A munkahely elvesztését követő időszak pozitív jellemzői, mint a leterheltség megszűnése, az idővel való szabad rendelkezés csak azoknál esnek nagyobb súllyal a latba, akik két magasabb szintű pozíció közt "pihennek", és nem kell aggódniuk amiatt, találnak-e állást. Meggyőző portfólióval, szaktudással, széles körű kapcsolati hálóval az ember nem szorong annyira, mint akinek nincs a háta mögött az álláspiacon tőkévé konvertálható szakmai múlt. Más kérdés azonban, hogy vezető szintű pozícióból kiesni, az álláspiacon ideiglenesen értéktelenné válni sokaknak szinte feldolgozhatatlan élmény.

Betegebbek a munkanélküliek

Az állástalan időszakban nemcsak az lényeges, milyen egzisztenciális helyzetben van a munka nélkül maradt személy, vagy hogy szakmája mennyire eladható. Az igazán döntőek ilyenkor a személyiség belső jellemzői. Ebben a lelki válsághelyzetben elsődleges az álláskereső kudarctűrő képessége és tudatos stratégiaépítése: a célok kijelölése saját magának, és az idő tudatos kihasználása.

Dénes Fruzsina, a Merényi és Társai Kft. tréningcég trénere szerint vizsgálatok mutatják ki, hogy a munkanélküliek szorongási szintje magasabb, depresszió, szomatizáció jellemzi őket, és a fizikai megbetegedések is gyakoribbak náluk. Az állástalanság egyik legrosszabb időszaka számukra a kezdeti periódus. Mivel a pszichológiában - William Borgen és Norman Amundson nyomán - a munkanélküliséget egyfajta gyászmunkának tartják, a pozíció elvesztését követően lezajlanak a tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás periódusai. A fontos azonban az, hogy a munkahelyről kikerülve az egyén szánjon időt és energiát sérelmei lezárására: tisztázza magban, miben hibázott ő, és miben volt munkaadója.

Megromló kapcsolatok

A kevésbé rugalmas személyiségűek nehezen dolgozzák fel az állás elvesztésével bekövetkező életmódbeli változásokat. A munka nélküli embernek rengeteg ideje szabadul fel, ám hosszabb idő elteltével csökken az aktivitási szintje. Sokan passzívvá válnak, és negatívan élik meg életterük beszűkülését.

A munka ugyanis strukturálja az időnket, megszabja életünk kereteit. Sokan elveszettnek érzik magukat, ha önmaguknak kell beosztani saját idejüket. A szakértők úgy vélik, aki napi 6-8 órát tölt álláskereséssel, előbb-utóbb általában sikeresen visszatér a munka világába. Egy nemzetközi felmérés azonban kimutatta: a munkanélküliek többsége nem képes napi 1-2 óránál több időt fordítani erre a tevékenységre. Napjuk nagy részét szorongások közt, strukturálatlan tevékenységekkel töltik.

A kutatásokban leírt legfontosabb változás ebben a krízishelyzetben a romló pszichológiai közérzet, a jövővel szembeni reménytelenség, az apátia. Az állástalanság énre gyakorolt hatásai közül a szakember az önbecsülés és az önbizalom hanyatlását emeli ki. A munkanélküli társas kapcsolatai beszűkülnek, és válságba kerül a családi élete. Különösen szomorú, hogy körükben - a hazai felmérések szerint - három és félszerese a válások száma az állásban lévőkhöz képest.

Belső kontrollal könnyebb

Nem mindenki reagál azonban ugyanúgy a két munkahely közti időszak nehézségeire. Az úgynevezett belső kontrollos személy sokkal inkább érzi önmagát sorsa irányítójának, mint a külső kontrollos - az, aki a megoldást általában környezetétől várja -, így jobban is tud alkalmazkodni a körülményekhez. Azt szokták mondani, hogy az az ideális, ha valaki nagyobb részt belső kontrollos, de felismeri azokat a helyzeteket, amelyeket nem tud megváltoztatni, és ekkor külső kontrollt alkalmaz.

Sokan nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a munkanélküliség azon kevés idő egyike az életünkben, amikor kiszakadhatunk a napi rutinból, és egyvalamiből igen sokkal rendelkezünk, ez pedig az idő. Az idő értelmes beosztásával - szánva abból pihenésre, relaxálásra és munkaként felfogott álláskeresésre is - sokkal jobban átvészelhető az állástalanság, mint pánikban, apátiában és szorongva. A túlterhelt, túlzottan pörgős, felelős beosztásban dolgozó szakemberek számára a pár hónapos szünet eredménye valójában a stressz-szint csökkenése. Dénes Fruzsina hangsúlyozza: az érzelmi intelligencia, a személyes hatékonyság érzését növelő szociális kompetencia magasabb szintje mellett könnyebb állást találni, ezek fejlesztésére tehát érdemes időt fordítani.

Vitaminmodell

Érdekes pszichológiai magyarázat az állástalanság időszakának érzelmi hullámvasútjára a vitaminmodell. P. Warr nyolvanas években kidolgozott modellje szerint bizonyos környezeti tényezők úgy viselkednek, mint az A- és a D-vitamin, azaz szükségünk van rájuk, de túl nagy mértékben károsak a szervezetre. Ilyen tényező a változatosság, az ellenőrzés stb. Így tehát nem jó, ha egy munka túl monoton, állandóan kiszámítható, de a túlzott változatosság is stresszhelyzetet okozhat. Más tényezőkből minél több van, annál jobb, akárcsak C- és E-vitaminból. Ezek a pénz, a fizikai biztonság és az értékes szociális pozíció. A vitaminmodell megmagyarázza az állástalanság tipikus érzelmi hullámvasútját. Az elbocsátástól számított 3-6 hónapon belül a negatív hatások csúcsra jutnak, ezt követi a lelkiállapot javulása, majd a hangulat ismét hanyatlani kezd.

Álláskeresés vezetői szinten

A munkanélküli vezetők 2002-ben világszerte átlagosan 5,2, 2004-ben 6-7 hónapon át kerestek új állást. S míg előbb 35-38, 2004-ben már csak a 19 százalékuk ért el a munkanélküli-időszak után magasabb fizetést, tehát nagyobbrészt csökkent a fizetésük. Állásvesztésük oka 2002-ben 15 százalékban vállalati összeolvadás, felvásárlás, 2004-ben 27 százalékban átszervezés, 51 százalékban leépítés.

A magyar munka nélkül maradt menedzserek átlagos életkora a szervezett álláskereső programokban a DBM Magyarország karriertanácsadó cég 2004-es felmérése szerint 44 év, utolsó munkaadójuknál eltöltött szolgálati idejük mintegy 9 év, és - a világtrendnek megfelelően - 7 hónapig kerestek új munkát (a fiatalabbak megfelelő végzettséggel és szakmai tapasztalattal átlagosan 3-4 hónap alatt helyezkedtek el). Új állásukat 54 százalékban kapcsolatrendszerük, 20-ban a hirdetések, 11-ben közvetítők, 1 százalékban az internet útján, 13 százalékban pedig egyéb segítséggel találták meg. Az állásvesztés oka a legutóbbi évben 44 százalékban a leépítés és ugyanennyiben az átszervezés, 11 százalékban személyi okok, 1 százalékban pedig a teljesítmény volt.

Szakértők szerint az átlagos keresési idő a vezetők körében itthon az idén várhatóan nyolc hónap körül alakul, a tendenciáknak megfelelően. Mert 2000-ben még átlagosan 4-4,5 hónap alatt találhatott a szakember munkát. Az elmúlt négy évben azonban mindig egy-egy hónappal hosszabbodott az álláskeresés ideje, amelynek sikerét leginkább az életkor és az iskolázottság befolyásolja.

A munka strukturálja az időnket, megszabja életünk kereteit. Sokan elveszettnek érzik magukat, ha önmaguknak kell beosztani saját idejüket

A munkahelyről kikerülve az egyén szánjon időt és energiát sérelmei lezárására: tisztázza magban, miben hibázott ő, és miben volt munkaadója.