Görögországban és Törökországban a majonéz névleges növekedési indexe az utóbbi öt évben csaknem 50 százalékkal emelkedett – bogarássza ki az Euromonitor Market Reports jelentéséből megrendelője kérésére az infobróker. A többi nyugat-európai ország ezt az értéket még csak meg sem közelíti, Németországban stagnálás, sőt Svájcban némi visszaesés is tapasztalható. Az illetékes hazai marketingvezetőnek ettől szaporább lesz a pulzusa, és lekérdezteti még a két országban majonézt forgalmazók, a termelők és a márkák piaci részesedését, az eladás értékét, és megrendeli a helyi étkezési szokások legfrissebb trendjeit az információbrókertől – vagy más néven független információs tanácsadótól – mivel a cégen belül nincs olyan munkatárs, akinek ideje és tapasztalata lenne ezeknek az adatoknak a beszerzésére.

A megfelelő adatbázisokban keresőkérdésekkel operálni, a keresőprofilokat lépésről lépésre csiszolni, a kapott találatokat az elvárások szerint tisztogatni – ez az infobróker napi teendője. Ami sokszor csak a kiindulópontja a munkájának, mert a legérzékenyebb adatokat nem írják le, sőt néha ki sem mondják; így azokat az információbrókernek kell megszereznie az általa felkutatott szakemberektől.

Hogyan? Milyen? Mekkora?

Az információs társadalomban az értéket egyre inkább a termékhez, szolgáltatáshoz való információ-hozzáadás adja. Sőt egyre gyakrabban esik szó a tudástársadalomról. A tudás voltaképpen szövegösszefüggésbe ágyazott, valamilyen célra összeállított, rendezett információhalmaz. Ez hordozza a valódi értéket.
A céginformáció például lehet alapinformáció, lehet összetettebb, mérlegadatokat tartalmazó vagy bővebb marketinginformáció, de akár versenytársfigyelés is, ami az üzleti döntéseibe, terveibe enged bepillantást. Hogyan képezik a konkurensek az árakat? Milyen összetevőket használnak fel új termékükhöz? Milyen irányú vagy mekkora méretű, helyigényű beruházást terveznek? Ezeket az információkat a CI (competitive intelligence) vagy a BI (business intelligence) szakembere szolgáltatja.

A verseny-, a trendfigyelés hasonló célt fogalmaz meg. Eszköze lehet az egyszerű sajtófigyelés, a szakirodalom-kutatás vagy az erre alapuló informetria (információs egységek statisztikai módszerekkel történő elemzése), de akár adatbányászati célú webfigyelés (webmetria) is.
Az információbróker tevékenységébe tartozhat a szabadalom- és védjegy-információ vagy éppen az issue management (kritikus környezeti tényező figyelemmel kísérése), az irodalomkutatás, a scientometria, a dokumentumszolgáltatás is. Ezek részben megvalósulhatnak könyvtári információszolgáltatás keretében, webes keresések alapján, térítéses adatbázisokból, illetve a szakemberekkel folytatott interjúkból való információnyerés és -szolgáltatás, valamint adatbányászat által is.

Mikor milyen szolgáltatás kell?

A döntéshozáshoz szükséges tudás azonban nem csupán a szervezet falain kívülről származik. A HP egyik elnökének tulajdonítják azt a kijelentést, hogy ha a HP tudná azt, hogy mit tud, akkor háromszor olyan nyereséges lenne. E kijelentés kapcsán érdemes azon eltöprengeni, hogy egy cég mennyire tartja szívügyének a már meglévő belső tudás menedzselését. A tudásmenedzsment akkor hatékony, ha a szervezeten belül megteremtődik a bizalom, és a munkatársak készek tudásuk megosztására, a szervezet pedig biztosítja a megfelelő formális és informális közeget a tudásáramláshoz és a tudás minél hatékonyabb felszívásához. Ehhez eszköz lehet a szervezeten belül közösen használt kávézó(sarok) megteremtése éppúgy, mint a konferencián részt vett munkatársak beszámolói vagy egy elektronikus könyv- és adattárat tartalmazó intranetrendszer.

Az információbrókeri szolgáltatások igénybevételéhez elsősorban azt kell alaposan átgondolni, hogy mely döntéshez milyen információra, tudásra van szükség. Nem ritka, hogy az egyeztetés során a megrendelő nem képes pontosan megfogalmazni igényeit, vagy az infobróker nem tudja a kifejezett igény mögött felfedezni a valódit.
Azt is fontos tudni, hogy az információbróker objektív okokból nem garantálhatja a beszerzett információ teljességét, és arra sem vállal garanciát, hogy a keresett információ egyáltalán létezik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem igyekszik a cél érdekében és a megegyezett vállalási díj keretén belül mindent megtenni. S mivel a szállított adatok forrását feltünteti, a megrendelő dönti el, hogy az számára hitelt érdemlő-e.
A fejlett országokban a vállalkozások 60–70 százaléka vesz igénybe valamilyen információbróker-szolgáltatást, s ez az arány növekszik. Nálunk még messze nem ez a helyzet, mint ahogyan a szakmát gyakorlók összetétele is más.

Fejlődés külföldön és idehaza

Vannak könyvtárosok, marketingszakemberek, humánerőforrás-tanácsadók, újságírók és oktatók, akik bár nem nevezik magukat információbrókernek, több-kevesebb átfedéssel az információbrókeréhez hasonló munkákat végeznek. A szakma tengerentúli fejlődésére jellemző, hogy a hatvanas években az információbrókerek között meghatározó számban voltak a könyvtáros hölgyek; arányuk azóta jelentősen csökkent, ma már főként a mérnök-, a jogász- vagy a pénzügyi végzettségű szakemberek vannak túlsúlyban, akik elsajátították az információkeresés szakismeretét.

A hazai helyzet ettől jelentősen eltér. A szakma ismertsége ugyan nőtt, de a hagyományos információkereső szakemberek, főként a könyvtárosok idegenkednek tőle. A már diplomával rendelkezők számára információbróker-képzést kínáló Benedict School hallgatói ezért döntően az üzleti szférából – kis- és középvállalkozásoktól és multinacionális cégektől – kerülnek ki. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán a négyéves informatikus-könyvtáros képzésen belül a második év után választhatnak információbróker-szakirányt a hallgatók, ebben a tanévben először.

MIBE

Kívánatos, és így van ez az infobrókerek esetében is, hogy a különféle szakemberek egy-egy projektben egyesítsék erejüket és tudásukat. Hiszen van, aki az állatorvosláshoz ért, van, aki a joghoz, van, aki az adatbázisokban való keresés szakembere, más a telefonos interjúk készítésének mestere. Az őket összefogó hálózat építését az alapvető céljai közé sorolja egyre több információbróker-szervezet is a világban, mint az elsők között létrejött amerikai AIIP (Association of Independent Information Professionals), az SLA (Special Library Association), az európai EIRENE (European Information Researchers Network) és a nemzeti szervezetek is, mint például az osztrák Verband für Informationswirtschaft. Az egyesületeknek nagy szerepe van a szakma összefogásában, a szakmai és etikai standardok megalkotásában. A szervezetek etikai kódexét elfogadó információbrókerek tevékenységében a megbízók jobban megbíznak.
A magyarországi Magyar Információbrókerek Egyesülete (MIBE) tavaly alakult meg, tagjai között multinacionális cégek és kisvállalkozások képviselői egyaránt jelen vannak, az iparágat tekintve a tanácsadás, az oktatás, a telekommunikáció, a média területét képviselik. A MIBE céljai között szerepel a szakma megszervezése, az információbrókeri szolgáltatás megismertetése a döntéshozók körében, a hálózatszervezés, az érdekvédelem és a szakmai képzés támogatása. A szakmai rendezvényeken – az első hazai szakmai konferenciát tavaly decemberben tartották –, közös kommunikációs hálózaton túl a közeljövőben az is megvalósul – ígérik –, hogy a tagok a nagy adatbázis-szolgáltatók információihoz kedvezménnyel juthatnak hozzá.

Mikulás Gábor