Utoljára szeptember 13-án - október végi lapzártánkig - tette közzé a Mol Rt., hogy 11 forinttal nő a gázolaj ára literenként, míg a motorbenziné 6 forinttal lesz magasabb. Hozzátéve: a gázolaj nagykereskedelmi ára literenként közel 21 forinttal, a motorbenziné mintegy 10 forinttal alacsonyabb jelenleg a világpiac által indokolt szintnél. Az emelést követően a gázolaj kiskereskedelmi listaára 227,75 forint lett literenként (az év elején 202,50 forint volt), míg a 95-ös oktánszámú motorbenzin 245,50 (az év elején 213,50). A Mol számításai szerint az idei motorbenzin- és gázolajár-emelés mintegy egy százalékkal emeli az év egészére számított inflációs adatot. Az áremelést a cég szerint két tényező befolyásolta: a kőolajtermékek világpiaci ára egy éven belül 230, a kőolajé pedig 168 százalékkal emelkedett; s a forint árfolyama egy év alatt 25 százalékkal gyengült a dollárhoz képest.
A Mol rövid időn belül nem számít a kőolajpiacon jelentős kínálati növekedésre, így a következő fél évben további drágulással kell számolni.

Egy megállapodás előzménye

„A közúti motorizáció meghatározó részét képviselő szervezetek szükségesnek és halaszthatatlannak tartják hathatós intézkedések megtételét annak érdekében, hogy az üzemanyagok árszintje a magyar társadalom többsége számára is elfogadható mértéken kerüljön meghatározásra” - olvasható az ez év május 31-én megalakult Üzemanyag Árfórum Orbán Viktor miniszterelnökhöz írt levelében, amelyet a fórumot alapító kilenc érdekvédelmi-szakmai szövetség nevében Kovács Zoltán, a Magyar Autóklub (MAK) főtitkára írt alá. A levélhez mellékelt Közös közleményben pedig annak a véleményüknek adnak hangot, miszerint „nem elfogadható az az álláspont, hogy a jelenlegi piaci és jogi keretek között nincs hatékony megoldás az üzemanyagok árának - a felhasználókat érintő kedvező - befolyásolására, mivel a megoldásokat nem kizárólag a jelenlegi, hanem a lehetséges jogi keretek között kell keresni. Az európai példákhoz hasonlóan megteremthető az a jogi környezet, amely lehetőséget biztosít a mindenkori kormány számára az érdekek harmonizálásra.” Válaszként a Miniszterelnöki Hivatal arról tájékoztatta a levél szerzőit, hogy a Mol tevékenységét a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálja.
Nos, ami a lehetséges jogi kereteket és a harmonizálást illeti, történt egy s más az elmúlt öt hónap során, s nem kizárt, hogy mire lapunk az olvasó kezébe kerül, már újabb adalékok gazdagítják a kormány és a közúti személy- és árufuvarozók tárgyalássorozatainak legújabb kori történetét. A szeptember 17-én, majd október 2-án aláírt megállapodások ugyanis csupán egy csatának vetettek véget, nem a háborúnak.
Horváth Pál, a Rádió Taxi Ász Kft. elnök-tulajdonosa, a Fuvarozók Országos Demokratikus Szövetsége (Fodesz) vezetője, Kovács Zoltán, a MAK főtitkára és Peredi Péter, a Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetsége (Fuvosz) főtitkára egyetért abban, hogy a kormány fogadókésznek mutatkozott a fuvarozókkal történő érdekegyeztetésre. A megkérdezettek azon sem vitatkoznak, hogy e kormányzati magatartást erőteljesen motiválhatta a magas üzemanyagárak ellen Nyugat-Európa számos országában kirobbant tiltakozás, valamint a taxisblokád tízéves évfordulója. Meglehet.

Másfél év haladék

Mindenesetre a kormány és a fuvarosok között létrejött megállapodást többször elolvasva, lehet olyan érzése az elemzőnek, hogy itt bizony betömték az érdekképviseletek száját. A megállapodást természetesen a politikai vezetők és a fuvarosszervezetek hosszas egyeztetése előzte meg, aminek az alaphangját megadta a pénzügyminiszter szeptember 12-ei bejelentése, amely szerint a költségvetés nem tekinthet el az üzemanyagok jövő évi adójának valorizálásától. Ez pedig januártól plusz 8 forintot jelentett volna. Továbbá rá egy nappal a Mol ismertette a már idézett áremeléseket.
Ami az aláírt dokumentumok tartalmát illeti: rögzíti, hogy a kormány nem tesz javaslatot a jövedéki adó emelésére addig, amíg a Brent nyersolaj negyedévi átlagára 25 dollár/hordó felett van.
Ehhez képest a jövő két évre szóló adótörvény kiegészült azzal, hogy 2002. július elsején mindenképpen az új, magasabb adó lép érvénybe, ráadásul ez nagyobb a korábban tervezettnél.
Megjelenik a megállapodásban, hogy a mikro- és kisvállalkozások és az egyéni vállalkozók is elszámolhatják majd nyereségük terhére beruházásaikat. Továbbá - a pénzügyminisztériumi tervekkel ellentétben - a megállapodás szerint érvényben marad az a lehetőség, hogy a fuvarozók a gépjármű fogyasztási normájához mért üzemanyag-megtakarítást továbbra is elszámolhatják szja-mentesen, a taxisok pedig gépkocsivásárlásnál visszaigényelhetik az áfát.
Ezek fejében az aláíró szakmai, érdekvédelmi szövetségek vállalták, hogy „a tárgyaláson elért eredményeket veszélyeztető akciókat nem kezdeményeznek”.

Az olajár és az időjárás

A fuvarozóknak nem sikerült elérniük a jövedéki adó negyedik negyedévi mérséklését, illetve egy esetleges jövedékiadó-visszatérítést.
A taxisoknak nem sikerült kiharcolniuk, hogy - a fuvarozókhoz hasonlóan - az üzemanyag-vásárlás áfáját visszaigényelhessék, s azt sem, hogy szolgáltatásuk után az igénybe vevő visszakapja az áfát. Ez utóbbiakat egyébként a gazdasági bizottság ülésén Nógrádi László közlekedési és Matolcsy György gazdasági miniszter támogatólag képviselte, de Járai Zsigmond pénzügyminiszter úgy ítélte meg, hogy nincs rá fedezet. Horváth Pál elmondta, fontolgatják, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak, mert diszkriminatívnak tartják a döntést. A kormány végül minimum 300 milliós krízisalapot - utóbb céltámogatást - ajánlott fel az érdekképviseletek rendelkezésére, amit a Fuvosz alternatív mobilkúthálózat kiépítésére, a többiek pedig képzésre, oktatásra, illetve informatikai fejlesztésre kívánnak fordítani.
Orbán Viktor miniszterelnök álláspontja? Ő a szeptemberi egyeztetés után úgy nyilatkozott a Magyar Rádiónak adott szokásos szerda reggeli interjújában, hogy becsületes és felelősségteljes embereket ismert meg a tárgyalások során a fuvarozók képviselőiben, mindazonáltal nincs meggyőződve arról, hogy az áfabevételek kompenzálni fogják a mintegy 20 milliárd forintos jövedékiadó-kiesést (másutt, a kormány becslése szerint, a megállapodással a költségvetés mintegy 25 milliárd forintnyi bevételről mondott le), mivel a magasabb benzinárak alacsonyabb fogyasztást eredményeznek. Álláspontja szerint Nyugat-Európában is rá fognak jönni: ahogy nem érdemes tüntetni az árvíz és az időjárás ellen, úgy az olaj világpiaci árát sem lehet demonstrációkkal leszorítani.

Nonprofit mobilkutak

Mit tehetnek, tesznek ezek után az érdekképviseletek? Első hallásra meglepő ötletnek tűnt, amikor az autóklub, majd a Fuvosz bejelentette: nonprofit kúthálózatot akarnak kiépíteni.
Nonprofit vállalkozás ott, ahol nagyon is nyereségérdekelten a multik uralják a piacot? S mennyivel kell, hogy olcsóbb legyen ezekben a kutakban az üzemanyag ahhoz, hogy az autósok akár kerülővel is felkeressék? Egyáltalán, van-e annak gazdasági racionalitása, hogy egyetlen ilyen hálózat letörje az árakat? S ha „olcsó”, meg tud-e felelni mindazoknak a minőségi kritériumoknak, amelyek egy benzinkúthálózattól elvárhatók?
A kérdésekre egyelőre az a válasz, hogy november második felében valóban megnyit az első „diszkont üzemanyagtöltő állomás”, ahol 10-15 forinttal olcsóbban lehet majd tankolni annak, aki befizeti az egyszeri - jelenleg - 1200 forintos támogatóösszeget. Az USA-ban és Angliában egyébként az üzemanyag-vásárlások mintegy 12 százaléka diszkontkutakból történik.
Mi várható a jövőben? Gazdasági megközelítésben a jövő elsősorban a nagyon nehezen megjósolható világpiaci olajármozgástól függ. Ehhez adalék, hogy az autóklub bejelentése nyomán a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárást indított a Mol Rt. ellen, gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt. Politikai megközelítésben? Mivel az üzemanyagár-emelés inflációgerjesztő hatásával számolni kell, s a kormány, mint látható, nagy hangsúlyt fektet az antiinflációs propagandára (lásd még cikkünket a 16. oldalon), ugyanakkor határozottan nem enged az üzemanyagokat terhelő adókból…, hát, majd meglátjuk!

Az aláírt dokumentumok rögzítik, hogy a kormány nem tesz javaslatot a jövedéki adó emelésére addig, amíg a Brent nyersolaj negyedévi átlagára 25 dollár/hordó felett van. Ehhez képest a jövő két évre szóló adótörvény kiegészült azzal, hogy 2002. július elsején mindenképpen az új, magasabb adó lép érvénybe.

Olajárak

A Kopint-Datorg és a GKI Rt. elemzői egyaránt hangsúlyozzák: nagyon nehéz előre jelezni a világpiaci olajárhelyzetet a trend alakulásában közrejátszó sokféle, gyakran nem gazdasági tényező miatt. Ami bizonyos: világméretekben csökkentek a kőolajkészletek, a kereslet és a kínálat szerkezete eltér egymástól, s az utóbbi időben erőteljes spekuláció jellemezte a nemzetközi kőolajpiacokat.
A mostani áremelkedést egyébként tartós csökkenés előzte meg, az 1999 eleji 10 dolláros hordónkénti ár reálértéken soha nem látott alacsony szintet jelentett. Az évtizedes rekord, a szeptemberi 37 dollár pedig mintegy kétharmada az 1990-es árnak, és alig éri el az utolsó, 1981-es olajársokk utáni ár felét. Azt is igaz, hogy a fejlett országok ma feleannyi olajat használnak fel egydollárnyi GDP előállításához, mint a hetvenes években. Mindezek alapján a Kopint-Datorg idén 29-30, jövőre 25 dollár körüli éves átlagárat, a GKI Rt. 29, illetve 27-28 dollár/hordót vár, ami 2001 végéig fokozatosan 25 körülire csökken. A külpiaci szakértők tíz százaléka szerint a kőolajár elérheti az 50 dollár/hordó értéket is.
A világpiaci árak mérséklődése azonban nem fog azonnal jelentkezni a magyar gazdaságban. Az üzemanyag-, a gázárak kormány általi eltérítése a világpiaci folyamatoktól ugyanis mérsékelte a kedvezőtlen hatásokat, így direkt módon nem érvényesül majd a pozitív változás sem. Ha lesz ilyen…

Gáz van

A Mol Rt. és a kormány közötti október végi megállapodás értelmében november elsején 43 százalékkal emelkedett a hatóságilag szabályozott gáz ára azon nagyfogyasztók számára, akik 500 köbméter/órás gázórával rendelkeznek. Matolcsy György gazdasági miniszter szerint az áremelés a Magyarországon működő 780 ezer vállalkozásból mintegy 500-at érint, és a 12 milliárd köbméteres országos gázfelhasználásból 4 milliárd köbmétert. Így a kormány döntése idén 0,1 százalékponttal, jövőre pedig 0,6 százalékponttal emeli meg az inflációt. A Mol azzal érvelt a nagyfogyasztói gázáremelés mellett, hogy e nélkül neki kell finanszíroznia azt a versenyelőnyt, amelyet a nagyipari felhasználók élveznek; ők az emelés után is csak a felét fizetik a nyugat-európai áraknak.
A gázáremelést - annak ellenére, hogy a törvény szerint ehhez csak 2001. július 1-jétől lett volna joga a kormánynak - az tette szükségessé, hogy a kormány tavasszal, a gázárak ez évi emelésének meghatározásakor 16 dollár körüli világpiaci kőolajárral számolt, ami lényegesen alacsonyabb a ténylegesnél. A miniszter kiemelte: ha nem jutnak kompromisszumra ez ügyben a Mollal, akkor a lakossági gázárakat 37 százalékkal kellett volna megemelni. Így viszont a Mol vállalta, hogy a következő években a lakossági gázárak emelésének mértéke nem haladja meg az inflációs előrejelzést. Igaz, fenntartotta azt az álláspontját, hogy belátható időn belül szükség lenne itt is a valódi piaci árak érvényesülésére.
Szaniszló Mihály, az Ipari Energiafogyasztók Fórumának elnöke kijelentette: tiltakoznak a diszkriminatív áremelés ellen, amely szerintük ellentmond a gáztörvénynek és a költségarányos árelvnek. Egyes nagyfogyasztók a hírek szerint azt fontolgatják, hogy a magyarországi termelést más országokba helyezik át.
A tőzsde is felemásan értékelte a döntést. A Mol árfolyama a bejelentésre azonnal 250 forintot zuhant, és az ezt követő korrekció ellenére a szakemberek úgy vélik: az áresés folytatódni fog.