Az euró bevezetésekor az elemzők attól tartottak, hogy ha az unió új közös valutája nagyon felértékelődik a dollárhoz képest, az hátrányosan hat a tagországok exportőreire; romlana ugyanis a vállalatok versenyképessége azoknál a szerződéseknél, ahol az elszámolás dollárban történik. Miután a forint árfolyama a bevezetés óta igazodik az euróhoz, sőt 2000. január 1-je óta a valutakosárban 100 százalékkal szerepel a korábbi 70 százalék helyett, ennek a hatásnak Magyarországon is érvényesülnie kellett volna. De nem ez történt.

Titokban örülnek
Az euró, 1999. január 1-jei bevezetését követően, rövid ideig erősödött a dollárral szemben, majd kitartó csökkenés után idén májusban elérte eddigi mélypontját: árfolyama 90 cent alá zuhant, s ezzel egyidejűleg a jennel és az angol fonttal szemben is negatív rekordot döntött. Félő volt, hogy az euróövezethez tartozó 11 országban jelentős inflációnövekedést gerjeszt az árfolyam-csökkenés miatt az importtermékek árában bekövetkező emelkedés. Ennek ellenére többen úgy gondolták, hogy az euróövezet jelenlegi 2,1 százalékos inflációszintje és a gyengébb valuta akár jótékonyan is hathat a tagállamok gazdasági versenyképességére, aminek az európai politikusok vélhetőleg titokban örülnek. Ezzel szemben az övezeten kívüli országok kereskedőinek a megdrágult export komoly versenyhátrányt jelenthet.

Vajon a magyar gazdaság számára mit jelent az euró gyengülése, ami a forint dollárral szembeni leértékelődését is maga után vonta?

Magyarország – és a többi társult tagállam – számára politikailag bizonytalanabb helyzetet teremtett a gyenge euró, mivel ismét felszínre hozta az uniót két táborra osztó „bővülés vagy mélyülés” problematikáját. A pszichikai negatív hatáson túl a forint leértékelődése elvileg a dollárimport drágulását és az exportpiacok bővülését eredményezheti. A dollárelszámolású export növekedése konjunktúrát eredményez a gazdaságban, a növekvő importárak viszont inflációt gerjeszthetnek. Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője szerint a másfél éve tartó árfolyamcsökkenésnek – úgy tűnik – a magyar gazdaság egészét illetően még sincs igazán erős hatása. Egyrészt az uniós tagországok gazdaságainak élénkülése, az exportlehetőségek bővülésén keresztül, pozitívan hat a magyar gazdaságra; másrészt az áremelkedés inflációgerjesztő hatását a Monetáris Unió és az EU azon kívüli tagállamaiban egyelőre sikerült kivédeni, és az inflációt 2 százalék körül tartani.

Magyarországon az infláció ugyan magasabb lesz a kormány által prognosztizált szintnél, de tíz százalék alatt marad. Így, bár lassul a hazai infláció csökkenési üteme, ez nem jelent komolyabb veszélyt.

Csekély az euróelszámolás?
Az euró-dollár árfolyam ingadozásának akkor nincs érdemi hatása egy cégre, ha mind a költségek, mind a bevételek euróban keletkeznek.

A magyar külkereskedelmi forgalom körülbelül háromnegyede az EU tagországaival zajlik: 2000 első negyedévében az export 77,1 százaléka került oda, és importunk 60,4 százaléka származott onnan. A legtöbb nagyvállalat próbálja az árfolyamkockázatát minimálisra csökkenteni, és hitelállományát euróra konvertálni.

Túlnyomó részben a CEFTA-tagállamokkal és a fejlődő országokkal bonyolított kereskedelmünk dollárelszámolású – bár előfordul ilyen uniós tagállam esetében is –, s azt, hogy ezeknek az országoknak a súlya viszonylag jelentős az importban, főképpen az orosz kőolaj-behozatal okozza. Talán itt érezteti leginkább hatását a dollár erősödése, amit az is súlyosbít, hogy az összes magyar kivitelben Oroszország súlya csak mintegy egyötöd százalék. Az elmúlt időszakban a dollár felértékelődésének hatására kimutathatóan erősödött a lengyel és a román export, ami mára elérte az EU-tagországok átlagát.

Karsai Gábor szerint a közös valuta árfolyamesése összességében nem jelentett különösebb veszteséget vagy nyereséget a magyar külkereskedelmi mérlegben, és egyelőre úgy tűnik, hogy az inflációs hatásokat is kezelni tudja a gazdaság.

Ezzel szemben Aranyi János, a Magyar Külkereskedelmi Szövetség főtitkára úgy véli, Magyarországon marginális az euróban folyó kereskedelem, még a multinacionális vállalatok – ezek adják a magyarországi külkereskedelmi forgalom 75 százalékát – sem minden esetben tértek át euróelszámolásra. Elvileg tehát erős negatív hatást kellene érzékelni az euró gyengülése, a dollár árfolyamának erősödése miatt, de ez egyelőre nem érzékelhető.

Élelmiszer-ipari árveszteség
Az, hogy a makrogazdasági hatások kiegyenlítődnek, nem jelenti egyben azt is, hogy egyes iparágakat ne érintene érzékenyen a dollár erősödése. Azok a hazai ágazatok, amelyeknek a nyersanyagszükségletét dollárelszámolású import biztosítja, nehéz helyzetbe kerültek. Ilyen az élelmiszeripar például, ahol ráadásul az a sajátos helyzet állt elő, hogy az export viszont főleg Nyugat-Európába irányul, márkában. Ez komoly árveszteséget okozott; 20 milliárd forint bevételcsökkenést eredményezett 10 milliárd forintos importár-növekedés mellett – mondta az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének főtitkára, Piros László. S hogy ez mekkora veszteség, arra a főtitkár csak annyit jegyzett meg: az élelmiszeripar adózás utáni nyeresége összesen 30 milliárd forint. Természetesen a cégek ezt szeretnék áraikban ellensúlyozni, de az élelmiszer-beszerzési piac 80 százalékát uraló hat nagy társaság nem fogadja el az áremelést. Az 1999. évi 10 százalékos infláción belül az élelmiszer-, ital és dohányáruk együttes kiskereskedelmi fogyasztóiár-növekedése 6,2 százalék volt, és ennek kevesebb mint egyharmad részét jelentette az értékesítési árrés növekedése.

Gyógyszergyártók logikája
Azokat a gyógyszergyártó vállalatokat, amelyeknél a dollárelszámolású kelet-európai export dominál, kedvezően érintette a forint dollárral szembeni árfolyamcsökkenése. Nagyon sok gyógyszerhez szükséges viszont dollárelszámolású import alapanyag, ami, mint láttuk, az elmúlt másfél évben jelentősen megdrágult.

A gyógyszereket belföldön forgalmazó vállalatoknál – mint Szabó Ferenc, a Hungaropharma Gyógyszer Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója elmondta – a dollár árfolyamának másfél éve tartó erősödése szabályosan eltüntette a kereskedelmi árrést. A mostani euró-mélyrepülés csak betetőzte a folyamatot. Ez a gyógyszerpiac sajátos árképzési mechanizmusából adódik. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 1997-ben az akkori dollárárfolyam alapján forintban rögzítette a gyógyszerárakat, s meghatározta a kereskedelmi árrés maximális százalékát is. A gyógyszertárak számára a kereskedő ma is csak az akkor megállapított áron tudja eladni a terméket, noha a dollár árfolyamváltozása következtében ő már forintban drágábban veszi a külföldi gyártótól. A veszteséget a kereskedelmi vállalat a szállítókkal igyekszik kompenzáltatni. Ha velük nem tud egyezségre jutni, eldöntheti, hogy forgalmazza-e továbbra is a számára veszteséget hozó terméket. E döntés viszont azt is jelenthetné, hogy bizonyos gyógyszerek hirtelen eltűnnének a patikákból, és előfordulhatna az is, hogy egyes betegségek ellenszerét egyáltalán nem lehetne kapni az országban.

Egyes vélemények szerint az OEP feladata lenne átvállalni az árfolyamkockázatot. A támogatott gyógyszerek esetében egy 8,5 százalékos emelés – amit a közelmúltban terveztek a gyógyszergyártó cégek – akár 40 százalékos drágulást is eredményezhet egyes termékek esetében, mire azok a fogyasztóhoz kerülnek. A kereskedelmi vállalatok a hatóságilag maximált ár és árrés miatt áremeléssel nem kompenzálhatják veszteségeiket, külföldön pedig nem forgalmazhatnak gyógy- vagy gyógyhatású készítményt, mert ahhoz csak a gyártóknak van joguk.

Semleges vegyipar
A vegyiparban – dr. Bondár László, a Vegyipari Szövetség főtitkára szerint – a vállalatvezetők döntő többsége nem foglalkozik az árfolyamkérdéssel, mert úgy tartják, hogy az a befolyásolható körön kívül esik. A vegyipar alapanyagimportja annyira piachoz kötött, hogy bárhogyan is alakul a dollár-forint árfolyam, a szükséges terméket eurórelációból nem lehet helyettesíteni. Ha mégis, egy átlagos vállalatnak nincs humánkapacitása arra, hogy felkutassa a lehetőségeket. Arról nem is beszélve – tette hozzá a főtitkár –, hogy ha visszaáll az egyensúly, az egész manőver feleslegessé válik.

A vegyipari import jelentős részét már euróbázison szerzik be, a legjelentősebb importtermék, a kőolaj azonban dollárelszámolásban érkezik. A kereskedés 75 százalékban az OECD-országokkal, ezen belül körülbelül háromnegyed részben az unió tagországaival, euróelszámolásban történik. Az alapanyag jellegű exporttermékek esetében, mint például a polietilén, az ár nem annyira a kőolaj világpiaci árát követi. Az úgynevezett vegyipari ciklusok sokkal erőteljesebben hatnak. 1998–1999 gyenge volt, a vegyipari termelés visszaesett. A hazai gazdasági konjunktúra viszont megkövetelte, hogy a kieső termelést importból fedezze az ágazat, ami a külkereskedelmi mérleget negatívan befolyásolta. 2000-ben várhatólag felfelé ívelő ágba kerül a vegyipar, ami már most is érezteti hatását a hazai termelés volumenében. A mérleget megvonva tehát azt lehet mondani, hogy a vegyipart nem érintette, sem előnyösen, sem hátrányosan az euró árfolyamesése – összegezte véleményét Bondár László.

Kicsik szemszögéből
Van-e hatása az euró gyengülésének a hazai kis- és középvállalkozói szférára?
Bár konkrét elemzést egyik szakmai szervezet sem végzett mostanáig, abban megegyeznek a vélemények, hogy a kisvállalkozói szférára csak közvetett hatással lehetett az euró árfolyamzuhanása.

Egy folyamatos, tendenciajellegű árfolyamesés talán hosszú távon okozhatott volna gondot, ha a dollár-euró viszonya nem kezd visszarendeződni. Egy-egy vállalkozó pillanatnyi helyzetét lehet, hogy befolyásolta a dollárimport drágulása, de a szférára gyakorolt átütő hatásról nem beszélhetünk – mondta Várkonyi Júlia, az IPOSZ főtanácsosa. A középvállalkozások főleg a CEFTA-országokba történő exportból részesednek, ahol a dollár drágulása érezhető piacbővülést eredményezett. Itt némi pozitív hatás kimutatható.

Közel sem teljes körű vizsgálódásunk eredményeként megállapítható: a közelmúlt árfolyamváltozásának a hazai iparra gyakorolt hatása nem olyan súlyú, mint az feltételezhető lenne. A kiragadott néhány példa is jelzi, hogy a vállalatok gazdálkodását számos tényező befolyásolja, és a makrogazdasági folyamatok valószínűleg sokkal élénkebben hatnak a gazdaság egyes szereplőire, mint a dollár erősödése. Igaz, konkrét adatok nem hozzáférhetők, a vállalatok árképzési mechanizmusa nem publikus. Az egyes ágazatokat érő, egymást erősítő hatások eredőjét nagyon nehéz kimutatni, és nehéz megítélni, hogy ebből milyen arányban részesedik az árfolyampolitika. Mindezek ellenére, úgy tűnik, sem a mikro-, sem a makrogazdaságot nem rázta meg a gyenge euró okozta forintleértékelődés.

Sebők Orsolya