– Milyennek ítéli meg szabályozási szempontból a 2001. évet?

– Az elmúlt év igen termékeny volt a hitelintézetek számára jogalkotói, szabályozási téren. Számos eseménye közül talán az egyik legfontosabb az, hogy befejeződött a devizaliberalizáció folyamata. Ez a forint árfolyamsávjának kiszélesítését és a forint középárfolyamának euróhoz kötését követte. A hazai fizetőeszköz teljes konvertibilitásával az 1931-ben bevezetett kötött devizagazdálkodás hosszú időszaka zárult le. Ez egyrészt új banki konstrukciók bevezetésére ösztönözte a hitelintézeteket, arra, hogy hatékonyabb árfolyamkockázat-kezelési lehetőségeket biztosítsanak a magyar vállalkozók számára, akik jobban ki vannak téve ennek a hatásnak. A korlátok megszűnésével már az éven belüli lejáratú kötvényeket, így a diszkontkincstárjegyeket is értékesíthették külföldiek számára. A devizaliberalizáció a bankok közötti – akár külföldi szereplőkkel is kiegészülő – verseny további fokozódásához, a hatékonyság növekedéséhez vezet. A határokon átívelő verseny feltételeinek közelítését szolgálta a jegybanki kötelező tartalékráta mértékének csökkentése, az arra fizetett kamat növekedése is. Ezen a csatornán már kisebb a jövedelemelvonás, ami reményeink szerint a csatlakozás időpontjáig az unió szintjére fog csökkenni. Az elvonás csökkentése és a kiélezett banki verseny együttesen a pénzügyi közvetítés költségeinek csökkenése irányába hat, azaz jó hír az ügyfeleknek.

Az év végén fogadták el a tőkepiaci törvényt, amely az értékpapír-kibocsátás, -forgalmazás, az értéktőzsde, valamint a Keler Rt. működésében hozott változást. A tőkepiac fejleményei között érdemes megemlíteni, hogy Magyarország a régióban másodikként – Csehországot követve – bocsátott ki 15 éves államkötvényt aukción. Ezzel az állampapírpiac likviditása is jelentősen nőtt, és igazolta a hazánk iránt megnyilvánuló komoly befektetői bizalmat. A lakossági hitelezés növekedési potenciálját erősítette a kedvezményes lakásvásárlási, -építési hitelekre jogosultak körének évközi szélesítése, a kedvezmény mértékének növelése. A diákhitelezési konstrukciót is bevezették, és a hitelállomány felfutása ezen a területen is dinamikus, jóllehet a Bankszövetség nem támogatja a jelenlegi versenykorlátozó értékesítés technikáját.

A tavalyi változások sorában kell még említenem az államháztartás intézményi reformját, illetve az új, teljesen EU-konform jegybanktörvényt, valamint a pénzmosás ellen tett lépéseket, amelyek közül a legfontosabb, hogy Magyarországon is megszűnt az anonim betétek nyitásának a lehetősége, így várhatóan 2002 során lekerülünk az OECD mellett működő Pénzügyi Akció Munkacsoport „pénzmosási” listájáról.

– Az uniós csatlakozás előtt várható-e még jogszabály-módosítás vagy új törvény?

– A csatlakozási tárgyalások során Magyarország sikeresen lezárta a szolgáltatások szabad áramlására vonatkozó fejezetet, amelynek része volt a pénzügyi szolgáltatói kör átvizsgálása is. Így alapvető módosításra már nem kell számítani. A csatlakozási folyamat legfontosabb mérföldköve az EU-tagfelvétel. Reményeink szerint azután két évvel, 2006–2007 körül belépünk a Gazdasági és Monetáris Unióba is, és megtörténik az euró bevezetése hazai fizetőeszközként. Ez a lépés komoly kihívást jelent a törvényalkotás számára, hiszen gyakorlatilag pénzügyi törvényeink mindegyikét érinti, és újakat is kell alkotni. A napokban sikeresen lezajlott euróátállás ilyen szempontból is mintaértékű számunkra.

– A vállalati ügyfelek igényei változtak-e az elmúlt években, és vannak-e olyan új banki termékek, amelyeket éppen e kör fejlődése hívott életre?

– A vállalati szektor pénzügyi szolgáltatások iránti igényének, illetve ezzel való ellátottságának fejlődését célszerű kettéválasztani. A privatizált, illetve a zöldmezősen létrejött, nemzetközi nagyvállalatok tulajdonában álló nagy- és kisebb mértékben a középvállalati kör számára szükség volt minden olyan szolgáltatás gyors kifejlesztésére, amelyeket az anyavállalat igénybe vett, ismert. Tipikus példái ennek egyebek között a cash-pool, a különböző pénzpiaci termékek, az elektronikus fizetési szolgáltatások. A szolgáltatások másik körét a külső, nem vállalati környezet, a szabályzórendszer változásai, a technológiai fejlődés stb. keltette életre, ilyen például a VIBER. A nagyvállalati és intézményi kör számára az alapszolgáltatások többé-kevésbé homogén minőségben és kondíciókkal tehát már régóta elérhetők. Ebben nem hozott változást az euró bevezetése, sokkal inkább a devizaliberalizáció. Szolgáltatási oldalról az elmúlt egy-két év és a közeljövő nyertesei mindenképpen a kis- és középvállalkozások lesznek, és ez az érem másik oldala. A kkv-szektor kiszolgálása természetesen költség- és befektetésigényes. A fő kihívás a kockázatok szigorú kontrollja mellett mindenki számára az a kulturális váltás, amit a nagyobb bonyolultságú egyedi ügyletektől a tömegszerű, standardizált termék- és szolgáltatásértékesítés felé történő elmozdulás jelent. Az ügyféligényekre létrejövő termékek példái lehetnek ebben a körben a különböző szakmacsoportok szerinti, illetve ágazatspecifikus számlaszolgáltatások, szolgáltatáscsomagok.

– Az ismert bankfúziók az ön véleménye szerint hogyan befolyásolták a szektor mérlegét, s milyen további lépésekre lehet számítani 2002-ben?

– 2001-et kétségtelenül látványos évként jegyezzük majd a hazai pénzintézeti szektor történetében, legalább négy okból. Az első: az eredményességét tekintve a szektor egésze, úgy tűnik, rekordévet zár, az előzetes adatok legalábbis arra utalnak, hogy a bankok legtöbbjénél egyidejű eredménypozíció-javulásról is beszélhetünk. A második: a hazai pénzügyi szektor méretéhez képest óriási fúziók zajlanak, amelyek átrendezik a bankok élmezőnyében a piaci pozíciókat. A harmadik: részben az állami szerepvállalásnak köszönhetően, már a lakossági hitelpiacon is verseny alakult ki az ügyfelekért. A negyedik: számos szereplőnél 2001–2002 során valósul meg a tőkepiaci értékpapír-kereskedelmi tevékenység bankba integrálása, miközben ezek a piacok is gyökeres átalakuláson mennek keresztül.

2002 valószínűleg az új stratégiák első próbaköve. Igaz, stratégiaváltásnak már 2001-ben is szemtanúi lehettünk például a Société Générale kivonulása és a Rabobank teljes profilváltása esetében. 2002-ről előrejelzést adni, azt hiszem, nem könnyű, s ezt nem csak a kötelező bankári óvatosság mondatja velem. A világgazdasági recesszió a hazai gazdaság számára is lassulást hozott. Az elemzői forgatókönyvek változatosak: az 1999-es év eleji folyamatok ismétlődésének rémképétől a belső keresletélénkítés által is támogatott, viszonylag gyors kilábalásig széles skálán mozognak, közös jellemzőjük azonban a bizonytalanság. Ilyen környezetben különösen fontos a banktevékenység finomhangolása, az egyensúly megteremtése a rövid távú profitkövetelmények, az ésszerű kockázatvállalás és a piacszerzés között. A képet színesíti, hogy a fuzionált bankoknak dinamikus növekedési stratégiájukat ebben a környezetben kell megvalósítaniuk. Részben ezért kiélezettebb kondíciós versenyre számítok, ami a kamatszintet tekintve egyértelműen kedvezőbb az ügyfelek számára, miközben a bankok továbbra is keresik a nem kamatjellegű jövedelemforrások erősítésének lehetőségeit. A tartósan elégtelen profitabilitást mutató intézmények önálló jövőjét kérdésesnek ítélem, de jóslásokba nem szívesen bocsátkoznék.