Az itthoni mobilhálózat – becslések szerint – mintegy 7 millió előfizetőt tud kiszolgálni. Tavaly december elején – a Hírközlési Felügyelet gyorsjelentése szerint – valamivel több mint 6,5 millió aktív mobil-előfizetés volt hazánkban. Vagyis az előfizetői létszám hamarosan kimeríti a hazai GSM-hálózat adta lehetőségeket.

Aki akart, annak már van

Magyarország azon kevés országok egyike a kelet-közép-európai térségben, ahol mindössze három mobilszolgáltató között oszlanak meg az előfizetések. Csehországban például – hasonló lakossági adatok mellett – négyen vannak, emiatt ott gyorsabban növekedett az előfizetők száma: két évvel ezelőtt, amikor mi még „csak” 3,1 milliós előfizetői táborral büszkélkedhettünk, már több mint 4,6 millió cseh állampolgár használt mobiltelefont. Ami az uniós országokat illeti, akkortájt a mintegy 10 millió lakosú Portugália 6,6 millió, Görögország 6,1 millió mobilost számolt, és a nálunk jóval kisebb nyugat-európai országok is egytől egyig előttünk jártak.

Két év elteltével azonban már Magyarországon is szinte mindenkinek, aki szeretett volna, van mobiltelefonja. Szakértők 2003 első negyedévének végére, a második elejére becsülik a hazai GSM-hálózat telítődését, amikor már hiába kínálnak majd a szolgáltatók ingyen előfizetéssel WAP-os GPRS készüléket, már mindenki vett és használ mobiltelefont. Egyébként 1998-ban egyszer már szükség volt gyors intézkedésre: az egyre leterheltebb vonalak és a 900-as frekvenciatartomány véges terhelhetősége miatt akkor érkezett el az új, 1800 megahertzes frekvenciasáv megnyitásának az ideje.

Voltak már korábban is intő jelek, amelyek a telítettségre utaltak. A 2002 végi SMS-áradatban – karácsony este csak a pannonosok közel 6,5 millió üzenetet küldtek, ami egy átlagos napi forgalom több mint ötszöröse, a westelesek pedig szilveszterkor és karácsonykor együtt csaknem 16 milliós SMS-forgalmat bonyolítottak le – a megnövekedett forgalom hálózati fennakadásokat okozott, és az ingyenes időszakokban egyre sűrűbbé váltak egyes szolgáltatóknál a vonalmegszakadások.

Amikor túlcsordul a pohár

A magyar piacon eddig elsősorban a szolgáltatások minőségével és a speciális értéknövelt szolgáltatások árával folyt a verseny. A percdíjak terén nemigen. Egyre valószínűbb azonban, hogy ez év második negyedére megmozdulnak a még mindig drága tarifák: ugyanis már nem új mobil-előfizető megnyerése, hanem egymás ügyfeleinek elcsábítása lehet a saját előfizetői létszám gyarapításának eszköze.

Ennek két módja lehet: a tarifacsökkentés, amellyel a szolgáltatóknak óvatosan kell bánniuk – mert nem tudják finanszírozni az új szolgáltatásokat, fejlesztéseket –, valamint az ügyfélkezelés teljes körű átszabása.

A szolgáltatók valószínűleg mindkét lehetőséggel élni fognak, annál is inkább, mert saját bevallásuk szerint már egy éve készülnek új megoldásokkal arra a pillanatra, amikor „kicsordul a pezsgőhab a pohárból”. A háttérben már régóta folynak a munkálatok, ügyfélelemzések, a szolgáltatások fejlesztései (lásd a Westelnél az MMS bevezetését elsőként, a Pannon híradót mobilon, a Vodafone Live-ot).

Kezdődik elölről?

Fogyasztóként tehát joggal lehetünk optimisták. Ráadásul két-három évünk még biztosan van a GSM-hálózat adta lehetőségek és sebességek maximális kihasználásáig, illetve az ezután következő UMTS harmadik generáció itthoni beköszöntéig – bár ez a kormánytól is függ, hogy a tenderkiírást mikorra tervezi –, ez idő alatt pedig jöhetnek az új szolgáltatások és a percdíjesés.

S hogy mi várható azután, mire kezdenénk megszokni, hogy valóban ügyfélként kezelnek bennünket? Valószínűleg váltunk, és jönnek az új, drágább, high-tech megoldások, a beszerzendő új készülékek, új szabvány, új technika. A harmadik generációs hálózat kiépítésének a magas költségei nyomán pedig alighanem újra magasabbra szöknek a tarifák. Lehet, hogy kezdődik elölről a piac megalapozásának, kiépítésének és telítődésének a folyamata?