"Könnyen milliomos lehetsz, hogyha milliárdjaid voltak" - idézi a tokajiak egyik kedvenc aranyköpését a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Agrárkamara elnöke, Koncz György, aki nem mellékesen a Magyar Agrárkamarának is az alelnöke. A szakember szerint a szőlő már lecsengett.

- A gazdagok ültetvénye ma már a szőlő, nem azért tartják, mert jól jövedelmez, hanem mert rangot ad - folytatja a kamarai vezető, aki szerint számos esetben az egységes ültetvények jogi státusa sem teljesen egyértelmű, a tulajdonos igen gyakran nem azonos a felépítménnyel rendelkező, egykori nagyüzemi borászatok munkájának a folytatóival. - Még konfliktusok is keletkezhetnének abból, ha kivágnák az ültetvényeiket azok, akik telepítették, mivel a tőkék alatt lévő földek - amelyek nem a felépítmények tulajdonosainak a vagyona - rögtön negyedannyi aranykoronára zsugorodnának.

A 2011-es csapdája?

- A mi megyénkben is a termőföld zömén hagyományos mezőgazdasági kultúrákkal foglalkoznak az emberek - igazít el a borsodi agrárkamara elnöke. - De nagy szélsőségekkel lehet találkozni, hiszen van, ahol jó minőségű a talaj, kiépített infrastruktúra segíti a gazdálkodást, s van az ellenkezője is bőséggel. A csereháti, több bodrogközi térségben még ingyen sem kell senkinek a föld. Más esetekben nem annyira a talaj minősége okoz nehézséget, hanem az, hogy nem lehet nagy darabokban megvásárolni a szántót, hanem csak kis parcellákra, alacsony aranykorona-értékre lehet szert tenni. Itt még az sem jellemző, hogy külföldiek gazdálkodnának. Azt persze sejteni lehet, hogy sokan várják az uniótól kapott moratórium 2011-es feloldását. Az eladók is figyelik ezt a dátumot, meg persze az árak alakulását, de Borsod esetében azt tévesnek tartom, hogy az osztrákok, németek, olaszok megjelenése hajtja majd fel az árakat, a jogi személyek azonban érdekeltek lesznek abban, hogy a saját maguk által művelt földeket meg is vásárolják.

Az északkeleti országrészben is jegyzik már tehát a termőföld szempontjából különösen fontos dátumot, az uniós derogáció várható 2011-es feloldását. Az Alföldön, de legfőképp Nyugat-Dunántúlon másfajta motivációk is szerephez jutnak, sőt kiemelt szerephez, hiszen most már a befektetési célú kereslet is rányomja a bélyegét a földpiacra. De hogy mennyire és milyen trendek jegyében, arról tudományos igényű áttekintést kaphattunk az Agrárgazdasági Kutató Intézetben.

- A "fordulat éve" valóban 2011 lesz, akkor jár le a külföldiek és a társaságok tulajdonszerzési európai uniós derogációja - vetíti előre dr. Kapronczai István, az intézet főigazgató-helyettese. - Erre az időpontra a hazai földtulajdonosoknak, a kormányzatnak és az agrárpolitikának egyaránt fel kell készülnie. Ugyanis alapvetően megváltozik a kereslet.

A főigazgató-helyettes, miközben leszögezi, hogy a föld ragyogó befektetési eszköz, kivált, mert a nyugat-európai jelenlegi árak lényegesen magasabbak a magyarországiaknál, s megnő a kereslet derogáció lejárta után, figyelmeztet rá: helye van az óvatosságnak is. Az egyáltalán nem baj, hogy hazánkba jön néhány tucat holland vagy dán gazdálkodó, megvesz 50-100 hektárt, és elkezd termelni, adót fizetni, sőt elmagyarosodik gyermekeivel együtt. Az nem érdeke az országnak, az agráriumnak, hogy hatalmas birtokszerkezetek alakuljanak ki, amelyek kevés munkaerőt foglalkoztatva jelentős intenzív kultúrákkal gazdálkodnak, s nem sokat törődnek a magyar falu helyzetével, jövőjével.

- E negatívum megelőzésére is fel lehet készülni - ajánlja Kapronczai István -, mégpedig éppen egy nyugat-európai mintájú üzemszabályozással. A regulának semmiképpen sem szabad fenyegetnie a jelenlegi nagyüzemi kereteket. Nagyon nehéz megmondani, hogy mekkora birtokméretek azok, amelyek eltartanak egy-egy embert vagy családot, hiszen fél hektáron, fólia alatt lehet orchideát termelni, s persze lehet ugyanannyi jövedelmet elérve 200 hektáron gabonával foglalkozni. Az Európai Unió is felhagyott a hektárban való számolással, helyette ökonómiai méretegységben - szakszerű elnevezéssel európai méretegységben, EUME-ben - fejezi ki a földdel való gazdálkodás jellemzőit. A napi árfolyam szerint egy EUME megfelel 1200 eurónak, mintegy 310-320 ezer forint fedezeti hozzájárulásnak.

Vizes értékőrzés?

Az tehát elég valószínű, hogy két-három EUME-s üzemből megélni nem lehet. Az életképes kategória 5 EUME fölött kezdődik. Azt lehet tudni, hogy a jelenlegi korlátok között is kialakultak - közvetett és közvetlen tulajdonlással - nagyobb földbirtokok. Az alap persze az, hogy vagy 300 hektár, vagy 6 ezer aranykorona lehet egy-egy magánszemély tulajdonában, de egy négyfős család már direkt módon is jókora farmmal rendelkezhet, azt meg a gyakorlat alakította ki, ahogyan Dalmand vagy Boly térsége például a bérleti rendszeren keresztül került egy-egy érdekeltség kezelésébe.

-A részvény, az ingatlan hagyományos befektetési lehetőség Magyarországon is, de pillanatnyilag nem túl perspektivikus egyik sem - utal a pénzügyi válság "hozadékára" Kapronczai István. - Manapság sokfelé elkezdtek befektetni tartósan tárolható élelmiszerekbe, fel is mentek az árak. Csakhogy ennek a befektetési módnak korlátai is vannak, tárolási és szállítási okokból leginkább. Be lehet fektetni például aranyba is, de az árak már jó ideje igencsak magasan tanyáznak. Ami Magyarországon relatíve olcsó, értékőrző, és az EU-s támogatási rendszernek hála, még hozadékkal is bír, az tehát a termőföld.

Népvándorlástól nem tart a főigazgató-helyettese, de realitásnak gondolja, hogy Nyugat-Európából elindulnak gazdálkodók, s letelepszenek, földet vesznek nálunk. Erre például a hollandokat az is sarkallhatja, hogy az éghajlati változások nehezebb feltételek közé szorítják őket odahaza. Ugyanakkor nekünk is van "elszámolnivalónk" a természettel, hiszen a klimatikus viszonyok fokozott igénnyel vetik fel az elsivatagosodás megelőzésének ügyét. A globális felmelegedés következtében földjeink akkor lesznek igazán értékőrzők, ha megoldjuk az öntözést. Tény, hogy a termőföldeknek mintegy egy százalékát látja el az ország mesterségesen vízzel.

Egyelőre még nem a globális felmelegedés a lényegi problémája a mezőgazdaságnak, hanem az időjárási ciklikusság, melyhez nem tud alkalmazkodni a világ - utal tudományos elemzésekre Kapronczai István, aki szerint nem szabadna, hogy megálljt parancsoljon a beruházásoknak az, hogy a csatorna- és öntözőrendszerekhez az adóforintokból kellene forrást nyújtani, ám a közterheket nem teljesen a mai és a majdani földtulajdonosok fizetik.

Van ára a földnek

- Az elmúlt egy-két évben az élelmiszerárak drasztikus emelkedése magával húzta a földárakat mind a nagyvilágban, mind idehaza - kommentálja a számokat Szabó István, az FHB Jelzálogbank NYRt. főmunkatársa. - Borsodban 1998-ban még 50-60 ezer forint volt egy hektár, most pedig 300-400 ezer. A szántó hektárja az országos átlag szerint 450-550 ezer forint között van. Bankunkban az a nézet alakult ki, hogy egyrészt kitűnő fedezet a termőföld, másrészt az árak pár év alatt megduplázódhatnak, s elérik a spanyol- és görögországi árak 70-80 százalékát.

A szakértő szerint nem szerencsés, hogy az országban legalább 2 millió földtulajdonossal lehet számolni, vagyis túlságosan elaprózott a birtokméret. A 10-20-30 hektáros egybefüggő szántó nem jellemző, s problémát jelent az is, hogy társaságok változatlanul nem szerezhetnek termőföldet. Bár a szántóárak "csak" pár év múlva jutnak el a 900 ezer forint körüli átlagszintre, arról szó nincs, hogy ne köttetnének igen magas áron adásvételi szerződések már jelenleg is. Békésben, Tolnában, a Dél-Dunántúlon is fizettek már akár egymillió forintot egy hektárért. Szabó István szerint jót tett a földforgalomnak, hogy eladóként a közelmúltban piacra lépett az állam is, legutóbb 3,5 milliárd forintért hirdetett meg termőföldet, de sokfelé hajlandóak voltak dupla összegeket is fizetni a pályázati árhoz képest.

Eddig a tőke befektetőként nem fordított nagy figyelmet a szántókra, ám itt is érdemi változásoknak lehetünk tanúi. A szakértő tudni véli, hogy egy ír érdekeltség nemrégiben olyan pénzügyi alapot hozott létre, amely termőföldek vásárlására szakosodott. A magyar piacon a derogáció miatt még nem találkozhatunk ezzel az új szereplővel, de Romániában, Lengyelországban, Ukrajnában már ott van vételi elképzeléseivel.

- A hazai földvásárlói kör sem csak a néhány neves bankárból áll, hanem az agrárium "beltagjaiból" is szép számban - mutatja be a hazai magánbefektetők táborát Szabó István. - Sokan közülük téeszeknek, agrártársaságoknak voltak a tagjai, alkalmazottai, de leginkább vezetői. Ők is a magánforgalomban "gyűjtögetik" a már korábban megszerzett, bérbe vett szántók mellé az újabbakat, s valóban gazdálkodnak is az akár százhektárnyi földjeiken. De sokasodnak azok a "civilek" is, akik elsősorban pénzük fialtatásában érdekeltek. Szakmájukat tekintve leginkább ügyvédek, orvosok ők, akik megállapodnak helyiekkel a művelésben, a termény hasznosításában. A Dél-Dunántúlon, az osztrák határ környékén pedig német ajkú farmerek - zsebszerződéses technológiával - tulajdonolnak, szántanak, vetnek, aratnak több százezer hektáron. Más honfitársaink Romániában és Szerbiában vásárolnak szántókat.