– Milyen megfontolásból alapította meg 1993-ban előző cégét, a Cygron Kft.-t?

– Elsősorban nem anyagiból. Akkoriban én már – több külföldi ösztöndíjjal a hátam mögött – azt tapasztaltam, hogy minden egyetem mellett ott az ipari park, az inkubátorház, s a vállalatok, vállalkozások ugrásra készen várják az új kutatási eredményeket. Itthon ilyen nem létezett, ezért döntöttem a cégalapítás mellett. Fontosak a publikációk, a nemzetközi előadásokon, konferenciákon való részvétel, de igazi élményt az ad, amikor az ember látja megvalósulni azt, amit papíron kitalált. Az informatikában szerencsére rövid a kutatástól a megvalósításig tartó átfutási idő, és nem túl magas a tőkeigény, úgyhogy utólag elmondhatom, jó döntés volt a cégalapítás. Amíg a Cygron saját tulajdonunkban volt, több jelentős projektet valósítottunk meg. Hogy egy aprósággal kezdjem, kitaláltunk egy adattitkosítási eljárást, amit interneten keresztül értékesítettünk, ötven dollár alatti áron, mígnem jelentkezett az USA illetékes szerve, hogy ez sérti az ország, pontosabban a bűnüldözés érdekeit, mert ilyen mélységig nem szabad titkosítani az adatokat. Egy másik munkánk szintén az adatkezelés átláthatóságát segítette, ezt is árultuk, úgy húsz–ötven dollárért, amíg nem jelentkezett a Xerox, hogy ők ezt Amerikában már szabadalmaztatták, és húszezer dollárért forgalmazzák.

– Miért nem védték le önök?

– Nem volt rá pénzünk. Végezetül említenék egy hazai alkalmazást, amikor az egyik megyei áramszolgáltatónak készítettünk egy fogyasztási előrejelző programot, amivel úgy tudta optimalizálni az áramrendelését, hogy egy év során 600 millió forintot takarított meg. Ha nyilvánosságra hozta volna ezt a tényt, valószínű, hogy elnyerjük az OMFB által adományozott „Az év ipari alkalmazása” díjat.

– A DataScope-pal viszont behozták lemaradásaikat…

– Büszke vagyok rá, hogy a Graphisoft és a Recognita mellett harmadik magyar cégként 1997-ben elnyertük az Európai Információtechnológiai Díjat, és két évre rá az USA-ban „Az év legjobb szoftvere” címet. Ezek meghozták az elismerést és az ismertséget a Cygronnak.

– Nem tűnik logikus lépésnek, hogy ezek után eladták…

– Fejleszteni kellett volna, emelni az informatikusaim fizetését…

– Miért nem kerestek befektetőt?

– Kerestünk, és a díj után maguktól is jöttek érdeklődők. Szerettük volna, hogy nemzetközi cég legyünk, de a megvalósításához hiányzott a tapasztalat. Így sikertelenek voltak a tárgyalások, azt hiszem, azt gondolták rólunk, hogy amatőrök vagyunk.

– Én nem ezt a szót használnám. Hiányzott a cégből egy üzletember, menedzser, ha úgy tetszik.

— Lehet. Végül szakmai befektető, a Mindmaker vette meg, és én maradtam a kutatási igazgató, hogy végre azt csinálhassam, amihez értek, és amit szeretek: új dolgokat kitalálni és kipróbálni.

– Ideje lenne arról beszélni, amit kitalált, kipróbált, és világsiker lett. A DataScope-ról.

– A matematika nyelvén az elmosódott határú halmazokról van szó. Másképp, a nem kétértékű logikáról…

– És magyarul?

– Egy történettel megvilágítva: „A repülőgép kicsit késni fog” – 1968-ban egy amerikai matematikus, Zadeh e mondat kapcsán kezdett el tűnődni azon, miként lehetne az emberi beszédre oly jellemző lazaságokat a matematika nyelvére átültetni. A kérdés, a nem kétértékű, a nem bináris logika meghaladása, már a századelőtől foglalkoztatta a tudósokat, de eredményre igazán csak a század utolsó harmadában jutottak.

– Hogyan kapcsolódik ehhez a DataScope és az információ létrehozása?

– Az információs társadalom létrehozása szinte minden fórumon elsődleges téma. A hálózaton elérhető információk olyan gazdagságával állunk szemben, ami a kezelhetőség szempontjából új problémákat vet fel. Az információt nemcsak úgy lehet elrejteni, ha titkosítjuk, hanem ha mértéktelen mennyiségben áll rendelkezésre adat. Egy történettel megvilágítva: Tegyük fel, hogy a király a tervét titkos üzenetben, rébuszokban, egy étel elkészítésének módját taglalva juttatja el küldöncével bizalmasának: „Ne bárányból készítsd az ebédet, elég, ha kappannal fogadod vendéged, amit kellőképpen fűszerezel és hozzá savanyúság helyett kompótot tálalsz...” A küldönc receptek tucatjait, esetleg egy szakácskönyvet visz magával, és csak azt az információt tartja a fejében, hogy melyik receptet kell átadnia a király bizalmasának. Az ellenfél szinte reménytelen helyzetben van a megfejtést illetően, ha a küldöncöt elfogja és megtalálja az üzenetet. A mai helyzet szerint a példában szereplő információmennyiségeket nagyságrendekkel megnövelhetnénk, s a király üzenete esetünkben valamilyen törvényszerűség (társadalmi, például fogyasztói szokás), aminek megfejtése a feladat.

– És ön megfejtette?

– Amit én tettem, az az, hogy hosszú kutatómunka eredményeként sikerült egy nem kétértékű matematikai nyelvezetet kialakítani, aminek segítségével az adatokból információt lehet gyártani, abból pedig tudást. Ez a megközelítés az adatokat összefüggésekben látja, mégpedig aszerint, hogy milyen kérdésekre várunk választ. Ebben az a jó, hogy a kérdéseinket emberi nyelven fogalmazhatjuk meg, árnyaltan vagy éppen pontatlanul, homályosan. Mondjuk, nemcsak arra kaphatunk választ, hogy mennyibe kerül egy adott típusú kocsi, hanem arra is, hogy megéri-e az árát, ha teljesítmény, fogyasztás, végsebesség szempontjából nézem a dolgot. S mindezt szemléletesen, az adatok mozgatásával jeleníti meg a program.

– Tehát nemcsak megtalálásról, bányászatról van szó, hanem értelmezésről és bemutatásról is.

– Pontosan. Az adatbányászat szó azért terjedt el, mivel a valódi bányászat esetén is az érték csak töredéke a megmozgatott anyag mennyiségének. Először is össze kell gyűjteni azokat az anyagokat, amelyekből kinyerhető az érték. Erre a fázisra jellemző a hálózatok építése, illetve az adatáruházak létrehozása. Ma mindenki az adatok felhalmozásának szükségességéről beszél, és csak másodlagosnak tekintik a feltáró folyamatot. Ennek az a veszélye, hogy a nem feladatorientált megközelítés sok felesleges munkát eredményez. A felhalmozás csak az előkészületi fázis, ettől még nem lesz meg az adatbányászat eredménye: az ásvány, a „kincs”. A DataScope segítségével adatbázisainkon hatékony elemzéseket végezhetünk. A szoftver grafikusan megjeleníti egy tetszőleges adatbázis tartalmát, és sokféle eszközzel támogatja az egyes adatbázisrekordok közötti viszonyok tanulmányozását, valamint a pozitív vagy negatív értelemben kivételes tulajdonságokkal rendelkező alternatívák kiválasztását. A DataScope használható grafikus on-line lekérdező rendszerként is. Különböző szempontok szerinti szűréseket is végezhetünk vele, és a munkát a leszűrt adatokon folytathatjuk. A rendszer segítségével az adatok közötti összefüggések sokkal jobban és gyorsabban feltérképezhetők, így hatékonyabb döntések hozhatók.

– Ha jól sejtem, ez gyökeresen át fogja alakítani a vállalati vezetési rendszert.

– Feltétlenül, hisz nem lesz szükség döntés-előkészítő csoportokra, a vezető nem adathalmazokat kap majd, hanem egy olyan „hozzáférést” a képernyőn, amiről le tudja olvasni az összefüggéseket, el tud játszani egy-egy döntés következményeivel, tehát folyamatosan döntési helyzetben lesz.

– Most megint saját cége van, az Adixo.

– Igen, egy idő után kezdtem nem jól érezni magam egykori cégemnél, és kiszálltam. Tanácsadóként még egy fél évig a Mindmakernél maradtam, de azután eljöttem, mert szeretek a saját fejem után menni. Így született az Adixo tavaly augusztusban.

– Mit vár tőle?

– Nagyobb mozgásteret és annak megvalósítását, ami az adatbányászaton túlmutat, és a következő évtized meghatározó fejlesztése, alapvető iránya lesz. Fél év alatt az induló hárommillió forintos alaptőke a FastVentures kockázatitőke-befektetésével 200 millió forintosra nőtt, és a várható fejlesztések, bevételek egy-két éven belül ennek a tízszeresét ígérik. Én pedig ismét kutathatok.

– A mozgástér képletesen is értendő, hisz amit elmondott, az az adatok térbeli mozgatásáról is szól. Úgy tudom, még senkinek sem jutott eszébe az adatokat mozgatni, csak a játékszoftvereknél.

– Valóban, azon dolgoztam és dolgozom, hogy a számítógépet és az embert közelebb hozzam egymáshoz. Minél barátságosabb lesz a felhasználói felület, annál elterjedtebb lesz a számítógépes technika. Ki kell mozdulni a statikusságból, ami abból ered, hogy a számítógép kezdetben csak másolta az írott, nyomtatott információkat. Minden váltásnál így van ez. Az autó először a szekérre hasonlított, a repülőgép a madárra, aztán egy idő után elváltak útjaik. A számítógépnél most kezdünk itt tartani. Vagyis valahol a történet elején.

– És mi lesz a történet vége? Az emberszabású, összetéveszthető robot?

– Nem szeretném. Az ember csak maradjon meg a csapongó fantáziájával, és használja okosan, autonóm módon, közvetítők, profik nélkül a racionálisan, konzekvensen dolgozó számítógépét vagy éppen a robotot. Az ember és a számítógép ne egymás helyettesítői, hanem kiegészítői legyenek.

– Hogyan valósítja meg ezt az Adixónál? Hány emberrel dolgozik?

– Két kezemen meg lehet számolni őket, s azt kell mondjam, ők a legnagyobb érték. Nem kell különösebb szervezés, technológia, mert mindannyian tudjuk, hogy a világ élvonalában leszünk, hogy valami nagy dolgot próbálunk létrehozni. Én mindig elmondok egy-egy elméleti részt, amolyan belső szemináriumon, és ezt azután közösen lefordítjuk gyakorlatra. Igénylem, hogy legyenek partnereim, akikkel vitatkozhatom, akik esetleg alternatívákat tudnak megfogalmazni.

– Az az érzésem, hogy ön szakmailag kicsit magányosnak érezheti magát.

– Húsz esztendő tapasztalatát nem lehet könnyen átadni.

– Nem mintha mindenáron ösztönözni akarnám, de külföldön sem találna partnert?

– Nem. Mára alábbhagyott az eredményekért való lelkesedés a tudóstársadalomban. A konkurenciaharc a jellemző. A Szilícium-völgyben ugyan mások a feltételek, de az emberek ugyanolyanok.