdei folyamatokkal. Ami az újdonságkeresést illeti, a nanotechnológia, az anyagszerkezeti kutatás az új kitörési irány, amely előtt hasonló perspektíva áll, mint ötven évvel ezelőtt a Szilícium-völgyben a szilíciumlemez esetében. A közép-európai Szilícium-völgyben, a Talentis program keretében három fejlődés előtt álló terület jelenlétére koncentrálunk: a nanotechnológia mellett a biotechnológiai projektekre, illetve a környezettechnológiára. Az egyik projektünk, amelyhez már létre is hoztunk egy külön munkacsoportot, egy százhektáros területen megvalósuló Európai Kutatóközpont lesz. Hatalmas lehetőség előtt állnak a biotechnológiai kutatások is. A környezettechnológia pedig Közép-Európában már kihagyhatatlan, stratégiai ágazat.

- A világ hasonló méretű innovációs parkjai nagy hagyományú műszaki egyetemek vonzáskörébe épültek. Milyen konkrét tervek vannak az egyetemváros megvalósítására?

- Több főiskola jelezte kitelepülési szándékát a térségbe, így a Kandó, a Műszaki Egyetem pedig hogy posztgarduális egységet hozna ide. Bár stratégiailag fontos, az első számú kérdés számunkra mégsem az, hogy hány egyetem települ majd ki ide. Ma a magyar gazdaságnak nem elsősorban a magasan képzett fők hiánya a problémája, hanem a középfokú szakembereké. Egy magas képzettségű embert ugyanis normális körülmények között négy-öt közép- vagy felsőfokú szakembernek kellene kiszolgálnia. Az egyetemi fejlesztés beindulása előtt az oktatási piramist a csúcsáról a talpára kell állítanunk.

- A készülő innovációs törvénynek vannak-e az önök számára nélkülözhetetlenül fontos elemei?

-A stratégiai megállapodás, amit az Oktatási Minisztériummal és a Magyar Tudományos Akadémiával aláírtunk, nem pusztába kiáltott szó, hanem konkrét operatív feladatokat tartalmaz. Az elsők között van a most készülő innovációs törvénybe beépítendő, a Kiemelt Innovációs Övezetek létrehozásáról szóló kritériumrendszer, amelyhez írásban javaslatot tettünk a nyugat-európai tapasztalataink és a világon sikeresen működő példák alapján. A Talentis húsz év alatt a magyar államtól és az Európai Uniótól közösen 480 milliárd forintnak megfelelő injekciót vár infrastruktúrára, oktatásra, innováció elindításra. A makrogazdasági elemzések szerint mi ezzel párhuzamosan az ötszörösét, 2500 milliárd forintot táplálnánk vissza a költségvetésbe oly módon, hogy a költségvetés pozíciója mindig pozitív. Mi, a Talentis befektetői a térség önkormányzataival közösen létrehoztuk a Zsámbéki-medence Térségfejlesztő Kht.-t, biztosítva ezzel az önkormányzatoknak kidolgozott pályázatkész projekteket és a pályázáshoz szükséges önrészt is. A világon sehol nem ment másként: először valakinek zsebbe kellett nyúlnia.

- Van-e már magántőke-befektetői szándék?

-Május óta hatszáz vállalat, cégcsoport, bank, intézmény keresett meg bennünket Európából ugyanúgy, mint a távolabbi világrészekből, ahol gyakran hamarabb reagálnak egy ilyen kezdeményezésre, mint itthon. Ott már tudják, hogy milyen jól működik ez a modell. Kapcsolatban állunk az amerikai Szilícium-völgyben működő cégekkel és befektetőkkel, de ugyanúgy felvettük a kapcsolatot az orosz Szilícium-völgynek számító Zelenográd több intézetével, továbbá japán és dél-koreai cégekkel. Ma már nem kérdés, hogy a 12 milliárd eurót, ami a program beteljesedéséhez szükséges, elő tudjuk-e teremteni.