A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási piac liberalizációjáról még 1998-ban döntött a Pénzügyminisztérium (PM). 1997-ig a minisztérium központilag határozta meg a díjszabást, majd következett három átmeneti év, amikor a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) minden évben megszabta, hogy a PM által meghatározott díjaktól hány százalékkal lehet eltérni. Az első évben öt, a második évben tíz és 2000-ben tizenöt százalékos mozgásterük volt a biztosítóknak. Az akkori tervek szerint már 2001-től szabadáras lett volna a biztosítási piac, csakhogy az előző kormányzat – sok más területhez hasonlóan –elhalasztotta ezt a lépést. Így 2001-ben az átlagos díjemelés mértéke maximum 6 százalék, 2002-ben pedig 4,8 százalék lehetett. 2003-tól viszont már valóban minden biztosító maga alakítja az árait.

Nem szökik az égbe

Mégsem kell tartani attól, hogy az egekbe szöknek a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási tarifák (bár lapzártánkkor még nem ismerhettük a tényleges számokat), hiszen ez könnyen az ügyfelek elvesztéséhez vezetne.Pedig az árak nincsenek a helyükön. A magyarországi biztosítók ugyanis jelentős veszteséget könyvelnek el a gépjárműüzletágon – igaz, ez a világ más országaira is jellemző –, már csak azért is, mert amíg a kárhányad a teljes piacon 44, az életbiztosítási szegmensben 51, addig a gépjárműüzletágban 74 százalék. Ráadásul nálunk a „természetes” veszteség mellett a majdani uniós csatlakozás okozta nehézségeket is kezelni kell, vagyis a biztosítóknak – ha nem akarják az üzletágat megszüntetni – erre díjfedezetet kell kalkulálniuk.Merthogy ez ügyfélcsalogató üzletág. Azoknál a társaságoknál pedig, ahol ez a portfólió 30–60 százalékát kiteszi, a megszűnése vagy akár csak a piaci részének jelentős csökkenése megnövelné a többi termék fajlagos költségét. Az eddig megengedett emelések mértéke pedig elmaradt a hazai infláció szintjétől, s a KSH által számolt gépjárműjavításra vonatkozó kárinflációnál (2002-ben ez az érték 11 százalék volt) is alacsonyabb volt.

Dráguló személyi sérülés

A káresemény inflációjának szintje az unióhoz való csatlakozással megugrik: drágább lesz az autó javíttatása, és a biztosítónak többe fog kerülni a személyi sérülés is. Ez pedig a belépő országok összes biztosítója számára problémát jelent.Az ország nyugati felében – elsősorban Győr környékén – már ma is többe kerül gépjármű-felelősségbiztosítást kötni, mint a keleti országrészben. Biztosítói szempontból ugyanis – állítják a szakemberek – ez kiszámíthatóan veszélyesebb terület: itt gyakrabban fordul elő nemzetközi baleset, vagyis ahol külföldi gépkocsi károsodik. Ez pedig nagyon sokba kerül a biztosítóknak, hiszen a díjakat a kinti javítási költségek alapján kalkulálják. Nyugat-Európában pedig értékesebbek az autók, drágább a szervizelés. Igaz, a bérek színvonala és a szolgáltatás minősége is más.És ami még ennél is nagyobb eltérés: az elmúlt három év adatai alapján a személyi sérüléses kár értékének évenkénti emelkedése a dologi kárénak a duplája – mondja Jákfalvi Zoltán, a piacon 21 százalékos részesedéssel második helyen álló Generali–Providencia Biztosító Rt. osztályvezetője. Ráadásul a mi régiónkban még kialakulatlan a személyi sérüléses károk kultúrája, miközben az unióban már gyakorlottan „árazzák” a rokkantságot, a végtagelvesztéseket vagy a mentális sérüléseket. Néhány éve volt egy tragikus buszbaleset Magyarországon, amelyben többen meghaltak, megsérültek. Ezen a járművön utazott egy amerikai katona, aki szerencsére fizikálisan nem sérült meg, ám az átélt trauma komoly lelki problémákat okozott számára. A hazai biztosítótársaság – az amerikai árazási mechanizmusnak köszönhetően – az összesen kifizetett kárösszeg felét ennek az egy embernek fizette ki.

A helyzetet rendezni kell

Akárhogyan is kerülgetjük, ki kell mondani: az uniós csatlakozással megemelkednek a megélhetési költségek, és bizonyos dolgok – mint például a testi épség – felértékelődnek. Ehhez pedig az amúgy alultarifált biztosítási díjaknak is igazodniuk kell. Reméljük, fokozatosan. Ám ha 2003-tól liberalizált a piac, a csatlakozásig elvileg csak egy év marad az árak korrigálására. S míg például Németországban 200, addig Magyarországon mindösszesen 9 biztosítótársaság foglalkozik gépjármű-biztosítással; igaz, az utakon futó autók számában is többszörös az eltérés.A biztosítók zöme úgy gondolja, hogy az uniós csatlakozással ugyan jelentősen megnőnek a dologi, a nemzetközi és a személyi sérüléses károkra fordított kiadásaik, ám a díjak továbbra is a károk értéke mögött fognak kullogni. Egyszer azonban a helyzetet rendezni kell. 2003-tól azonban vélhetően még az inflációt valamelyest meghaladó, ám nem kiugró mértékű áremelkedésre számíthatnak a hazai autósok.

Lehetséges megoldások

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási üzletág eredményét jelentősen befolyásolják a téli időjárási viszonyok is: az első hó leesésekor autók hosszú sora áll a kárfelvevő helyeken. Azt is statisztikák bizonyítják, hogy a fiatalabb vezetők gyakrabban okoznak kárt, az életkor előrehaladtával az előfordulási arány fokozatosan csökken. Ugyanez például Ausztriában nem igaz, ott a legidősebbek okozzák a legjelentősebb károkat. Nálunk ilyen korúak viszont ritkán tartanak autót.A biztosítótársaságok éppen ezért a díjakat korcsoportok és az állandó lakhely szerint állapítják meg. Általában igaz, hogy legtöbbet a Budapesten élő fiatalok fizetik, míg legkevesebbet a falvakban lakó középkorúak. A körültekintő, kármentes vezetést pedig a bonus–malus rendszer hivatott ösztönözni.A társaságok anélkül, hogy kivonulnának a „kötelező” piacáról, az előbbieket figyelembe véve árképzési stratégiájukkal képesek alakítani a még számukra elviselhető veszteség mértékét: például jelentősen csökkenthetők a kárrendezésre fordított kiadások, ha kevés a 30 év alatti ügyfél; s van olyan társaság, amely a budapesti üzletágát szüntette meg.Az „okos” biztosítók a kisebb kockázatot jelentő ügyfeleket vonzzák, ám – mint ahogyan a neve is mutatja – ez egy kötelező biztosítási forma, vagyis a „rossz” ügyfelet is ki kell valakinek szolgálni.