Több mint két éve - még Magyarország uniós csatlakozása előtt - az akkori gazdasági miniszter, Csillag István felvetette: meg kellene szüntetni a nem éppen EU-konform iparűzési adót. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy az unió szemében szálka lesz az adónem, mivel a 6. irányelv kimondja: a tagállamok az áfa mellett más forgalmi típusú adót nem vethetnek ki. Azt azonban sem akkor, sem most senki nem tudta, illetve tudja megmondani, hogy milyen forrásból is kellene pótolni az önkormányzatok egyik legnagyobb bevételi tételét.
Adósérelmek
Az iparűzési adó aránytalanul magas terheit régóta sérelmezték, sérelmezik a magyar és a Magyarországra települt külföldi vállalkozások egyaránt. Az Európai Unióban viszonylag alacsonynak mondható társasági adó mellett ugyanis a cégeknek nyereségtől függetlenül komoly összegeket kell(ett) befizetniük helyi iparűzési adó címén, amelyre ráadásul szektoronként más és más elszámolási szabályok vonatkoznak. Így például a magas hozzáadott értéket termelő cégek aránytalanul magas befizetésekkel találkozhattak, ami szöges ellentétben áll azzal a kormányzati céllal, amely éppen ezt a vállalati kört kívánja becsábítani az országba.
Arról sem szabad azonban elfeledkeznünk, hogy a csatlakozási tárgyalások során Brüsszel a versenyjogi fejezetnél 2007 végéig derogációt adott Magyarországnak, azaz tudomásul vette ezt az adónemet. Ráadásul az Európai Bíróság hasonló adókkal kapcsolatos döntéseiből sem lehet egyértelmű következtetéseket levonni: például Dánia esetében a közösségi joggal ellentétesnek találta azt az adónemet, amely a beszerzési költségekkel csökkentett, az árbevételhez kötött munkaerő-piaci hozzájárulást jelentette - a dán kormánynak ezek után vissza kellett fizetnie a jogtalanul beszedett adót -, Hollandia és Ausztria esetében viszont éppen ellentétes döntést hozott, a helyi önkormányzatoknak fizetendő turisztikai adót EU-konformnak minősítette.
A 100 lépés-program mindenesetre már külön fejezetben foglalkozik a helyiadó-bevételek legnagyobb tételével: ez évtől az iparűzési adó teljes összege leírható a társaságiadó-alapból - igaz, a vállalatok egy része ezt is sérelmezi, hiszen éppen azok a cégek tehetik ezt meg, amelyek nyereségesek, a veszteségeseket pedig továbbra is sújtja -, és még az idén döntés születhet arról, hogyan pótolják majd az önkormányzatok számára a 2008. január elsejétől kieső összeget.
Bizonytalan perek
Az iparűzési adó visszatérítésének ügyében az első precedensértékű keresetet már tavaly augusztusban benyújtotta a Hungária Közraktározási Rt. a Magyar Állam és a Fővárosi Önkormányzat ellen: a magyar vállalat az EU-csatlakozás után befizetett iparűzési adó visszatérítését szorgalmazta. Az ügyet számos másik is követte, egyelőre kevés sikerrel. Kanyó Lóránt, a Pénzügyminisztérium önkormányzati adók és illetékek főosztályának helyettes vezetője a Piac és Profitot úgy tájékoztatta, hogy az állam eddig az ellene indított perek mindegyikét - mintegy hetvenet - megnyerte, további mintegy száz esetben egyelőre felfüggesztették a keresetet.
Kétséges azonban, hogy érdemes-e az uniós hatóságok döntésére várni az üggyel kapcsolatban, mivel az EU saját jogi intézménye nemrég egy végzésében úgy döntött, hogy nem rendelkezik hatáskörrel az eddig egyetlenként eléje került ügyben, a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság kérdéseinek megválaszolásában. A döntés oka, hogy "az alapeljárásban vitatott adók beszedésének időszaka megelőzi a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történt csatlakozását", a három felperes ugyanis az 1999 és 2002 közötti helyi iparűzési adó tárgyában fordult bírósághoz.
További aggályokat vet fel, hogy Christine Stix-Hackl, az unió új főügyésze szerint a nemzeti bíróságoknak maguknak kell elvégezniük azt a bonyolult statisztikai elemzéseket is magában foglaló vizsgálatot, amelynek segítségével kiderül, hogy a fizetésre kötelezett vállalkozások reprezentatív mintáját vizsgálva a fizetendő áfa és iparűzési adó összegének aránya lényegében konstans-e. (Ez bizonyítaná ugyanis, hogy mindkét adónem forgalmi típusú.) Vagyis a főügyész iránymutatása szerint a kérdés a nemzeti bíróságokon dőlne el. Stix-Hackl jelentésében a későbbi bírósági ítélet időbeli korlátozásokat tartalmazhat, így az olasz államnak feltehetően nem kellene visszafizetnie a mintegy 120 milliárd euróra (32 ezer milliárd forintra) becsült adóbevételt.
Rég elköltötték
Mindenesetre a magyar vállalkozások, úgy tűnik, nem kockáztatnak. A március 16-ai egyenlegfeltöltési határidőre a tervezett összeget befizették. A legnagyobb összegű iparűzési adót beszedő főváros 2006-ra 154 milliárd forint bevétellel számolt, amiből a márciusi határidőre 54 milliárdot már befizettek a cégek. A Főpolgármesteri Hivatal adatai szerint tavaly 221 vállalkozás közül - amelyek megfellebbezték az előlegfizetési meghagyást - csak néhány nem tett eleget adókötelezettségének. A fellebbezések közül 130-at már elutasított a Közigazgatási Hivatal, és az ügyek nagy része a bíróságon folytatódik amellett, hogy a cégek a befizették adójukat.
Az azonban már most látható, hogy nagyon nehéz dolga lesz annak, aki vissza akarja szerezni befizetett adóforintjait akár az államtól, akár az érintett helyi önkormányzattól. A Pénzügyminisztérium adatai szerint tavaly az önkormányzatok 397 milliárd forint helyi adóbevételének 84 százaléka, azaz 334 milliárd forint származott az iparűzési adóból. Egy esetleges visszatérítési dömping esetében a teljes önkormányzati rendszer összeomlana, a bankrendszerre és magára az államkasszára nézve is katasztrofálisak lennének a következmények, mivel a helyhatóságok jelentős része hitelt is vett fel az iparűzési adóbevételeinek terhére.
Arról azonban a jogi viták kimenetelétől függetlenül sincs kialakult kép, milyen forrásból is biztosítja majd a magyar jogrend az önkormányzatok számára az iparűzési adó eltörlése után a kieső összeget.
