- Nagyon keveseknek sikerült az elmúlt tizenöt évben úgy részt venni a közéletben, hogy ne kerüljön rájuk a valamelyik párthoz kötődés bélyege. Önnek sikerült. Bár néhány pozíciója mintha pártmegbízatás lett volna.

- Rebellis, hódmezővásárhelyi családból származom, világéletemben pártot nem tűrő ember voltam. Mindig szerettem magam rájönni az igazságokra, összefüggésekre. Minden pártban van sok barátom, s nem a párthoz tartozás köt hozzájuk, hanem emberi értékeik tisztelete. Az emberi értékek tisztelete mentén kötött kapcsolataim olyan tartalékot képeznek az életemben, mely sosem szalad ki alólam.

- Az ügyvédi dinasztiából való származás nem kötelezte önt arra, hogy maradjon a pályán?

- A családban az ügyvédi szakma negyedik generációs tagja vagyok. S bár elvégeztem a közgazdasági egyetemet és a külker szakjogtanácsosi képzését, lelkületemben alapvetően ügyvéd maradtam. Ha problémával találkozom, segítő reflexeim azonnal működnek. Mindig a megoldásra koncentrálok. Egyébként első munkahelyemen, a Hungaluban tanultam ki a nemzetközi gazdasági jogot. Onnan kerültem ki, még a nyolcvanas évek végén a világba, s tanulmányozhattam a kartellek, konszernek, korszerű gazdasági társasági formációk működésének mechanizmusát. Nagy tapasztalatokra tettem szert. Azután 1988 nyarán Kulcsár Kálmán, a rendszerváltozást előkészítő Németh-kormány igazságügy-minisztere felvette a telefont, és meginvitált a kabinetfőnöki posztra. Véleményem szerint abban az időben alkották meg a kormányban és az igazságügyben a békés átmenetet biztosító alaptörvények igen nagy részét. Kulcsár Kálmán fantasztikus tudású ember volt. Kabinetfőnökként alapvető szerepet játszhattam a modern működésű cégbíróság megteremtésében. S talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha egy kicsit elbüszkélkedem azzal, hogy volt némi szerepem a berlini fal lebontásának előmozdításában is. 1989 nyarán eljött hozzám a német konzul, s elárulta, hogy a politikai menekült státusszal kapcsolatos nemzetközi egyezmények nemsokára megváltoznak, miszerint nem lehet a politikai menekülteket visszaküldeni az országukba. S kiderült, semmilyen nemzetközi egyezmény nem található erről a magyarok és a keletnémetek között. A magyar kormány nemsokára úgy döntött, hogy nincs semmiféle jogalap arra, hogy visszaküldje a politikai menekülteket.

- Az ÁVÜ-ben az MDF-kormány alatt dolgozott. Az a kormány küldte ki diplomáciai munkára, Washingtonba is.

- Egy félévig az ÁVÜ-ben a tranzakciókért feleltem, s a nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködés mellett a kommunikációs és marketingmunkát irányítottam, majd 1992 nyarán rám bízták az Állami Vagyonkezelő Rt. megalakítását, ahol mint adminisztratív vezérigazgató-helyettes és vezető jogtanácsos dolgoztam. Ott tanultam meg a privatizáció operatív világát. Washingtonban pedig Tar Pál nagykövet helyetteseként a magyar privatizációt segítettem az amerikai befektetők érdeklődésének felkeltésével és konkrét üzleti információk továbbításával. Két évet töltöttem kinn, s mikor hazajöttem, saját stratégiai tanácsadó cégemben folytattam tovább a külföldi befektetők behozását az országba. Ez utóbbi két munkahelyen a lobbizást és a stratégiai kommunikációt tanulhattam meg.

- S hogyan került a Microsofthoz, mikor majd tíz éve sikeres saját céget épített fel?

- Az egyik német fejvadász cég jelentkezett nálam egy Argentínában kapott információ alapján, s több fordulóban győztek meg a váltásról. Gyakorlatilag, egyrészt a magyar Microsoft vezető jogtanácsosaként, másrészt a jogi és vállalati kapcsolatok igazgatójaként regionális kitekintést kaptam. Brüsszelben vannak a főnökeim, én is sokat vagyok odakinn. De az én dolgom nem Brüsszelhez köt, hanem Magyarországhoz. Feladatom az, hogy kapcsolatot tartsak a magyar parlamenti képviselőkkel és a brüsszeli magyar képviselőkkel. A Microsoftnak, mint az egyik legnagyobb fejlesztő cégnek a világon, ugyanis rendkívül fontos, hogy a szellemi tulajdon megfelelő védelmet kapjon, hogy Európában és a tagországokban mindenütt támogatáshoz jusson az innovativitás, kreativitás. S mindez a szemlélet jusson kifejezésre a jogi szabályozásban. Izgalmas kommunikációs feladat megismertetni a magyar jogalkotásban részt vevőkkel annak a részleteit, hogy mit jelent az innovativitás és a kreativitás az ország felzárkózása szempontjából, s elérni, hogy a napi jogalkotásban, például a magyar szellemi tőkével kapcsolatos jogszabályokban is mindez kifejezésre jusson.

- A Microsoft erős kampányba kezdett világszerte a társadalmi felelősségérzetből kiindulva a kreativitás elismeréséért, a világ fejlődésében, a versenyképesség erősítésében levő meghatározott szerepének tudatosításáért. Milyen cégérdek áll a kampány hátterében?

- A Microsoft széles körben nyitott a kommunikációjában. Eddig az értékesítés állt a vállalat fókuszában, mára az egyetértésen, kölcsönös előnyökön alapuló partneri viszonyok kulcsfontosságúvá váltak. Szeretné a Microsoft az Európai Unió jogalkotóival, vezetőivel is megértetni, hogy az EU versenyképessége is a kreativitáson múlik. Nekem is az a dolgom, hogy nyilvánvalóvá tegyem: a szellemi tulajdon komoly érték, s annak biztonsága létfontosságú. A Microsoft erősen kreatív cég. Partnerei kreativitásával megtoldva a sajátunkat, közösen tudunk olyan hozzáadott értékeket létrehozni, melyek társadalmi haszna sokkal nagyobb, mint a közvetlen értékesítés ígérete. A globális cég ezekben a hónapokban szokja meg, hogy a társadalmi környezetével napi kapcsolatban legyen. Most tanuljuk, hogyan konvertálhatjuk az üzleti értékeinket társadalmi hasznosságúvá.

- Tehát el kell hitetni a világgal, Európával, Magyarországgal, hogy ez az óriáscég nem rosszat, hanem jót akar cselekedni, s fel akarja hívni a figyelmet arra, hogy a közös igények mentén preferált innovativitásból mindenki jól jár, az egész világ, a földrész, és az EU-integráció is csak erősödik. Hát ha ezt felismerik, nem akarják a Microsoft fejlesztéseit ingyen átadatni fűnek-fának?

- Az csak ártana a szellemi tulajdon elismertetésének. Ez a gondolkodásmód egyébként szerepet játszhat a társadalmi béke megteremtésében is egy adott országon belül, de az integráción belül is. A digitális kultúra társadalmi feszültségek csökkentésében játszott szerepét sokan kimutatták már. Nemrég a Parlamentbe hívtunk meg közéleti szereplőket a társadalmi felelősségvállalás, esélyegyenlőség megteremtése érdekében közös gondolkodásra. Meggyőződésünk, hogy ez is emeli a globális cég pozitív megítélését.

- S ez a kicsit a világot jobbá tenni akaró munka mintha nagyon testhez álló lenne önnek.

- Azt hiszem, itt tudtam eddig kamatoztatni a legjobban tudásomat, képességeimet. Rendszeres konzultatív kapcsolatot tartok fenn a magyar jogalkotókkal, kormányzati tisztviselőkkel, a sajtóval, az IT-szektor vállalataival.

- Miben rejlik a jó kapcsolatteremtő képességének titka?

- Én azt gondolom, hogy a nyíltságomban. Minden beszélgetésben teljesen nyílt vagyok. Hamar meggyőzöm a tárgyalópartneremet, hogy nem akarok semmit ráerőszakolni, csak információkat adok át, teljesen nyíltan, őszintén, néhány percnyi közös gondolkodást kérve. Valós problémáikra azonnal megoldásokat keresek a kölcsönös tisztelet és a másik fél érdekeinek maximális tiszteletben tartása mellett. Sok esetben sikerült kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot kiépítenem, ami erősen kötelez arra, hogy meg is tartsam. Ezek számomra a legnagyobb értékek, s ezeket nem herdálom el, nem használom rossz célokra, nem játszom el őket. Azt hiszem, hogy jó kapcsolataim annak is köszönhetőek, hogy nagyon szeretem az embereket, s főként tisztelem őket.

- Nemrég a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara magyar tagozata Nemzetközi Kereskedelmi és Befektetés-politikai Bizottságának elnöki kinevezésével szaporította közéleti tisztségeit. Mire jó ez a pozíció?

- Hosszú évek óta alelnökként dolgoztam a szervezetben. A különböző lobbitevékenységre alkalmas szervezetekben való szerepvállalást, így az enyémet is arra használjuk fel, hogy nyilvánvalóvá tegyük az innovativitás és a gazdaság növekedésének korrelációját. Szeretnénk a szervezeten keresztül még több EU-projektet hazánkba hozni, erősíteni ezáltal is az ország regionális vezető szerepét. Fontos célunk, hogy az egyik legpatinásabb nemzetközi szervezet lobbierejét a magyar kormányzatnak és a gazdaság szereplőinek a rendelkezésre bocsássuk.

- Sok diplomáciai érzék, képesség kell ehhez a munkához. Mit kezd a saját érzelmeivel, véleményével, indulataival?

- Alapvetően szenvedélyes alkatú ember vagyok, de megtanultam kordában tartani érzéseimet. Erősen kreatív beállítottságú lévén, minden pillanatban a saját határaimat tágítom, így tudok létezni csak. Éppen ezért ez a munka nagyon is megfelelő nekem. Boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, ami a lényem.

- Mit nevez ön sikernek?

- A legnagyobb sikernek azt tartom, hogy három imádnivaló nő vesz körül a családomban. Nekem a munkámban a sikert mindig mások adják. Akkor érzem jól magam, ha mások problémájára azonnal találok megoldást, ha segíthettem. Már túl vagyok az ifjúkori célok elérésén. Talán furcsa, de mai sikereim leggyakrabban mások sikerein keresztül láthatóak.