Előbb vagy utóbb minden vállalkozáshoz bejelentkezik az adóellenőr. A szerencsésebbekhez csak utóbb, a nagyobb cégekhez, az exportőrökhöz, a nagy beruházást megvalósítókhoz s általában az áfát visszaigénylőkhöz viszont előbb, ráadásul igen gyakran.

Több bátorságot!

Az adóügyekben jártas ügyvédek számtalan negatív példát tudnak sorolni annak bizonyítására, hogy milyen „hülyeségeket” követnek el az adózók az adóellenőrzés, illetve az adóeljárás egész folyamatában: vannak, akik csak háborognak, mások értelmetlenül és jogszerűtlenül törekednek érdekeik védelmére ahelyett, hogy bátran alkalmaznák azokat az eljárásjogi eszközöket, amelyeket igazuk bizonyítására a törvények biztosítanak.
Az adózókat az adóeljárás során ugyanis nemcsak kötelezettségek terhelik, hanem jogok is megilletik, amelyeket az államigazgatási eljárásról, valamint az adózás rendjéről szóló törvény részletez – hívta fel a figyelmet Vadász Iván, a Magyar Adótanácsadók Országos Egyesületének alelnöke az Infoszféra Kft. közelmúltban tartott konferenciáján, ahol a résztvevők megtudhatták azt is, hogy mit tegyenek, vagy ne tegyenek, ha adóellenőrrel „találkoznak”.

Revíziós részletek

A revizor alapvetően kétféle ellenőrzést végezhet: helyszínit a vállalkozónál munkaidőben, vagy hivatalit a hivatali időben.
A hivatali ellenőrzés az erről szóló értesítés kézhezvétele után kezdődik, míg a helyszíni ellenőrzés a megbízólevél bemutatásával; az időpontok abból a szempontból érdekesek, hogy ezeket követően az adózó már nem végezhet önellenőrzést. Fontos feltétel, hogy ez a tilalom csak a megbízólevélen feltüntetett vizsgálat tárgyára és a vizsgált időszakra vonatkozik. Vagyis, ha például kiutalás előtti áfavizsgálatot tartanak 2002 áprilisában–májusában, ettől függetlenül önellenőrizhető mondjuk a 2000. évi társaságiadó-bevallás.
Az adóhatóság az ellenőrzés során felhasználhatja az adatszolgáltatások, nyilatkozatok, tanúvallomások, az adó megállapításához szükséges más állami nyilvántartások információit is. Megkereshet jogi személyeket, hogy a velük szerződéses kapcsolatban álló adózókról adatokat, információkat szerezzen.

Előszeretettel látogatja végig az adóhatóság például a nagykereskedő cégeket, ahonnan a valamennyi vevő által vásárolt összes áruról szóló bizonylatokat viszi el. Majd a vevők ellenőrzése során azért teszi megállapításokat, mert bizonyos áruk nem szerepelnek könyveikben, mégpedig azért, mert azokat személyes célokra vásárolta a vállalkozó; ám ha így történt, akkor e dolgok már természetbeni juttatásnak minősülnek, s igen tetemes közterhük van. Tehát különösen a kisvállalkozók figyeljenek arra, hogy a vállalkozás nevére kiállított, nagykereskedőtől származó számlán ne szerepeljen saját célokra vásárolt áru.

Szabad iratbetekintés

Ezeket az információkat, adatokat az adózó – amint megkezdődött ellene az adóeljárás  megtekintheti, ha azok más személyekről nem tartalmaznak adótitkot. Vadász Iván gyakorlati tapasztalatai alapján állítja: az ellenőrök gyakran éppen erre hivatkozva tagadják meg az iratok megmutatását, hiába illetné meg az iratbetekintési jog az adózót.
Ő egyébként azon a véleményen van, hogy érdemes bírósági útra terelni a vitát, mert ott van esélye az adózónak arra, hogy megnyerje a pert. Az ellenőrzötteknek azt javasolja, hogy az adóhatósági jegyzőkönyvre tett észrevételük legyen rövid, mint ahogyan a fellebbezésben is „tőmondatokban” fogalmazzanak. Nem kell azonnal minden adut kijátszani – hangsúlyozza. A bírósági keresetlevélben viszont már bővebben kell fogalmazni, minden – anyagi és eljárásjogi – kifogást bele kell írni, mert az eljárás későbbi szakaszában ez már nem tehető meg.
Bár sokaknak evidens, mégsem mindenkinek egyértelmű, hogy az ellenőrzés során az adóhatóságot terheli a bizonyítás, tehát nem az adózónak kell saját jóhiszeműségét vagy eljárásának törvényességét bizonyítani, hanem az adóhatóság feladata, hogy ezek ellenkezőjét igazolja.

Kedvenc témák

Az adóellenőrök éves munkaterv alapján végzik munkájukat, minden évben vannak újabb és újabb kedvenc témáik, amelyeket általában mindenhol megnéznek. Vadász Iván szerint ilyen kedvenc ellenőrzési téma a tagi kölcsön. Előfordul – különösen kisebb vállalkozásoknál –, hogy az adóhatóság teljes mértékben elfogadja a vállalkozás könyvelésében és bevallásában szereplő adatokat, mégis adóhiányt állapít meg a tulajdonosok terhére. Ennek oka pedig az, hogy ilyenkor az adóellenőrök azt firtatják: ugyan honnan „futotta” a kölcsönre a minimálbérből élő tulajdonosnak? Valós magyarázat nem igazán van, így az adóhatóság becsléssel állapítja meg az adózó adókötelezettségét, persze az ettől való eltérést az adózó bizonyíthatja. Ezekben az úgynevezett vagyongyarapodásos vizsgálatokban egyre nagyobb sikereket ér el az adóhatóság, a bíróságok előtt is.
Különösen az áfaellenőrzések során keresi az adóhatóság a fiktív számlákat. Az adószakértő szerint ez jogos elvárás a részükről, a problémát az okozza, hogy sokszor olyan esetekben is fiktívnek minősítik a számlát, amikor a vevő teljesen jóhiszeműen járt el. Ilyen eset például, ha a számlakiállító létezik, elérhető, elismeri a számlát sajátjának, de azt elfelejtette bevallásában szerepeltetni vagy befizetni, vagy az, ha egyszerűen a kibocsátó által adott számla adóelszámolásra nem alkalmas.

Cél az időnyerés

Az ellenőrzés során az adózó maga dönti el, hogy milyen „revizorelhárító” stratégiát folytat: mindenben készséges, vagy igyekszik megnehezíteni a munkáját. Dönthet úgy, hogy szinte felkínálja a kisebb szabálytalanságokat annak érdekében, hogy míg ezekkel foglalkozik a revizor, nem marad ideje a nagyobb hibák kiszúrására. Különösen szabadságolási időszakban lehet érthető magyarázat, ha a vállalkozás pénzügyi részlegén majdnem minden dolgozó szabadságon van. Elvileg meg lehet próbálni a kompromisszumkötést is.

Bármelyik stratégia mellett dönt is a vállalkozó, a legfontosabb cél: az időnyerés. A revizort ugyanis többnyire meghatározott időre küldik ki vizsgálatra, s ha ez eltelik, túlságosan már nem hosszabbítják meg. A statisztikai adatokat, a teljesítményeket ugyanis – az adózók szerencséjére – mérik az adóhatóságnál is, fölöslegesen nem nagyon pazarolják energiájukat az ellenőrök sem.

Az adószakértő tanácsai

Miután tudomást szerzett az adóellenőrzésről, önnek, mint adózónak, fontos feladatai vannak:

1. Azonnal kezdjen naplót vezetni! Ebben rögzítse az ellenőrzés részleteit: mit mondott az adóellenőr, milyen bizonylatokat, adatokat kért stb., mert két-három év múlva egy esetleges jogvita esetén ez jól fog jönni.

2. Azonnal keressen egy jó nevű adószakértőt, ügyvédet! Ne higgye senki, hogy a saját problémáját meg tudja oldani. Gyakran tízperces adótanácsadással évekig tartó pereket lehetne megspórolni.

3. Éljen a hallgatás jogával! Ne locsogjon, fecsegjen, ne magyarázkodjék feleslegesen, nem szégyen az, ha az adózó nem tud valamit, aminek persze a jövő hétre utána tud nézni.

4. Ha van még ideje, végezzen gyorsan önellenőrzést! A helyszíni ellenőrzés a megbízólevél bemutatásával veszi kezdetét, tehát az ellenőr csak odaszól telefonon, hogy „két nap múlva megyek vizsgálni”, akkor még lehet önellenőrzést végezni.

5. Azonnal szerezzen be egy nemleges adóigazolást, több példányban is, mert egy évig érvényes! Az eljárás e szakaszában ugyanis még kiad ilyet az adóhatóság, később viszont már sokkal problémásabb lehet.

6. Bizonyos esetekben érdemes azonnal székhelyet változtatni, arról viszont gondoskodni kell, hogy megkapja az új székelyre érkező leveleket. Ennek annyi előnye van, hogy a költözés miatt az az adóhatóság, amelyik már megkezdte az ellenőrzést, nem terjesztheti ki az adóeljárást, ráadásul ez a végrehajtást is nehezíti.

7. Menjen be iratbetekintésre az adóhatósághoz! Nézze meg, mit tartalmaz az önről szóló „dosszié”, legyen kicsit erőszakos, ha az ellenőr nem akarja engedni, hogy megtekintse az iratokat.

8. A bíróságtól azonnal kérje a végrehajtás felfüggesztését, bizonyítsa, hogy az a gazdálkodása ellehetetlenüléséhez vezetne!

Az adózó jogai

Az adózó jogosult az ellenőrzési eljárásban:

● az ellenőrzést végző személyazonosságáról és megbízásáról meggyőződni;

● az eljárás során szóban vagy írásban nyilatkozatot tenni;

● az adóhatóság által kért nyilatkozatot megtagadni;

● az iratokba betekinteni, azokról másolatot készíteni, kérni;

● a jegyzőkönyvet megismerni, arra nyolc napon belül észrevételt tenni;

● az átvizsgálásról, fuvarellenőrzésről, lefoglalásról hozott adóhatósági határozat közlésétől számított nyolc napon belül panaszt tenni;

● a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal bizonyítani;

● záró tárgyalás megtartását kérni, s indítványozni, hogy ott az érdekvédelmi szervezet képviselője is jelen
lehessen;

● képviseletére másnak meghatalmazást adni;

● adóellenőr eljárásból való kizárását kezdeményezni;

● megtagadni a felhívást olyan adat közlésére, amelyet az adóhatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell (például áfabevallás);

● észrevételt, bizonyítási indítványt és eljárási kifogást előterjeszteni;

● a tárgyaláson részt venni, az ott elhangzottakra észrevételt tenni, a meghallgatott személyhez (tanú, szakértő) kérdést intézni.