Nincs abban semmi ellentmondás, hogy a VIV (Villanyszerelő Ipari Vállalat) Rt., illetve a hozzá tartozó kft.-kel együtt a VIV csoport mindössze 1996–97-ben alakult, mégis, több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkezik, és maga a VIV márkanév is patinásan cseng az építőiparban. Az egykori állami vállalatot ugyanis 1991-ben a Siemens megvásárolta, és annak ma is a jogutódja. Ám mivel a német óriás a villanyszerelő-ipari tevékenységet lényegében felszámolta, a volt állami vállalat kulcspozíciókban lévő munkatársai 1998-ban hivatalosan is visszavásárolták a VIV nevet, annak a cégnek a részére, amit 1996-ban, ötéves együttlét után a Simenestől kilépve, VIVÁLL Kft. néven hoztak létre. Nota bene: a mai VIV Rt. a VIVÁLL Kft. jogutódja.

– Ezt a történetet azért nem érdemes nagydobra verni, mert az csak megzavarja az ügyfeleinket – indokolja Nagyiványi András elnök-vezérigazgató, hogy miért is nem szerepeltetik saját prezentációikban az egykori privatizáció bakugrásait. Elismeri azonban, hogy a háttér ismerete nélkül aligha fejthető meg a mai VIV Rt. eredményessége, sikere.

A Siemens jött és ment

Az 1996-ban a nulláról indított cég létszáma 1997-ben már elérte a százötvenet, egy év alatt megduplázódott, majd fokozatosan bővülve 2003-ban meghaladta a négyszáz főt. Az árbevétel ugyanezen idő alatt egymilliárd forintról a múlt évre kilencmilliárd fölé nőtt. A cég vagyona pedig négyszázmillió forintról másfélmilliárdra. Még imponálóbbak a számok, ha nemcsak az rt.-t, hanem a cégcsoport egészét tekintjük. S teljes joggal, hiszen mind az öt kft.-ben többségi tulajdonos az rt., és ezen keresztül az rt. két fő tulajdonosa, Nagyiványi András (1980-tól az egykori állami vállalat vezérigazgatója is volt) és Koszta Károly (szintén régi „vives”, róla egyébként a Piac és Profit 2002/7. számában már olvashattak). A cégcsoport egészét tekintve ugyanis több mint húszszoros a növekmény!

– De ez így, önmagában megtévesztő – mondja az elnök-vezérizgató –, hiszen bár valóban zöldmezős beruházással indultunk, eredményeink sokban köszönhetők annak, hogy a Siemens részben piacvesztés, részben üzletpolitikája miatt eladta nekünk a VIV nevet és a szerelési tevékenységet.

A Siemens ugyanis úgy gondolta, hogy minél kevesebb élőmunkával, a gyártásra és az értékesítésre koncentrálva szeretne termelni. A szerelés azonban, és különösen a villanyszerelés alapvetően kézi munka, annak ellenére, hogy a mai eszközök és felhasznált anyagok természetesen egészen mások, mint néhány évvel ezelőtt. Mert az is igaz, hogy például egy hagyományos ipari létesítményben vagy irodaházban sokkal több a szerelési feladat, mint korábban, hiszen immár minimális követelmény a légkondicionálás, az automata beléptető rendszer, a munkahelyek informatikai felszereltsége. Tehát, ha van beruházás, szerelési feladat adódik bőven.

A VIV csoportban öt kft.-ből négy, csakúgy mint az rt., szereléssel foglalkozik, és ha ránézünk a térképre, Miskolcon az ÉSZAKVIV, Győrött a GYŐRVIV, Debrecenben a BAUVIV és Pécsett a DÉLVIV lefedi az egész országot. Az ötödik, a bicskei VIVBER Kft. kivétel, itt ugyanis kábelkonfekcionálás, villamos berendezések és vasúti klímaberendezések gyártása folyik.

Bicskei feltámadás

A bicskei üzem korábban szintén a VIV állami vállalathoz tartozott, és amikor a Siemenshez került, úgy tűnt, hogy a német tulajdonos korszerűsíti majd, és a kis- és középfeszültségű villamos berendezések gyártásának kelet-közép-európai centruma lesz. Csakhogy 1993-ban a multinacionális vállalat központjában úgy döntöttek, hogy minden ilyen tevékenységet Németországba összpontosítanak, ezért a bicskei gyár sorsa megpecsételődött, a felszámolás várt rá. Az időközben egyre erősebbé vált mai VIV Rt. végül is 1997 őszén vásárolta vissza, átvéve az embereket, a futó szerződéseket, az élő üzleti kapcsolatokat és az eszközök nagy részét, de az eredeti ingatlan nélkül; tehát megint csak szükség volt a zöldmezős beruházásra is.

Hogy mennyire volt ez nosztalgikus lépés? Nagyiványi András szerint csak annyiban, hogy tudták, százhúsz, rendkívül jól képzett szakember és egy összeszokott csapat léte kerül veszélybe, ha nem tudnak a német tulajdonossal a vételben megállapodni. Ráadásul minden gazdasági számítás, előzetes piaci felmérés azt igazolta, hogy bár igen kockázatos, de jó befektetés a bicskei üzem. A fő megrendelőjük ugyanis a Siemens maradt, a felállás „csak” annyiban változott meg, hogy akik korábban munkatársaik voltak a Siemensnél, ettől kezdve üzleti partnereik lettek. Ennek a következménye azonban az volt, hogy bár a korábbi szerződéseket újrakötötték velük, jelentős árengedményeket kértek. Jó két év kellett ahhoz, amíg napról napra sikerült bizonyítani a változatlan szállítási készséget, a garantált minőséget, és ezzel újra elérni az eredeti árszinteket. A VIV magyar szakembereinek a megfelelő tudását és kitartását igazolja vissza, hogy ma már ott vannak többek között a Siemens közlekedési ágazata ajánlott beszállítóinak a listáján.

– A jó hírnév és a minél nívósabb referenciák rendkívül fontos marketingeszközök – hangsúlyozza az elnök-vezérigazgató. – Ismeretlen cégek kerestek már meg bennünket ezek alapján, és jutottunk el velük a szerződésig. Igaz, arra is akad példa, amikor ugyanez, no és a telephelyeink szemmel látható, korszerű felszereltsége, színvonala, éppen riasztóan hatott az érdeklődőre, aki inkább egy nálunk olcsóbb, „garázsban” működő villanyszerelő céget keresett.

Visszatartott pénzek

Miközben a kis- és középvállalkozások gyakran panaszkodnak arra, hogy nehéz piacon maradni a nagyok árnyékában, Nagyiványi András, a nehézségeiket firtató kérdésre válaszolva, ellenkező előjellel, de ugyanezt állítja.

– A villanyszerelés alacsony eszköz- és magas élőmunka-igényű tevékenység. Három–öt szerelő egy aktatáska szerszámmal akár egy egész irodaház villamoshálózatát képes megcsinálni, és ha egy tíz–tizenöt fős céghez tartoznak, akkor a mienknél jóval alacsonyabb rezsiköltség mellett. Az egyik legfőbb probléma tehát a mi szakmánkban a kis cégek által diktált folyamatos árverseny. A másik az, hogy a magyar tulajdonú cégekre mind a mai napig jellemző a tőkehiány – mi 2000–2001-ben jutottunk el oda, hogy megszűntek a likviditási gondjaink –, ezért nem ritkaság, hogy ha egy projektben megbízást szeretnél kapni, akkor neked magadnak kell előre megfinanszírozni a munkát. Sőt a szerződésben elért bevétel öt–tíz százalékát még a munka befejezése után is visszatartja a megrendelő az esetleges garanciális javításokra, akár egytől öt évig. Ez a befagyasztott összeg természetesen a nyereséget terheli, ami jó esetben hét-nyolc százalék. Sajnos, egyre többen játszanak arra, hogy ilyen módon jussanak ingyen pénzhez – hiszen a legdrágább dolog napjainkban a pénz –, olykor még azt sem engedve, hogy az alvállalkozó bankgaranciával váltsa ki a letétet, miközben egyébként a bankgarancia sem olcsó megoldás, hiszen a cég bonitását éppúgy terheli, mint a felvett hitel.

Ott vannak a német hajókon is

A VIV Rt. már említett, tartalmas referencialistájáról az ipar területén emeljük ki a Tiszai Vegyi Kombinát Rt.-t, az energetikában a Paksi Atomerőmű Rt.-t, az épületvillamosság területén például a Budapest Aréna erős- és gyengeáramú szerelését vagy a Lehel Csarnokot, esetleg a MOM Parkot, speciális feladataik közül az Uzsoki Utcai Kórházat vagy a Külügyminisztériumot. A szerelési tevékenységből bevételeik döntő hányada hazai projektből származik, annak ellenére, hogy rendszeresen dolgoznak külföldön is, most főként Németországban.

Csupán érdekesség, hogy például a nagy, észak-németországi hajógyárak folyamatosan adnak munkát a magyar cégnek. Mindezzel együtt az még csak a terveik között szerepel, hogy kifejezetten az exportfeladatokra hozzanak létre egy önálló kft.-t. Egyelőre egy-egy megbízás esetén a munkaügyi központok segítségével toboroznak szakmunkásokat – avat be egy fontos részletkérdésbe Nagyiványi András. Külpiaci nyitásuk komolyságát igazolandó hozzátéve: az elsők között szerezték meg a NATO minősített beszállítója jogosítványt, és amire igazán büszke, hogy felkerültek a Bundesbahn hivatalos beszállítóinak a listájára is.

Minőséggel az EU-ba

Ezek után érthető, ha az elnök-vezérigazgató nem igazán tart Magyarország európai uniós csatlakozásától. Úgy véli, hogy persze még nagyobb lesz a verseny, és egy-egy nagyobb projekt esetén ugyanarra a feladatra a jelenleginél többen jelentkeznek majd, de akárki nyeri is meg a tendereket fővállalkozásban, villanyszerelőket nem fog magával hozni; így a VIV csoport alvállalkozóként továbbra is számíthat a hazai megbízásokra. Ami pedig az előttük is megnyíló egységes európai piacot illeti: az elmúlt években bizonyították, hogy nagyon fontos számukra a minőség.

Az, hogy a cégcsoport már 1998-ban megszerezte az MSZ EN ISO 9002 szerinti tanúsítványt, persze nem több – igaz, nem is kevesebb –, mint a technológiai folyamat során szükséges lépések betartásának a dokumentálása. A garancia a munkahelyi vezetők kezében van, és abban az érdekeltségi rendszerben, amelyik szerint a dolgozó is akkor jár jól, ha az ellenőrző mérések a biztos kötéseket, a lelkiismeretes munkavégzést igazolják. A VIV neve – lám, újra és újra előjön, hogy milyen döntő lépés is volt a visszaszerzése! – a napi munkák révén a mögöttük lévő, lassú és türelmes folyamat eredményeként a piacon ma már összekapcsolódik a megbízhatósággal, azzal, hogy amit megcsináltak, az évek múlva is működőképes.

– Végtelenül egyszerű belátni: a garanciális javítások csak a veszteséget növelik, tehát nemcsak a megrendelő, de én is akkor járok jól, ha a munkák átadása után már nem kell visszamenni – szögezi le Nagyiványi András. S az EU-ban is ez a lényeg: aki minőséget akar adni, az megállja a helyét.