- Ne tekintse udvariatlanságnak, de megkérném, mondjon pár szót arról, hogyan változott a területfejlesztés, a területpolitika irányítása, hiszen a kívülálló számára nem biztos, hogy ez könnyen követhető. A nyári kormányváltás után a területfejlesztés miniszteri irányítás alá került, változatlan maradt a területfejlesztési hivatal szerepe, ön politikai államtitkárként a területpolitikát koordinálja. Mit jelent ez?
- Higgye el, semmi újabb bonyodalom nem keletkezett. A területfejlesztés és a területpolitika két különböző dolog. A területfejlesztés egy térség vagy térségek fejlesztéspolitikájával kapcsolatos fogalom. A területpolitika viszont legalább három dolgot foglal magában: az egyik az ország területi felosztása, elhatárolása - régiók, megyék, kistérségek, települések -, a másik az egyes térségek rendeltetésszerű használata - ez a területrendezés -, a harmadik pedig az, hogy az egyes térségeknek milyen funkcióik vannak, úgymint önkormányzati, igazgatási és természetesen fejlesztési funkció. Ezzel a három dologgal eddig is külön-külön foglalkoztak, például a különféle térségi behatárolásokkal a területfejlesztés, de a kistérségekben mondjuk az önkormányzati funkciók megvalósításával már a Belügyminisztérium. Ilyen értelemben a területpolitikai koordinációs államtitkárság megjelenése a korábban is több tárcánál és ma sem egy helyen lévő ügyek kormányzati összehangolását célozza.
- Tehát nincsenek átfedések?
- A területpolitika természetesen kapcsolódik a területfejlesztéshez - amennyiben az is része a területpolitikának -, az uniós források felhasználásával kapcsolatos tervezőmunkához, amely a Nemzeti Fejlesztési Tervről szól, és kapcsolódik az önkormányzati tevékenységhez, tehát a Belügyminisztériumhoz, és jó néhány más tárcához is. Példának okáért a kistérségekben számos tárcának vannak hálózatai: kistérségi megbízotti hálózat, vidékfejlesztési menedzserek, társulási menedzserek, falugazdászok, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kht.-i és azok kirendeltségei és a többi. Ezek között, a kormány szándékai szerint, meg kellene valósítani valamiféle koordinációt, amely legenyhébb formájában azt jelenti, hogy legalább tudjanak egymásról, legyen valamilyen közös pont a tevékenységükben. Egy erőteljesebb koordináció révén pedig el tudnánk érni, hogy alakuljanak a kistérségekben integrált szolgáltatóirodák, ahol ezek a szakemberek - ki-ki a maga dolgát végezve - együttműködve tudnának tevékenykedni, esetleg közös adatbázisokat és informatikai hátteret használva. De mondhatnám az igazgatási szolgáltatást is - adó- és munkaügy, gazdaságfejlesztés, nagyon sok ilyen szervezet van -, ahol ugyancsak célszerű lenne megtalálni a közös pontokat. Ahol lehet, közelebb kellene hozni egymáshoz ezeket a tevékenységeket, elmozdulni az egyablakos szisztéma irányába, ahol nem az ügyfélnek kell kitalálnia, hogy az ő problémájával most melyik hivatalhoz kell fordulnia, mert van egy fogadópont, ahol ezt tudják. Kistérségi szinten ezek is csak koordinációval megvalósítható dolgok, hiszen a tárcák többségét érinti.
- Az önkormányzatok ellátási kötelezettségeit hogyan befolyásolja ez a koordinációs tevékenység?
- E téren elsősorban az oktatást szoktuk felhozni példának, nem véletlenül. Itt mutatkoznak meg ugyanis a legerőteljesebben gondok. Mert azok a települések, ahol kevés a gyerek, a teherbíró képességükhöz képest aránytalanul nagy költségráfordítással tudják csak fönntartani az iskolát, ráadásul a színvonal a gyerek szempontjából nem is elfogadható. Ha úgy tetszik, itt az ellátási kötelezettség mennyiségi alapon áll, nem tartalmazza a minőségi követelményeket. Az ilyen és hasonló gondok megoldását nem a Belügyminisztériumnak és nem az önkormányzatoknak kell kitalálniuk, hanem a szakminisztériumoknak. Ez a kulcsa annak, hogy a kistérségi többcélú társulások el tudjanak indulni ebbe az irányba, és erre 15,5 milliárd forintot különítettek el a Belügyminisztériumnál. A feladatok tartalmával kapcsolatos kormányzati koordinációt - hogy mire lehet elkölteni ezt a pénzt, hol kell együttműködnie több tárcának, mi ennek a végső feltétele, illetve a kimenetele - kormánymegbízottként nekem kell ellátnom. A példákból pontosan kitűnik, hogy ennek a koordinációs feladatnak sem a területfejlesztéshez, sem a Nemzeti Fejlesztési Tervhez nincs köze közvetlenül, nem zavarja egyik a másikat. Része a nagy kérdéskörnek, természetesen, de csak annyiban, amennyiben kapcsolódik az előbb mondott problémákhoz.
- Megvan-e a jogszabályi háttere ennek a munkának, gondolok itt többek között arra, hogy volt némi gond a területfejlesztési törvénnyel, a kistérségi társulások teljeskörűségével s egyebekkel?
- A kormánymegbízott államtitkár statútumát meghatározó kormányrendelet megjelent a Magyar Közlöny 157. számában. A területfejlesztési törvény módosítása pedig abban a kissé torz formában, ahogy történt, megtörtént, és lényegében a kistérségek esetében hoz új elemet, amennyiben a kistérséget most már a területfejlesztés egységének tekinti. Az Alkotmánybíróság elfogadta a többcélú társulásokról szóló törvényt, tehát az is rendben van. Ebből következően azt gondolom, a jövő útja az, hogy a kistérségi szerepkört a lehető legértelmesebben, az ott lakó embereknek nyújtott szolgáltatások és ellátás érdekében elkezdjük felépíteni. Nem hiszem, hogy várni kellene bármilyen alkotmányos, kétharmados, választójogi és egyéb szabályozásokra. Egyszerűen el kell kezdeni, és jövőre az első lépéseket meg is fogjuk tenni.
- Visszatérően fölmerül a régiókkal kapcsolatban, hogy a területfejlesztési tanácsokba nem választják, hanem delegálják a tagokat. Ön Siófokon, a Piac és Profit E-Magyarország, e-kormányzat konferenciáján kifejtette, hogy ez nem jelenthet igazi akadályt, ha valaki tényleg tenni akar valamit a térség érdekében. Mégis, nem hozna-e érdemi változást, ha sikerülne megváltoztatni a kétharmados jogszabályt, és így választott testületek kerülnének a régiók élére?
- Ez nagyléptékű változást jelentene, amelynek a következményei elsősorban abban jelentkeznének, hogy a választások régiószinten zajlanának, és nyilván meg kellene fontolni a választójogi törvényen belül is, hogy például a pártok milyen szinten állítsanak listát. El nem tudom képzelni ugyanis, hogy ha régiószintű választás van, akkor a pártok általános választásokra indított listái megyei szinten maradjanak.
- Vagyis ez a változás nem csak az önkormányzati választásokat érintené?
- Ha egyszer régiószinten van választás, és ha valóban azt akarjuk, hogy a régió erős egység legyen, akkor nem darabolhatjuk szét oly módon, hogy a politikai érdekek, szándékok és a teljesítménykényszer az érintett személyeket a megyékhez kapcsolják. Ez teljes képtelenség lenne. Alapkérdéseket nem sikerült a politikának megválaszolnia: ilyen a régiók szerepe, az, hogy mit akarunk a megyékkel, ebből következően mi legyen a választójogi törvénnyel, mi a kistérség szerepe, maradhat-e ez az atomizált állapotokat fönntartó önkormányzati szabályozás. Jóval messzebb tartanánk, ha a politika konszenzussal válaszolni lenne képes ezekre. Ma nem adott ez a feltétel. Akkor viszont, amit meg lehet, azt meg kell csinálni. A régiók esetében azt, hogy nagyon erős fejlesztési, tervezési régiók legyenek. Mert ha a fejlesztési tanácsokba csupa, egyébként önkormányzati választáson mandátumot nyert embert delegálnak, akkor az ő legitimitásuk nem kérdőjelezhető meg.
- Mostani koordinátori szerepkörében mit lát a legsürgetőbb feladatnak?
- Mihamarabb leülni a szaktárcákkal, meghatározni a többcélú társulásokkal kapcsolatosan a jövő évre tervezett tizenöt és fél milliárd forint pontos szakmai tartalmát. Ezzel párhuzamosan el kell indítani a különböző kistérségi hálózatok lehetséges mértékű integrációját. A harmadik - erről eddig nem esett szó -, végre megteremteni azt az egységes, hozzáférhető szolgáltató adatbázist, amely minden egyes állami költségvetési, államháztartási forintot nyilvántart, mert csak ekkor válik elemezhetővé a különböző források felhasználása. Megpróbáljuk elérni, hogy a magyar kormánynak legyen egy olyan információs háttere, ami egy közepes kereskedelmi banknak már régóta megvan.
