Nemcsak a szakma volt jelen az Anno Tőzsdeklubnak az ünneplések sorát megnyitó partiján, amelyet a Millennium Szalonnal közösen az Olof Palme Házban tartottak, hanem a „legfontosabb” szereplők is, a befektetők és a kibocsátók. Azok, akik nélkül nincs tőzsde, hiszen ha nincs mit kínálni és kinek, akkor hiába a díszes tőzsdeterem; ám ők a börze mint intézmény születésénél kevésbé voltak jelen.

Elnökök és ügyvezetők
Ezért volt kiváltképp vonzó ez a talk show, amelyre a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) eddigi elnökeit és ügyvezető igazgatóit hívta meg az Anno Tőzsdeklub elnöke, Kecskeméti Judit. Olyan kulisszatitkok váltak ismertté, amelyek ugyan valószínűleg nem kerülnek be a tőzsde történelmébe, ám amelyek néha fontosabbak, mint a hivatalos megbeszélések.

A színpadon két hölgy foglalt helyet, dr. Hardy Ilona, az első ügyvezető igazgató és Dunavölgyi Mária, a jelenlegi. Nem véletlenül ült Járai Zsigmond – a Bokros Lajos utáni második, tőzsdei világ adta pénzügyminiszter – mellé dr. Pacsi Zoltán, aki hét éven át volt az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet elnöke, majd rövid ideig a BÉT ügyvezetője, ma pedig az értékpapírtörvény újraírásának vezetője. Száz János, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem egyetemi tanára érdekes szerepet töltött be az első évtizedben: az egyetemen tanította, majd a brókerképzőn vizsgáztatta a jelen levő szakemberek majd mindegyikét, közben egy évre elvállalta a tőzsdeelnöki szerepet is. Simor András előbb sikeressé tette a CA Bank – ma CA-IB Értékpapír – Rt.-t, kis kitérőt tett Bécsbe és Londonba, ma pedig a BÉT elnöke, valamint a Deloitte & Touche elnöke.
De honnan indult a tőzsde?

Azok a nyolcvanas évek
Az előbbi szereplők legtöbbje az Állami Fejlesztési Bank budapesti, Deák Ferenc utca 5. szám alatt, a mai tőzsdeépületben találkozott. Ekkor még főként a kötvénypiac szervezésével foglalkoztak, és Hardy Ilona szerint lényegében Járai Zsigmond fejében született meg mindaz, aminek következtében a bank az első hazai tőkepiaci műhellyé nőtte ki magát. Járai vezetésével alakult meg 1985-ben az értékpapíriroda.

Járai Zsigmond emlékezett arra, hogy a 80-as évek vége felé már szó volt arról, hogy legyen tőzsde Magyarországon, a tőzsde szót azonban egész addig nem lehetett kimondani, amíg Grósz Károly akkori miniszterelnök ki nem ment Londonba, ahol is Margareth Theacher elvitte őt a tőzsdére. Amikor hazajött, megkérdezte: miért nincs nálunk is tőzsde? Valójában ekkor nyílt meg az út a piac létrehozása előtt.

Még azokban a bizonyos 80-as években egy amerikai tévés társaság járt a Fejlesztési Bankban. Járai volt a riportalanyuk, akit arra kértek, hogy beszélgetés közben üljön fel a tanácsterem asztalára, mert az „olyan amerikaias”. Később kiderült, nem véletlenül kérte ezt az operatőr. Ekkor beszélt Járai először arról, hogy most még kötvények vannak, később lesznek részvények is, amelyekkel kereskedni fogunk; ám nem vette észre, hogy a feje fölött éppen Lenin képe lóg. A tőzsdegyanús tervre az amerikai közbevágott, hogy hiszen ez tőzsde lesz, és zavarba hozta Járait azzal, hogy minderről Lenin képe alatt beszélt. Akkor, a szocializmus éveiben még szenzáció volt a külföldiek számára, hogy Magyarországon tőzsdeélesztéssel foglalkozik egy kis csapat.
A nyitás után a BÉT kuriózumjellege eltűnt.

Tőzsdeterem és folyosó
Ritkán adódik alkalom arra, hogy a rohanó életmód közepette a szakma összejöjjön. Így eshetett meg, hogy Dunavölgyi Mária most, e beszélgetés során tette fel Járainak és Hardynak a következő kérdést: A nehezen megszerzett Deák Ferenc utcai tőzsdeteremhez vajon miért nem kapta meg a BÉT az odavezető folyosókat is, amelyek után azóta is bérleti díjat kell fizetniük? Egyébként ezen a levegőtlen folyosón éveken át a hazai spekulánsok feszült figyelemmel, órákon keresztül, étlen-szomjan ácsorogtak.

De lássuk, ki hogyan emlékezett a terem megszerzésére?
Hardy Ilona szerint – mialatt az első ideiglenes terem, amelyet négy évig használtak, a Váci utca 19–21. szám alatti bérlemény volt – folyamatosan alkudoztak az állam képviselőivel egy végleges teremről. A tőzsdealapításra ugyan megadták a Fejlesztési Bank egyik köves termének a használati jogát, s az 60 millió forintnyi apportot jelentett a tőzsde alapításkori vagyonában, ám a bank vezetői hosszú éveken át megvétózták a gyakorlati átadást. Végül Kupa Mihály pénzügyminisztersége idején jutottak a teremhez, így Hardy Ilona neki írt köszönőlevelet.

Járai Zsigmond viszont úgy emlékezett, hogy még Békesi László (első) pénzügyminisztersége idején született az a határozat, amely a termet a tőzsdének adta, ugyanis miniszterhelyettesként még ő írta azt alá; a folyosó használati jogát pedig egészen egyszerűen azért nem kapta meg a BÉT, mert nem kérték, elfelejtették.

Bukás tudományos alapokon
Száz János – aki még 1985-ben írt társával egy könyvet a kötvényekről – első magánbefektetése az első könyvéhez kapcsolódott, amiért akkor 30 ezer forintot kapott, és amelyen Délibáb nevű kötvényt vett. A második, átdolgozott kiadás honoráriumát azonban már nem véletlen választással, hanem tudományosan megalapozott érvek alapján akarta befektetni.

Számítógépes kalkuláció után a szegedi telefonkötvényre esett a választása, amely 18 százalékos nyereséggel kecsegtetett 5 százalékos infláció mellett; így akkori főnökét is rábeszélte a vásárlásra. A szegedi kötvénytulajdonosok azonban, amikor a telefonjuk bekötésére került a sor, nem törődtek az árfolyamokkal. Bármilyen áron, de el akarták adni a kötvényeiket, így a papír ára 70 százalékra zuhant le. Száz János pedig levonta a tanulságot: befektetési tanácsot azóta sem ad senkinek.

Három hónap múlva hazalátogatott André Kosztolány, aki a telefonkötvényeket kiváló befektetési lehetőségnek tartotta. Nyilatkozata után a papírok árfolyama emelkedni kezdett, s ily módon a befektetésből való korai kiszállás Száz tanár úrnak is megtanította az időzítés fontosságát.

Azóta persze erre sok magánbefektető is rájött, sőt a tőzsde volt és mai vezetői is. Az esten arról is beszéltek, hogy nem mindegy, mikor fejlesztik a kereskedési rendszert, és mikorra válik a magyar börze éretté arra, hogy külföldi tőzsdéhez csatlakozzon, ami a jövőt jelenti.

A jubileumi partin azért elsősorban a múltról, a „történelemről” volt szó, és az első tíz év összegzéséről.

K. J.