A számítógépeknél csupa fiatal, a falakon rajzok, vázlatok, szörnyfigurák skiccei, mintha csak tinédzserek szobáiból kerültek volna elő. A Philos Labs Rt.-nél dolgozók átlagéletkora nem éri el a 25 évet.

– Az egyetem mellett is voltak már kisebb vállalkozásaim, például egy reklámgrafikai stúdió, és ügyviteli programokat készítettem másoknak – meséli Vámosi Zsolt, a cég huszonkilenc éves alapítója. – A reklámpiac azonban már színre lépésünk előtt telített volt, s miután sikertelenül szaladgáltam megrendelésekért, társammal, Zámbó Viktorral az volt a célunk, hogy művészekkel, programozókkal és más szakemberekkel együtt olyan szoftvereket hozzunk létre, amelyekkel nemzetközi sikereket lehet elérni. Erre számítógépes játékokkal láttunk esélyt. Sok-sok nehézség és viszontagság mellett hamarosan összehoztunk egy kis csapatot. Egy garázsban dolgoztunk, napi 12–16 órát, nemegyszer ott is aludtunk.

*

Az első fejlesztés egy stratégiai játék, a Theocracy volt, amely az azték nép történelmét dolgozza fel a spanyol hódítókig; a cél az, hogy a törzsek által alapított és a játékos által irányított ősi indián birodalom képes legyen megvédeni magát a külső behatolóktól. A program demováltozata – hatan dolgoztak rajta több mint fél évig – 1997 nyarára készült el. Ekkor Vámosi Zsolt fogta magát, és elvitte Atlantába, egy nemzetközi szakmai kiállításra. Több kiadó is fantáziát látott a játékban. Végül az amerikai Interactive Magickel kötöttek szerződést. A kiadó a további fejlesztések költségeinek 80 százalékát kifizette előlegként.

Ez volt a fordulópont. A megrendelésnek köszönhetően 8-ról 15, majd 26 főre bővült a csapat. Ám mire elkészült a program, az amerikai cég csődbe ment, így a folytatáshoz újabb kiadó után kellett nézni. Eközben már fejlesztették újabb játékukat, az Escape from Alcatrazt.

– Több kiadóval is tárgyaltunk – folytatja Vámosi Zsolt –, végül a francia UBI Softtal állapodtunk meg. A Theocracy is az ő gondozásukban terjedt el világszerte. Volt egy német cég is, amelyik komolyan érdeklődött irántunk, ők több hónapon át bizonygatták, hogy nem tudják javítani az eredeti ajánlatukat. Miután Párizsban aláírtuk a szerződést, felhívtuk őket tájékoztatni erről. A vezetőjük végül elismerte, hogy ők szúrták el a tárgyalásokat, és velük is szerződést kötöttünk, lett egy másik projektünk. Az ember azt hiszi, hogy amikor már megvan a pénz, a jó szakemberek, sikerült a piacra belépni, akkor minden úgy megy, mint a karikacsapás. Pedig a neheze csak ekkor következik. Később sokan mondták nekem, hogy nagy dolog, ha sikerül egy kiadóval szerződést kötni, de azt teljesíteni még nagyobb. Ennek igazságára menet közben mi is rájöttünk. A nemzetközi piacon sokan próbálkoznak, de keveseknek van szerencséje. Mára még magasabb lett a piacra lépés küszöbe, mint néhány éve, és annyira bonyolultak a játékok, hogy egy átlagos fejlettségű program elkészítéséhez 15–50 fős csapat másfél–két éves munkájára van szükség, aminek a terheit egy kisvállalkozás már nem bírja.

*

Miközben már két Philos-játék volt úton a piac felé, felmerült a kockázati tőke bevonásának gondolata. Az előlegekből való gazdálkodás ugyanis egyre inkább finanszírozási nehézségeket okozott, s egy tőkeerős, a legmodernebb technológiával rendelkező céggel könnyebben és magasabb előlegekért szerződnek a kiadók is, hiszen kisebb a kockázat. Most nem az az érdekes, hogy hány kört kellett futni, tárgyalni és tárgyalni, a lényeg: az ABN Amro 37 százalék tulajdonrészért két részletben fektetett be pénzt a cégbe; 2000 októberében 1 millió 100 ezer eurót, majd 2001 nyarán további 500 ezret. Az eközben részvénytársasággá átalakult Philos értékét így 3 millió euróban állapították meg.

– A bank az üzleti tervünk értékelésekor azt nézte meg, hogy milyen értékesítési lehetőségeink vannak, mi várható a piactól, az elvárások teljesítéséhez milyen technológiára, szakemberállományra, illetve szervezetre van szükség, mindezt hogyan szeretnénk megvalósítani, és mindebből milyen eredmény várható – szedi össze a fontosabb szempontokat Vámosi Zsolt. – Ha idén és a következő egy-két évben sikerül teljesítenünk azt a tervet, amelyben a befektetővel megállapodtunk, akkor a vállalat jelenlegi értékelése reális. Az ABN Amróval kötött befektetői szerződés csupán lehetőség a sikerhez, nem maga a siker. Azt akkor érjük el, ha eredményeket produkálunk. Ami biztató, hogy mára a bevételeink ténylegesen fedezik a kiadásainkat.

*

A rendelkezésre álló tőkéből a legkorszerűbb technológiát szerezték be.
– A játék mindig is megpróbál felkészíteni a világban történő eseményekre – vált filozofikusabb hangvételre az eredetileg filozófusnak készülő Philos-alapító. – A számítógépes játékoknál a valóság minél nagyobb szeletének minél részletesebb, élethűbb megmutatásáról van szó. Ahogy a komputerek kapacitása növekszik, úgy vagyunk képesek egyre jobb szimulációkat létrehozni. Minden fogyasztó csak a leggyorsabban futó, legszebb látványvilágú játékkal akar szórakozni, ezért kell a legújabb technológiákat alkalmazni. Napjainkban már külön cégek szakosodtak arra, hogy kifejezetten játékfejlesztők számára készítsenek technológiákat. Ennek ellenére a vállalatunk értékének a 90 százaléka nem a technológiai, hanem a humántőke, és a kiadásaink is hasonlóképpen oszlanak meg.
A következő fontos kérdés a szervezet fejlődése volt.

– Ahogy nőtt a cég, professzionálisabbá kellett tenni a működésünket is, meg kellett szervezni a munkafolyamatokat – folytatja Vámosi Zsolt. – A tevékenységek össszefogását szakmai irányítók vették át: művészeti igazgató, a programozók és a tervezők vezetője. Később, ahogy nőtt a projektek száma, létrehoztuk a gyártásvezetői és projektmenedzseri posztot. 2000 elején annyi programon dolgoztunk egyszerre, hogy átváltottunk mátrixszervezetre. Igyekszünk minél pontosabban kiadni a feladatokat, és azok végrehajtását ellenőrizni. 2001 tavaszán hoztuk meg azt a döntést, hogy a cég mérete miatt szét kell választani az értékesítést és az irányítási funkciót. Így lett Zámbó Viktor a cégvezető, én pedig a külföldi megrendelések szakmai teljesítéséért felelek. Leegyszerűsítve: ő megszerzi a pénzt, én pedig elköltöm. De persze nem mindegy, hogyan…

*

A cég nem véletlenül viseli a Philos Laboratories nevet: a laboratórium a legmegfelelőbb címke arra a tevékenységre, amelyet a játékszoftver-fejlesztés jelent. A Philos első látásra mintha termelővállalat lenne, de valójában inkább kutatócég.

– A K+F nehezen tervezhető – mondja Vámosi Zsolt –, van, amikor jobban alakul a vártnál, máskor nehezebben haladnak a dolgok. Folyamatosan kell reagálni az előálló problémákra. Gyakran előfordul, hogy amikor azt hisszük, kész vagyunk valamivel, akad benne egy hiba, amit nem találunk. Ilyenkor keresni kell a megoldást, viszont ezzel a kiszabott határidő könnyen lekéshető. S ha ez bekövetkezik, akkor csökken az aktuális árbevétel, tehát nincs forrás arra, hogy megtaláljuk a hibát. Minden gond, ami a szoftverfejlesztésben előfordulhat, az ebben az iparágban elő is fordul.

Ezek mellett még ott vannak az iparági kockázatok: nem lehet előre megmondani, melyik játék lesz valóban szórakoztató, melyik nem. Ha a termék a piacra kerülését követő első hetekben nem sikeres – a játékok ekkor hozzák be a bevétel 70 százalékát –, a későbbiekben már nem fog felfutni, és olcsóbban sem kell senkinek.

– A szórakoztatóiparban nincs árverseny, az emberek rossz filmet ingyen sem néznek meg – szögezi le a Philos-alapító. – Évente 1000–1500 új játék jelenik meg a piacon, és ebből 200 jelenik meg a szaklapokban, kerül fel a játékhonlapok toplistáira. De ezek közül is csak 50 hoz nyereséget. Ez az ötven viszont kiválóan jövedelmez, hiszen az emberek többet költenek játékokra, mint hollywoodi filmekre, és ez az összeg évente 20–25 százalékkal növekszik.

*

Hogy a Philos játékai benne vannak-e abban a bizonyos ötvenben? A Philos a világ első 100 legjobb szoftverfejlesztője között van. Az a több mint 70 ezer vásárló, amely 2000 elején a világon mindenütt megvásárolta a Theocracyt, annyira meg volt elégedve, hogy nem kért „patch”-et, javító hibakódot. Az értékesített mennyiség is közepes sikernek mondható, ami egy első játékos csapattól kiváló eredmény. A második és a harmadik – ez a Galaktika – Philos-játék forgalmi adatairól még korai lenne beszélni.
Amiről viszont lehet: jelenleg három projekt gyártási, kettő előkészítési fázisban van. Az újabb játékok abban mindenképpen különböznek az első kettőtől, hogy míg azok alapja teljes egészében eredeti ötlet volt, ezeké már vásárolt licenc. A legutolsóhoz például egy híres regény – hogy melyik műről van szó, az egyelőre üzleti titok – játékra vitelének a jogát vették meg.

*

A fejlesztőrészlegek előterében tucatnyi munkatárs játszik a kiállított játékkonzolokon. Vagy dolgozik?
– A szünetben is mozgatja az agyat – ad magyarázatot Vámosi Zsolt. – És rászoktatja a munkatársakat az elektronikus játékok másik formájára. Hiszen a következő – logikus – lépés a Philos számára a játékkonzolpiac.