Ez év nyarára ígéri a modernizált mikrohitel bevezetését Apatini Kornélné, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) helyettes államtitkára. A közel tizenegy éves múltra visszatekintő hitelkonstrukció újabb reformjára azért van szükség, mert 2002 márciusában, a kedvezőbbé vált feltételek eredményeként, duplájára növekedett a kereslet. Ezt azonban az Országos Mikrohitel Alap (OMA) nem tudta kielégíteni, és az alapot kezelő Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA) tavaly augusztusban – a már megítélt, egymilliárd forint hitel folyósítása mellett – kénytelen volt rövid időre felfüggeszteni az új mikrohitel-szerződések megkötését.

Nincs bizonytalanság, „csak” sorban állás?

A decemberben újrainduló hitelezés a visszafizetett törlesztések és kamatok összegére korlátozódott: így 2003. januárban 350 millió, februárban és márciusban 400-400 millió, míg áprilisban 650 millió forint volt a kiosztható keret.

Az MVA több ízben is felhívta a kormány figyelmét a megnövekedett hiteligényre és a forráshiányra, de az a múlt évben megígért egymilliárd forint plusztőkét 2003. április végéig nem csoportosította át az OMA-ba, miközben az igények kielégítéséhez a rendszerben meglevő 12 milliárd forint duplájára lenne szükség. A 2002 decemberétől március végéig az összesen 1,6 milliárd forintos keretből és a 200 millió forintos PHARE-forrásból 736 milliót már folyósítottak, 595 millió forint kiutalása folyamatban van, és további 680 millió forint összértékű szerződés áll elbírálás alatt. A hitelre várók pedig az egymásnak ellentmondó információk miatt bizonytalanok.

– Nincs bizonytalanság, csak sorban állás – igazít ki Valkó Emőke, az MVA sajtóreferense. – A kormányzati milliárd amúgy is csak átmeneti megoldást jelent, a mikrohitel jövője a szükséges modernizációtól, az új konstrukció hatékonyságától függ.

Vonjuk be a bankokat!

A gazdasági kormányzat a Mikrohitel Program modernizációját banki források bevonásával látja megvalósíthatónak, és ennek kapcsán szakvélemény alkotására kérte fel az MVA-t.

Az országos koordinátor javaslata szerint az Országos Mikrohitel Alapot – a visszafizetések ütemezése szerint, fokozatosan – biztonságos keretek között, döntően kockázatmentes állampapírba kellene befektetni. Az állampapír-állomány hozama, valamint a korábban kihelyezett hitelek kamattörlesztése képeznék azt a szabad forrást, amelyből az MVA költségtérítést fizethet azoknak a kereskedelmi bankoknak, amelyek a Mikrohitel Program keretében hajlandók a kamattámogatott hitelek kihelyezésére. A költségtérítés fedezné a bankok megnövekedett adminisztrációs költségeit, valamint a potenciális bevételkiesést okozó kamatkülönbséget.

A konstrukció bevezetéséhez szükséges a Mikrohitel Garancia Alap létrehozása, a jelenleg is működő Start Hitelgarancia Alap átalakításával. Így a kereskedelmi banki hitelezés mellé olyan automatikus garanciavállalást adhatna az MVA, amely a hitelezési kockázat csökkentésével vonzóbbá teszi a bankok számára a rendszerben való részvételt. Ha ez a szisztéma működőképesnek bizonyulna, a magyar gazdaság olyan hitelgeneráló eszközre tenne szert, amely a mikro- és kisvállalkozások számára az esetenként elérhetetlen tőkepiac forrásait teljes mértékben hozzáférhetővé tenné, és így a hitelellehetőségek volumene a többszörösére növekedne.

Nem halat adni, halászni tanítani

Az MVA tanulmánya szerint a hvk-k – mint a hitelezés folyamatának nélkülözhetetlen szereplői – az új programban is ellátják a jelenbeli mikrohitelezéssel kapcsolatos feladataikat. Ezek főleg az üzleti tervek elkészítéséhez való hozzájárulás, általános jellegű tanácsadás a hiteligényléshez beszerzendő dokumentumokról, továbbá a – brüsszeli segítséggel kiképzett – mikrohitel-menedzserek szerződés-előkészítő tevékenysége. Az új konstrukció – amely már a nagyobb tőkeszükségletű vállalkozókat is ki tudná szolgálni – bevezetése után egy ideig vélhetően párhuzamosan fut majd a jelenlegi programmal – oszlatja el az átmeneti időszakkal kapcsolatos félelmeket Valkó Emőke.

Az gazdaságpolitika „nem halat adni, halászni tanítani” álláspontja csak úgy érvényesíthető, ha megkönnyíti a vállalkozók kölcsönforrásokhoz való jutását. A nemzetközi tapasztalatok alapján a kormányzat a hitelrendszerek hozzáférhetőségének növelésével jobban szolgálja a vállalkozásokat, mint a visszafizetési kötelezettség nélküli támogatásokkal. Hiszen ez utóbbi esetben a vállalkozó hatékonyságától, piaci szereplésétől függő hitelképessége egyfajta komplex szelekciót végez a nemzetgazdaság, és a közeljövőben európai gazdaság vérkeringésében.