Az élet minden egyes területén döntő a véleményformálásban az első találkozáskor a külső. A magánéletben ez a jelenség teljesen természetesnek mondható, de ezek a reflexek akkor is működnek, ha munkahelyen, szakmai környezetben kell egy emberrel kapcsolatban objektív döntéseket hozni.

A pszichológia ismert tétele, hogy a percepció, a másik személy érzékelése a vizuális úton érkező benyomásokra alapozódik. A kísérletek eredményei szerint egy beszélgetésből a partner gesztikulációját, arcmimikáját, külső megjelenését jobban megjegyzi mindenki, mint azt, amit mondott. A szép emberekre pedig - mivel ez van belénk kódolva - jobban odafigyel, szívesebben van együtt velük.

Az első pillanatok ereje

A német Europressedienst kutatócég kimutatása szerint a HR-munkatársak 68 százaléka meg van győződve arról, hogy a szép emberek nagyobb hatással vannak a környezetükre, és sikeresebbek lesznek, mint azok, akiket kevésbé szerencsés adottságokkal áldott meg a sors. Jó hír viszont, hogy a nem túl előnyös testalkatot az állásinterjún ápoltsággal, jólöltözöttséggel el lehet "fedni". A gondosan megtervezett megjelenéssel, a német kutatás szerint, megnyerhető az interjúztatók 93 százalékának szimpátiája.

A túlsúlyos emberek kétségkívül hátránnyal indulnak a munkahelyek megszerzéséért folyó versenyben. Valószínűleg nem vigasztalja őket, hogy a nagyon sovány jelentkezők sem hatnak túl pozitívan az interjúztatókra. A Personnel Today kétezer személyzeti vezetőt kérdezett meg felmérése során a cégénél tapasztaltakról, és az eredményekből az derült ki, hogy a karcsú állásjelentkezők kivételezett helyzetben vannak a kövérnek vagy a soványnak tartott jelöltekkel szemben. A rejtett diszkrimináció azonban leginkább a nagy súlyúakat sújtja, míg a soványakat nagyobb eséllyel tartják alkalmasnak a munkahely betöltésére.

Túlsúly-hátrányok

A "súly-diszkriminációról" keveset beszélünk, talán mert szinte természetesnek tartjuk, hogy az élet minden terén nehéz helyzetben vannak az elhízott emberek. Sokáig nagyobb figyelmet kapott a nemi vagy a kor szerinti hátrányos munkahelyi megkülönböztetés, ami ellen ma már a fejlett országokban nagyon szigorú jogszabályokkal lépnek fel. Pedig a felmérések szerint a kövér emberek marginalizálódnak, és csekély esélyhez jutnak a karrierépítésben, sőt mindvégig igen kevés lelki támogatást kapnak, és olykor nem ok nélkül érzik úgy, hogy szinte testi fogyatékosnak tekintik őket.

A felmérések szerint a kövér emberekkel kapcsolatban az állásinterjún, illetve a munkahelyen az az előítélet él, hogy nem terhelhetőek, lassúak, tehetetlenek. Túlsúlyos embertársainkról a mindennapi életben is könnyedén feltételezzük, hogy akaratgyengék, lusták. Ez az előfeltevés a munkahelyen, egy teljesítménycentrikus, versengésre épülő környezetben végzetes az illető számára.

Ellenszenves a szakáll

Nem is gondolnánk, milyen széles körben sújtják az állásjelentkezőket és a karrierépítőket a rossz beidegződések. Nem előnyös például, ha szakállal jelennek meg az állásinterjún, mivel az Europressedienst elemzői úgy találták, a munkaadók 70 százaléka ellenszenvesnek tartja a szakállas embereket: feltételezik, hogy kioktató, tanáros stílusúak vagy művészkedők, megbízhatatlanok.

Az Egyesült Államokban és Európában az érdekvédők a fényképes önéletrajz visszaszorításával elérték, hogy a munkaadók "ne szórhassák ki" már az elején a nem szép jelölteket. Hogy legyen azoknak is esélyük bemutatkozni, s versenyben maradni. Az állásjelentkezéshez fotót ma már elvileg csak akkor kérhet a hirdető, ha a jó külső elengedhetetlen a munka végzéséhez. Némileg talán igazságosabb az újabban, Nagy-Britanniában alkalmazott video-cv, mely egyfajta multimédiás önéletrajz. Ezzel a lehetőséggel a munkaadók már az első körbe bekerülő jelölteket is tesztelhetik megjelenésük és kommunikációs készségük szempontjából. A videofelvétel valójában előzetes szóbeli megmérettetés, melynek segítségével a jól kommunikáló, dinamikus jelölt leküzdheti külső hátrányait, és megmutathatja nemcsak arcát, hanem a személyiségét is.

Amikor elvárás a vonzó külső

Léteznek olyan pozíciók, amelyeknél nem igazán kifogásolható, hogy a jó külső adottságokkal megáldott emberek némi előnyt élveznek. Fontos a megjelenés azokon a területeken, ahol a munkatársnak egy terméket, szolgáltatást kell eladnia, az ügyfél bizalmát, szimpátiáját kell megnyernie. A marketing-, értékesítési, PR-szektorban dolgozóktól jogosan várható el, hogy ne kedvenc kinyúlt pulcsijukban menjenek be dolgozni, azaz igyekezzenek a külsejükből a legtöbbet kihozni. Még inkább igaz ez azokra, akik a vizuális médiában vagy a divat világában tevékenykednek. Itt valóban ül az angol mondás, miszerint "looks could kill", azaz "a külső ölhet".

Kevésbé fontos a megjelenés az IT-szektorban vagy a back office munkakörökben, ahol a munkatársak nem érintkeznek az ügyfelekkel. Számos specializálódott területen pedig nem a személyes beszélgetés, a beadott próbamunka vagy a portfólió a bekerülés záloga. Ilyen például a kutatói pozíció, ahol a tudás, a speciális ismeretek megléte dönt.

A nő és a megjelenés

A HR-területen többnyire nők dolgoznak. Ha ők vezetik le az interjúztatást, döntési szempontjaik között előkelő helyen van a kellemes, harmonikus, vonzó megjelenés. A férfi döntéshozó viszont a gyengébb nem képviselői közül ösztönösen a vonzó külsejűeket választja ki gyakrabban. Akad ellenpélda is: az egyik legnagyobb hazai IT cég vezérigazgatója kimondottan nem szép titkárnőt választott, mivel nem szerette volna, ha a hölgy egy percre is elvonja a figyelmét a munkától.

A nők maguk is úgy gondolják, a jó külső előfeltétele a karriernek. Az amerikai Top Sante magazin felmérése szerint a gyengébb nem képviselőinek 51 százaléka úgy véli, ha jobb teste lenne, gyorsabban lépkedne felfelé a karrierlétrán, több segítséget kapna férfi munkatársaitól és feletteseitől. A magazin cikke szerint a helyzet rosszabbodásával szembesülnek az amerikai nők. Úgy látják, a plasztikai műtétek és más méregdrága módszerek nyomán valószínűtlenül széppé vált sztárok világában tőlük is elvárják a "szupernő" külsőt.