Az 1996-ban elindított ipari parki fejlesztési program tapasztalatai azt mutatják, hogy a befektetésösztönzésnek, a vállalkozások sikeres betelepítésének számos feltétele van. Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy az adott település alapvetően fontosnak tartsa minden tekintetben a befektetők igényeinek maximális kielégítését, s a fejlesztési stratégiájába ezeket a követelményeket beépítse. A terület jó közúti megközelítése is fontos szempont: ez teszi lehetővé a szállítási kötelezettségek megbízható-tervezhető időbeni teljesítését, az anyagellátás biztonságos megszervezését. Előfeltétel továbbá, hogy a térségben meglegyenek a megfelelő ipari kultúra alapjai, s a humán erőforrások is, beleértve a képzés/átképzés lehetőségét is. A siker tényezői között szerepel a szakszerű, folyamatos és hatékony marketingmunka is.

Új stratégia kettős céllal

Az 1997–1998-ban címet elnyert ipari parkokba – az összes ipari parkhoz viszonyítva – még magasabb arányban települtek be nagy nemzetközi cégek; a 2000–2001-ben címet elnyertek többségében már kis- és közepes vállalkozások működnek, és döntően magyar tulajdonúak.

Néhány térségben az ipari parkok már eddig is sikeresen vonzották a kis- és közepes vállalkozásokat, igaz, betelepülésüket különböző beruházásokkal – például inkubátorházak építése, működtetése – segítették. A folyamatot a jövőben tovább kell erősíteni, hogy ez a jelentős vagyon a termelő tőke befektetésének terepe maradhasson.

Ennek előmozdítására az Ipari Parkok Egyesülete (IPE) a gazdasági tárca támogatása mellett új, kettős célú fejlesztési stratégiát fogalmazott meg, amelynek legfőbb célja a szakosodás, a szolgáltatások erősítése, a regionális szempontok erőteljesebb érvényesítése és a hálózati integráció segítése. Ez a stratégia – mondja Rakusz Lajos elnök – egyrészt képet ad arról, hogy az ipar- és térségfejlesztési célok elérését milyen ipari parki típusok (üzleti-, technológiai-, tudományos-, innovációs-, logisztikai-, stb.) szolgálhatják, ezeknek milyen követelményeknek kell megfelelniük, fejlődésük érdekében milyen képességek elsajátítása lesz egyre fontosabb, s nem utolsósorban ezek milyen kormányzati szerepvállalást igényelnek. Másrészt bemutatja, hogy az Európai Unióban az ipari parkok révén az ország versenyképessége milyen szervezeti és finanszírozási megoldások alkalmazásával növelhető. A fejlesztések a felmérések szerint 2004-ben 8,4, 2005-ben 8,9, 2006-ban pedig 9,7 milliárd forintot igényelnének, ami részben már uniós forrásokból biztosítható.

Gyökeresen új helyzet

Az ipari parkokban működő vállalkozások teljesítményei ugyan jobbak, mint a hagyományos körülmények között működőké, ám a régió gazdasági teljesítményével szoros korrelációt mutatnak. Például a Közép-Dunántúlon és a Dél-Alföldön létesült parkokban egyaránt 403-403 vállalkozás működik, ám az előbbi régióban az utóbbi árbevételének 2,5-szeresét realizálták, az exportarány tekintetében pedig négyszeres a különbség.

Az uniós csatlakozás gyökeresen új helyzetet teremt az ipari parkok fejlődésében, hiszen az EU az innovációorientált regionális szervezeti struktúrák esetében ösztönzi az állami szerepvállalást, kijelölve egyúttal azokat az irányokat, amelyekben a legcélszerűbb az állami források koncentrált felhasználása a versenyképesség eléréséért. Ennek érdekében a regionális fejlesztés terén a korábbinál nagyságrenddel nagyobb állami forrást enged mobilizálni a helyi erőforrások bevonására, s előnyben részesíti a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatását.

S hogy melyek az EU követelményeinek megfelelő prioritások? Az IPE elnöke szerint a foglalkoztatottság és a szociális biztonság növelése; a vállalkozói kedv erősítése; az innovációs készségek javítása; a környezet védelmének erősítése. A vállalkozói kedv növelését és az innováció ösztönzését a Nemzeti Fejlesztési Terven belül a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) hivatott előmozdítani, amelynek fő irányai közül az ipari parkok fejlesztésére közvetlenül is hat a befektetésösztönzés, a kis- és középvállalkozások fejlesztése, az információs társadalom- és gazdaságfejlesztés.

A fejlődés feltételei

Az iparipark-program sikeres folytatásához, a fejlesztések objektív értékeléséhez fontos lépés az indítás óta működtetett, de azóta sem teljes adatbázis bővítése, illetve monitoringrendszerré alakítása. Erre azért van szükség, mert – a becslések szerint – minden tizedik ipari park nem indult el a fejlesztéseivel, nem teljesítette a cím elnyerésekor vállalt kötelezettségeit. Rövidesen megvizsgálják az 1997–1998-ban alapított létesítményeket, s ahol az alapítói szándék nem valósult meg, a címet megvonhatják.

Az ipari parkok fejlesztésére egyébként nincs egységes módszer, hiszen térségi, területi, technikai, humán és egyéb fontos feltételeik nagyon eltérőek. Ezért a program helyi kezdeményezéseken alapuló gazdaságfejlesztési modell jellegét továbbra is meg kell őrizni. Miután azonban az Európai Unióban az egyes fejlesztési programokban külön-külön jelennek meg az ipari parkokhoz kapcsolódó elemek – például az infrastruktúra vagy a szolgáltatások fejlesztése –, ezért az uniós források hatékony felhasználása fokozott egyeztetést kíván a szaktárca és az egyes programirányító szervezetek között.

Az ipari parkok fejlesztésének szakmai irányítását a jövőben is a gazdasági tárcának kell vállalnia, és egyik eszközként fenn kell tartania az Ipari Park szakmai minősítés intézményi rendszerét.

Az új stratégia további fontos része, hogy egyedi kormányprogramok is induljanak egyetemi tudáscentrumok létesítésére, illetve „barna mezős” parkok kiemelt támogatására. S az is megfontolandó, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt az ipari parkokról, ami az IPE szerint növelné a befektetők biztonságát. Szlovákiában, Romániában, Bulgáriában már létezik ilyen jogszabály.