Ha nem lennék már régen túl a pályaválasztáson, most alighanem okleveles könyvvizsgálónak vagy mérlegképes könyvelőnek jelentkeznék. A parlament által szeptember elején elfogadott új számviteli törvény ugyanis bőségesen gondoskodik arról, hogy e szakma képviselőinek legyen munkájuk.

Kisvállalkozási törvény: szó, szó, szó…?
A kis- és középvállalkozások (kkv-k) adminisztrációjának oly sokszor hangoztatott – sőt tavaly a kisvállalkozási törvénybe is belefoglalt –mérséklése helyett éppen az ellenkezője történt, történik. Az új – bocsánat, pontosabban: a Pénzügyminisztérium szerint a teljes EU-jogharmonizáció érdekében a kilenc évig hatályos törvényt csupán átdolgozták – szabályozás a cég méretétől és árbevételétől függetlenül előírja a kettős könyvvitel vezetését. Jelenleg ez csak a tartósan évi 50 millió forint forgalom fölötti vállalkozások számára kötelező. Annak a mintegy 120 ezer kis- és középvállalkozásnak, amely eddig az egyszeres könyvvezetést is választhatta, 2003. december 31-éig ugyancsak át kell térnie a kettős könyvvezetésre.

Mielőtt a számvitelben kevésbé jártasak legyintenének a törvény e pontjára, szeretném őket emlékeztetni arra, hogy a tervezet előzetes megvitatásakor az érintett számviteli szakma képviselői maguk is azt kérték a törvényalkotóktól, hogy a kis- és középvállalkozások legalább öt év türelmi időt kapjanak az átálláshoz – a parlamenti vita során ez zsugorodott háromra –, és egyebek között Zara László, a Magyar Adótanácsadók Országos Egyesületének elnöke is azt hangsúlyozza, hogy egyszerűen nincs annyi okleveles könyvvizsgáló vagy mérlegképes könyvelő, amennyire az új jogszabály betartásához szükség lenne.

No nemcsak azért, mert míg az egyszeres könyvvitellel egy jobb adminisztrátor is elboldogulhat, a kettőssel viszont már nem, hanem elsősorban azért, mert az új számviteli törvény előírja azt is, hogy az ötmillió(!) forint vagy azt meghaladó éves forgalmú társaságoknak – az egyéni vállalkozásokra szerencsére ez az egész nem vonatkozik – kötelező külső szakemberrel vagy számviteli szolgáltató társasággal elkészíttetniük az éves mérleget, először a 2003. évre vonatkozóan, tehát 2004 elején.

Már most mintegy 50 ezer forintjába kerül a kkv-knak az, ha az éves beszámolót maguk készítik el, és a mérlegképes könyvvizsgáló csak ráteszi a hitelesítő pecsétjét. Ez az összeg egy-két éven belül akár a duplájára is nőhet, újabb, az alaptevékenységtől teljesen független kiadással terhelve a kisvállalkozásokat.

A mérlegbeszámoló tényleges elkészítésének majdani árát pedig még az érintett szakma képviselői sem merik megbecsülni, de egy biztos, hogy az nem két fillér lesz.

Retorika és gyakorlat
Az új számviteli törvény – amelynek e cikk keretében csak egyetlen elemét emeltük ki, s a későbbiekben térünk majd vissza teljesebb körű ismertetésére – kedvezőtlen hatása a kis- és középvállalkozásokra tehát egyértelmű.
Ám a számviteli szabályok megváltoztatása józan belátással mégiscsak elfogadható lenne, ha az valóban az EU-jogharmonizációt szolgálná. Nálunk, mint láttuk, ez ideig csak a retorika szintjén foglalkoztak a kkv-k adminisztrációs terheinek mérséklésével. Az Európai Unióban viszont – mint azt szakemberek elmondták – valóban gyakorlat a kisvállalkozások adminisztrációs, számviteli terheinek a csökkentése; illetve a legtöbb országban a jogszabályok egy ideig még azt is megengedik, hogy könyvviteli-számviteli gyakorlati múlttal, ám a szakképzettséget igazoló vizsgák nélkül valaki a saját cégének könyveljen.

Drága lecke
A kettős könyvvitel kötelezővé tételének a kisebb társaságok körében egy szemléletbeli pozitív hatása azért lehet. A számvitelt ma még csak nyűgnek tekintő cégvezetők is rájöhetnek ugyanis arra, hogy a bevételi és a kiadási adatok rendszerezése a saját üzleti, pénzügyi döntéseikhez is komoly információkat jelent; megérthetik, hogy adózni nem a tényleges pénzforgalom, hanem a számlák tartalma után kell; továbbá, hogy egy cég nyereségessége – vagy veszteségessége – és a likviditása között nagy különbségek lehetnek.
Bár ezt a leckét olcsóbb tandíj ellenében is megkaphatták volna!

(eller)