Az ékszerkészítéssel, -javítással, -restaurálással foglalkozó Splendor Bt. parányi üzletét Budakeszin, a Fő úttól beljebb, a fák takarásában nehéz elsőre megtalálni. Ám nemsokára egyszerűbb lesz: már készül a cégtábla, amely eligazítja majd a Fő úton haladókat.
A szépen berendezett, vitrinekkel teli üzlethelyiséget csupán egy függöny választja el a műhelytől, amelyet láthatólag két ember számára alakítottak ki: a cégtulajdonosok, a 26 éves Nagy Dániel és hitvese, a még nem egészen 24 éves Ráski Orsolya dolgozik itt reggeltől estig, néha asszisztens segítségével, főállású alkalmazottat azonban nem látni.

– A minőségi munkát nem lehet megfizetni, és az ember úgyis saját maga csinálja meg azt a legjobban – mondja Nagy Dániel, aki Finnországban drágakőcsiszolást is tanult, mint mondja, ehhez – az úgynevezett fazettált kőcsiszoláshoz – itthon mindössze hárman értenek. Feleségével együtt minden tanfolyamot elvégeznek, amiről csak tudomást szereznek; kijárták például a vésnöki és az ékszerbecsüsi tanfolyamot is, amelynek nagy hasznát veszik. A csiszolótudás tetemes költségektől kímélheti meg a fiatal ötvösöket: például egy csiszolt köves aranygyűrű elkészítése a csiszolási munkák piaci árával együtt legkevesebb 150 ezer forintba kerül, míg ők ugyanezt aranyanyagköltségen, 60 ezer forintért állítják elő.

A műhelyben ma már mindenfajta ötvösmunka elvégezhető. Persze a kezdetekben ez nem így volt, ám Daniék megtermelt jövedelmük minden megspórolható forintját a gépek korszerűsítésére és cseréjére fordították.
– Finnország, ahol csereprogram keretében jártunk, híres a kézművességéről és ötvösmesterségéről, hagyománya van a kézzel készült ékszereknek. Amit ott tanultunk, azt itthon továbbadjuk, s a tanításból befolyó összegeket különleges szerszámok beszerzésére költjük. Nemrég egy vízbontású forrasztógépet vettünk, amellyel platinát lehet hegeszteni – meséli Ráski Orsolya. – Ha befut egy tervezett nagyobb megrendelés, akkor egy koptatógéprendszerrel lesz gazdagabb a műhely –teszi hozzá Dániel. – Sokszor a napi megélhetésünk forgott veszélyben, de a műhely felszerelése mindennél előrébb való volt. Az első munkahelyünkről a kidobandó satupadokat vettük meg jelképes száz forintokért, az egyszerűbb szerszámok egy részét egy öreg ötvöstől kaptuk meg, vagy a piacon vettük, és nagyon hálásak voltunk a szüleinknek, ha egy ráspolyt vagy ollót kaptunk tőlük ajándékba.

*

Dani és Orsi az ötvösiskolában ismerkedtek meg 1998-ban. Tanulmányaik befejeztével mindketten egy negyvenfős műhelyben kezdtek el dolgozni, ahol nagykereskedéseknek gyártottak férfiékszereket. Erre az egy évre nem szívesen emlékeznek vissza, mert az üzemben tömegtermelés folyt, ők pedig mindketten a minőséget, az egyedi megoldásokat szerették.

1999 a változás éve volt. Megpályázták a Munkaügyi Központ önálló munkahely teremtésére adható 450 ezer forintját, és meg is kapták. Ebből három ötvösgépet vettek, és segítséget kaptak a Splendor Bt. megalapításához is. A Munkaügyi Központ tanácsadója ajánlotta nekik a Poliház nevű inkubátorházat, ahová 1999 szeptemberében be is költöztek. A rezsimentesség és az alacsony bérleti díjak nagyon sokat jelentettek számukra. A Poliházban volt az Életpálya Alapítvány székhelye is, ezért 2000 májusában nem volt kétséges az Életpálya-pályázat beadása.
– A házban töltött egy év alatt kis- és nagykereskedőknek dolgoztunk, viszonylag nagy tételben, csekély anyagi haszonnal. Az árakat alacsonyan kellett tartani, a kereskedők viszont magas árrést szabtak. Ezért lassan áttértünk a kistételes gyártásra, a speciális igényekre kezdtünk koncentrálni. 2000-ben pedig gondoltunk egy nagyot, és elindultunk egy nemzetközi versenyen: a Tahiti Gyöngy Trófeán. Versenydarabunk egy merev nyakék volt, amely nem nyert ugyan, de a hajtóerőt megadta nekünk a későbbiekre nézve – meséli a házaspár. – 2000-ben az Életpálya Alapítvány legígéretesebb fiatal vállalkozója országos döntőjében második helyezést értünk el. Különdíjat is kaptunk. Akkoriban szinte ételre is alig volt pénzünk. Már jó ideje szerettünk volna venni egy videomagnót, és nem sejtettük, hogy a területi verseny különdíja pontosan ez lesz. Mikor Dani kezébe nyomták az ünnepi díjkiosztó gálán, úgy éreztük, mi vagyunk a világ legszerencsésebb szerelmespárja. Pontosan egy héttel azelőtt házasodtuk össze.

*

– Mégis, mit szerettek leginkább a munkátokban? – kérdezem tőlük. Azonnal felpattannak a műhely egyszerű faszékeiről, és hordják elém a félkész ékszereket, beépítésre váró köveket, tervrajzokat, skicceket, s magyarázzák, megláttatják velem a maguk készítette ékszerek szépségét.
– Dani a kísérletezőbb – magyaráz Orsi –, imádja, ha valaki vagy valami a fantáziáját teszi próbára, és egyedit alkothat. Egyébként ketten kétféleképpen, eltérő módszerrel fogunk neki egy munkának, de végül ugyanaz sül ki belőle. Dani igényesebb, én viszont gyorsabb vagyok, a nagyobb fizikai munkát igénylő feladatokat értelemszerűen ő végzi, az apróbb simításokat én.

– Kiegészítjük egymást, ráadásul Orsinak olyan természet adta képességei vannak, ami előnyt jelent számunkra. Például pár fokos hőmérséklet-eltérést is megérez, ami a fémek melegítésénél létfontosságú – teszi hozzá Dániel, aki a karikagyűrűkre specializálódott, így több száz különböző gyűrű, köztük egészen szokatlan mintájúak is kínálják magukat a Splendor üzletében. Az exkluzív darabokat vitrinek rejtik, mint például a Viktória hercegnő egyik nyakékét utánzó ékszert is, amit tulajdonosa kifizetett, és eljön érte, ha egy-egy elegáns estélyen viselni szeretné. Létezik egy olyan típusú görög mintás ékszer, amelyet a fiatal házaspár talált ki, és máshol még nem láttak, emellett számos egyéni kőfoglalást is bevezettek már.

*

A Splendor Bt.-nél a vevő az első. A cég üzletpolitikája az emberi kapcsolatokon alapszik, a profit másodlagos szempont.

– Mi a szájhagyományra építünk, bízunk benne, hogy ha az emberek egymás közt beszélnek rólunk, az megtérül. Bárki betér hozzánk, mosollyal fogadjuk, és a legtöbb megrendelést egy-két nap alatt teljesítjük. A karácsonyi időszak rendszerint egyenlő az őrülettel, megesett már, hogy december 25-én is befutottam a műhelybe elkészíteni valamit – mondja Dániel. – Többször előfordult az is, hogy a szomszédok nehezteltek ránk a hajnalig tartó zajongás miatt.

Naponta átlagosan három-öt vevő tér be az üzletbe, de a szezonalitás erős: nyáron alig vannak vevők, decemberben viszont az ötvösöknek se éjjelük, se nappaluk. Minden munkájukra garanciát adnak – arany ékszerre egy, ezüst ékszerre fél évet –, és mindent vállalnak, legyen az kővésés, aranyozás, mattítás, intarziás megmunkálás vagy más. Arra törekednek, hogy az ár arányos legyen a befektetett munkával, hiszen egy kézi munkával készülő ékszer a bonyolultságától függően akár hónapokig is készülhet. Ha Dániel a saját kedvtelése szerint tervez, annak az árát is belekalkulálja a végösszegbe, mert – mint mondja – abból az ékszerből biztosan különleges darab lesz, de az árán nem fog érződni. Ha a vevő a saját elképzelései alapján rendeli meg az ékszert, a rajzolás és a tervezés ingyenes.

A Splendor Bt. szeretne országos elismertséget elérni ékszerei különlegességével. Orsi leghőbb vágya egy galéria, ahol legszebb darabjaik a betérők szemét gyönyörködtethetik.
Mire ez az írás megjelenik, elkészül a Splendor magyar, angol, német és finn nyelvű honlapja is, termékfotókkal, katalógussal, ahonnan már csak egy lépés az on-line ékszerrendelés és egy törzsvásárlói rendszer kialakítása. S lezajlik az idei nemzetközi Tahiti Gyöngy Trófea-verseny is, ahol a Splendor Poszeidon kincsével versenyez. Ezzel Dani és Orsi már mindenképpen nyert: versenymunkájuk egyetlen magyar ékszerként biztosan bekerül a pályamunkák katalógusába.