Munkájáról beszélve dr. Zarándy Ákos informatikus kutató többes szám első személyt használ.Vajon mire gondol? A Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének (MTA SZTAKI) legnagyobb kutatóműhelyére, az Analogikai és Neurális Számítások Laboratóriumra, vagy másik munkahelyére, az AnaLogic Computers Kft.-re? Ő ugyanis az ügyvezető igazgatója a kutatólabor néhány munkatársa által alapított vállalkozásnak, amely a laboratóriumban született eredményeket újabb tesztelésnek veti alá, ezúttal piaci környezetben.

– Ez egyetlen csip, ami lát, és ki is értékeli a képet. Nemcsak fényképezőgépként működik, hanem egészen kicsi látórendszereket is lehet vele készíteni. Ha ránéz egy asztalra, nemcsak képet készít róla, hanem azt is meg tudja mondani, hogy ez egy asztal. Néz, lát, és értelmezi a képet – foglalja össze a Bi-i nevű termék lényegét a kutató-cégvezető, amelyet a vállalkozás a kutatóműhely tizenegy év alatt elért eredményeire támaszkodva fejlesztett ki, és amely a tavalyi Vision 2003 nemzetközi szakmai vásáron olyan vetélytársak elől vitte el az Év Terméke díjat, mint a Sony, a Siemens és a Philips.

Részesedés csak jogi kerülőkkel

Az, hogy minden majdani eladott termék után szabadalmi díj illeti a cég anyaintézményét – a SZTAKI-t –, tulajdonképpen a kutatási eredmények piacosításának klasszikus megoldása. Az viszont, hogy a kutatóintézmény emellett résztulajdonos – s így a vállalat nyereségéből is részesedik –, ritka a hazai gyakorlatban, s csak jogi kerülők mellett lehetséges; az államháztartási törvény ugyanis tiltja, hogy egy költségvetési kutatási intézmény direkt módon céget alapítson.

Az, hogy a céget egy költségvetési kutatóhely alkalmazottai alapították a saját kutatási eredményeik piacosítása érdekében, a spin-off modell irányába mutat. Ez nálunk egyelőre kevéssé elterjedt megoldás, pedig a fejlett országokban az elmúlt tíz évben a spin-off cégek alapítása lett a szellemi tőke és a technológia gazdaságba transzferálásának a legelterjedtebb formája. Hazánkban viszont a költségvetési és a magánszféra együttműködésével végzett K+F tevékenység, a public private partnership (PPP) az elterjedtebb. Az innovációra épülő PPP legelterjedtebb modellje a kooperációs kutatóközpont (KKK) intézménye, amely olyan K+F programoknak nyújt támogatást, amelyekben felsőoktatási vagy költségvetési kutatóhelyek és vállalatok stratégiai együttműködése valósul meg, s ahol a vállalkozói források nagyságrendje megegyezik a költségvetési támogatás összegével.

Saját cég alapítása egy kutató számára mind a szabadalmi jogok licencelésével, mind a PPP-vel szemben összehasonlíthatatlanul nagyobb anyagi előnyöket jelent, de egyben kockázatot is. Az ilyen típusú innovatív kis- és középvállalatokra jellemző, hogy nem nőnek túl az 50 fős méreten, és megmaradnak az egyetem vagy a kutatóhely környezetében. Kisebb részük szűnik meg, vagy növi ki magát tőzsdén jegyezhető társasággá. Igaz, ez utóbbira hazai viszonyok közt is találunk kivételes példát: a Solvo Biotechnology a 2000–2002. évi növekedési rátája alapján a negyedik helyre került a Deloitte & Touche Technology Fast 50-listáján.

Laboratóriumi után piaci teszt

Hazai sajátosság, hogy ezekben a vállalkozásokban – az AnaLogic példájával ellentétben – az anyaintézeteknek nincs érdekeltségük; de az infrastruktúra és a munkaerő tekintetében továbbra is kötődnek a szervezethez, amelyből kinőttek. Ezzel szemben az OECD-országokban 25 és 75 százalék között mozog az anyaintézmény érdekeltségi aránya, vagyis a magvető tőke jelentős részét maga a kutatóhely biztosítja.

Zarándy Ákos azt hangsúlyozta lapunknak, hogy a spin-off tevékenység támogatása – ugyanígy az érdekeltség megtartása – nem csak az osztalék miatt fontos egy költségvetési kutatóműhelynek. A nemzetközi – különösen a tengerentúli – állami támogatási programok ugyanis sok esetben az olyan innovációs projektekbe fektetnek be hosszú távon, amelyeknél a gazdaság érdeklődése és a termék önálló piaci sikere is igazolást nyer egy „mélyvízbe-dobási” ciklussal.

Megeshet az is, ami a SZTAKI esetében történt: a spin-off gyártja le az első terméket a kutatóhelyben elméletileg kidolgozott terv alapján, amire az intézet önmagában nem lett volna képes.

– A SZTAKI-nak nemcsak a royaltyra van szüksége, hanem arra is, hogy sikertörténetet tudjon felmutatni – véli Zarándy, aki szerint az, hogy a cége a gyakorlatban is igazolta a labor munkájának működőképességét, a szabadalmi jogdíjnál jelentősebb kutatási pénzekhez juttatja a költségvetési szervezetet.

Egy fontos láncszem

A hazai spin-offok klasszikus példái közt említhetnénk még a Pharmatex Kft.-t, amelyet 1990-ben három oktató – kettő a Műegyetem polimertechnika és textiltechnológia, egy a Budapesti Műszaki Főiskola textiltechnológia tanszékéről –, valamint egy osztrák pénzügyi társaság hozott létre. A tanszéki kutatások során kidolgozott technológiákkal kompressziós láb- és karharisnyákat gyártó cég az Innotech Műegyetemi Innovációs Park Kft. inkubátorházában erősödött meg, mégpedig annyira, hogy a vállalkozás 1992-es belépése óta az egyetemi alapítók egy többmilliárdos bevételű textilipari vállalatcsoportra is kiterjesztették érdekeltségüket. A Műegyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara oktatóinak az 1990-es évek elején alakult gazdasági társaságainak összeolvadásából jött létre 1995-ben a szoftverfejlesztő és tanácsadó Magyar Telematika Rt., amelynek jogutódja, az Innoinfo Kft. a mai napig szintén szoros kapcsolatot ápol az Innotechkel.

Az innovációs park 1987-ben jött létre a Műegyetem, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság – a mai Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, az NKTH elődje – és a budapesti XI. kerületi tanács közös tulajdonaként azzal a céllal, hogy az egyetemi tudás gazdasági hasznosulását szolgálja. A 9000 négyzetméter alapterületű technológiai inkubátor nemcsak a feltörekvő innovatív cégeket célozza, hanem a piaci ambíciókkal rendelkező kutatókat is: tanácsadással, képzéssel és összetettebb szolgáltatásokkal a vállalkozáshoz szükséges eszközöket teszi elérhetővé számukra, az üzleti terv készítésétől a befektetők bevonásán át a menedzsmentfeladatokig.

Más szervezeti megoldások

A Műegyetemen és körzetében több más szervezeti egység is foglalkozik a K+F tevékenység segítésével, amely részben kiterjedhet a technológiatranszferrel kapcsolatos teendőkre – tudtuk meg dr. Tömösközi Sándor tudományos igazgatóhelyettestől, az egyetemen működő Kutatás-Fejlesztés Pályázati Iroda vezetőjétől. Ilyenek a Tudományos és Nemzetközi Igazgatóság, az EU-projekttámogatással – a BME Könyvtár és az Országos Műszaki és Információs Központ és Könyvtár fúziójával – megalakult BME–OMIKK egyes szervezeti egységei, a Gazdasági és Társadalomtudomány Kar egyes tanszékei és bizonyos tekintetben egyes alapítványok. A nyugati példákhoz hasonlóan működő, egyetemi résztulajdonnal létrejövő vállalkozások megalakulását azonban az állami intézményekre vonatkozó jogi, gazdasági és adminisztratív szabályok jelentősen nehezítik; például ezek az intézmények gyakorlatilag nem rendelkeznek kockázati tőkével.

Az országban nem a Műegyetem az egyetlen felsőoktatási intézmény, amely körül egyszerre több ilyen jellegű szervezet található. Hasonló a helyzet Miskolcon és Veszprémben is. A legtöbb vidéki szervezet alapítása – csakúgy, mint a fővárosi Innostart Nemzeti Üzleti és Innovációs Központ Alapítványé – a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) nevéhez fűződik. Független kezdeményezésre pedig jó példa a Gödöllői Agrártudományi Egyetem és az agrárgazdaság közötti kapcsolatok kiépítésére létrehozott Gödöllői Agrárközpont Kht. keretein belül tervezett Innovációs Szolgáltató Központ.

– A technológiatranszfer-szervek – ezt a szerepet betölthetik technológiai centrumok, innovációs központok vagy inkubációs házak – egy spin-off rendszer legfontosabb elemei – mondja rá dr. Pakucs János, a MISZ elnöke. – Magyarországon nincs olyan forrás, ahonnan az innovációs parkok folyamatos pótlólagos támogatást kapnának. Ezért részben a saját, egyéb úton szerzett bevételeikből végeznek inkubációt. Például, ha ingatlanjuk van, annak nyolcvan százalékát kiadják piaci alapon, a bevételt visszaforgatják, és a maradék húsz százalékon végeznek inkubációs tevékenységet.

Hazai spin-off programok

Az elnök hangsúlyozza, hogy itthon mindeddig sem egyetemi, sem állami szinten nem volt összehangolt támogatási rendszer a spin-off cégek alapításának elősegítésére. Pedig erre jó példa lenne a Németországban 1997 óta országos hálózatként működő EXIST program.

Egyetlen hazai kezdeményezésként az Innotech 2001-ben indított, Ötletlaboratórium nevű, információs és telekommunkációs témájú hallgatói programja említhető, amelyhez egy állami pályázat (Hírközlési célú fejezeti kezelésű előirányzat-csoport támogatási pályázat 2000/C) teremtett forrást. A 14 kiválasztott – a Műegyetemen kidolgozott – pályamunka az innovációs lánc preinkubációs támogatásához kapott pénzt; ez a szakasz a piackutatástól és a termék koncepciójának kidolgozásától az üzleti terv elkészültéig, vagyis a vállalkozás alapításának előkészítéséig terjed, de már nem foglalja magában a befektetőkeresést vagy a kísérleti gyártást. Ám – mint azt dr. Pálmai Zoltántól, az Innotech ügyvezető igazgatójától megtudtuk – a sikeres projektek a programon keresztül lehetőséget kapnak a befektetők előtti bemutatkozásra olyan fórumokon, mint a MISZ Üzleti Angyal Klubja vagy az Innoinfo Kft. éves kiállítása. A pályázat új, 2003 végén – Idealab néven – indult menetének gazdaintézménye a BMGE Informatikai Központja, szintén az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatásával.

A nemzeti spin-off rendszer helyzetét – a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal szerint – az innovációs és a felsőoktatásról szóló törvény együttesen lesz hivatott rendezni. Ebben az irányban tett lépésnek tekinthető, hogy Nemzeti Fejlesztési Tervben a Kutatás-fejlesztés, innováció programra idén elkülönített 15 milliárd forintból 800 millió az „induló technológiai és tudásintenzív mikrovállalkozások és az ún. spin-off vállalkozások” támogatását célozza. Igaz, a kooperációs kutatóközpontok finanszírozására elkülönített összeg ennek még mindig a háromszorosa.