A gazdasági válság olcsóbb olajat, kisebb fogyasztást, a hitelből történő részvény- és ingatlanvásárlások visszaesését okozza rövid távon. Csökken az ipar és a közlekedés által kibocsátott károsanyag-mennyiség világszerte, még a környezetvédelemre kevéssé odafigyelő Indiában és Kínába is. Egyes szakértők szerint rövid távon ezek lesznek csak a környezetre és a fenntartható fejlődésre gyakorolt pozitív változások, hiszen a cégek, kormányok és nemzetközi szervezetek fontosabb feladatnak tekintik a munkahelyek megőrzését, a pénzügyi egyensúlyt és a befektetők érdekeit, mint a fenntartható fejlődés érdekében tett - kezdetben jelentős költségeket és befektetést igénylő - lépéseket. Optimista meglátások szerint azonban a megerősödött és egyre nagyobb befolyással bíró civil társadalom és a zöld iparágakba fektető, egyre több tőkét felhalmozó pénzügyi alapok sikerei kikényszerítik, hogy mind több kormány tűzze napirendre a fenntartható fejlődést hosszú távú cselekvési programként.

Kiért legyünk felelősek?

A válság és főleg a világszerte rá adott gyors kormányzati válaszok - államosítás, kezdeményezések egy nemzetközi pénzügyi szuperfelügyelet létrehozására, a szabályok szigorítása, egyes pénzügyi tranzakciók betiltása - új alapokon nyugvó rendszert hozhatnak létre. Sokak számára a válságra adható válaszok a régóta hangoztatott "felelős vállalati és kormányzati magatartás", a "fenntartható fejlődés", a "megújuló energiák arányának növelése" vagy a "fair trade" lehetnek. Úgy tűnhet: egy globális és teljes körű szemléletváltás mára már nemcsak üres PR-fogás vagy eddig csak a skandináv kormányok és nemzetközi (zöld)szervezetek által hangoztatott cselekvési irány, hanem a túléléshez szükséges változás.

A szemléletváltás tetten érhető: az Economist magazinban megjelent felmérés szerint a világ vezető cégei felsővezetésének mindössze négy százaléka véli úgy, hogy a "CSR csupán pénz- és időpazarlás". Némi optimizmusra adhatott okot az is, hogy az Echo közvélemény-kutató amerikai és brit kommunikációs felsővezetőket megkérdező felmérése szerint a fenntartható fejlődés a cégek 37 százaléka számára volt "nagyon fontos", 51 százalékuk "valamennyire fontosnak" tartotta, és mindössze 12 százalék nem tartotta lényegesnek.

Remélhetőleg nem csupán a felmérésekben mutatkoznak tettre késznek a cégek: a közeljövőben nagy vita várható az autóipar és a környezetvédelmi politika képviselői között. Az Európai Unió ugyanis meglehetősen progresszív szabályokat fogadott el a közeljövőre nézve. Az egyik ilyen korlátozás alapján 2012-re az autók átlagos szén-dioxid-kibocsátásának 130 grammra kell csökkennie kilométerenként (ez ma átlagosan 158 g/km). Amennyiben az autógyár túllépi ezt a határt, autónként és grammonként 95 euró büntetést fizet, azaz több mint 2600 eurót autónként. Egy zsugorodó piacon ez hatalmas pénzügyi terhet jelentene a gyártóknak.

A fenntartható fejlődés érdekében tett másik unós vállalás a teljes szén-dioxid-emisszió 1990-es szintjének 20 százalékos csökkentése 2020-ig. Ez az áramtermelését 95 százalékban szénerőművekre alapozó Lengyelországnak vagy a "60 százalékos" Németországnak sem lesz könnyű. Már korábban is volt tiltakozás a "20 százalékos szabály" ellen, de a gazdasági válság még nagyobb ellenállást válthat ki a tagállamok részéről. Egyelőre nincs napirenden egyik szabály felpuhítása vagy végrehajtásának felfüggesztése sem. Annyi azonban bizonyos, hogy az EU jövő évi növekedését lenullázó gazdasági világválság hatásait tompítandó jelentős lobbierő feszül majd a környezetvédelmi politika ellen.

Kikényszerített változások

"Nem látom jelét, hogy pénzügyi okból bárki is kétségbe vonja a kiotói jegyzőkönyv tiszta fejlesztési mechanizmusában foglaltakat, miszerint a fejlett államok szén-dioxid-kibocsátásuk ellensúlyozásaként tisztaenergia-projektekbe ruházhatnak be a fejlődő világ országaiban" - nyilatkozta Yvo de Boer, az ENSZ Klímaváltozási Titkárságának vezetője. Boer szerint a hitelválság ugyan tönkreteheti az ENSZ által vezetett klímaváltozási tárgyalásokat, de van remény arra, hogy egy új, zöld gazdaság fejlődése indul meg. A kormányoknak van lehetőségük, hogy a pénzügyi rendszer újjáépítése során bátorítsák a magántőke beruházásait a tiszta technológiák fejlesztésébe. "Remélem, a válság nem azt jelenti, hogy a szegény Dél polgárai megvárják, hogy a gazdag északiak visszafizessék jelzáloghiteleiket, és utána figyeljenek csak rájuk" - nyilatkozta az ENSZ tisztségviselője.

A válasz még várat magára, egyelőre senki nem lépett vissza. Norvégia környezetvédelmi minisztere, Erik Solheim például a válság mélyülése során is világossá tette, hogy folytatja évi 500 millió dolláros támogatását azon trópusi országok számára, amelyek az erdők megőrzésére összpontosítanak. Az esőerdők megőrzése globális érdekeket tekintve jelentősen több, mint a kivágásukkal elért mezőgazdasági termelés ellenértéke: a 2005-ös "Ezredvégi jelentés az ökoszisztémáról" szerint egy hektár kanadai vadvíz évi 6000 dollárt ér, míg a rajta folyó termelés értéke a 2000 dollárt sem. Még jelentősebb a különbség a fejlődő országokban: egy hektár thaiföldi mangroveerdő évi 1000 dollárt ér a halgazdálkodás vagy a parti erózió megőrzése formájában, míg megművelése esetén legfeljebb 200 dollárt hoz tulajdonosának.

Meggyőző volt a Világbank korábbi vezető közgazdászának 2006-os jelentése is, amelyben Nicholas Stern a világ össztermékének 5-20 százalékára teszi azt a veszteséget, amit az ellenőrizetlen és kezelhetetlenné váló globális felmelegedés okoz a Föld lakóinak a következő néhány évtizedben. Ez az össze pedig sok nagyságrenddel több, mint a jelen gazdasági válság hatása az országokra.

Optimistán nyilatkozott a Piac & Profitnak a fenntartható fejlődés egyik legelismertebb szakértője, László Ervin professzor is. A Budapest Klub alapítója és elnöke szerint ugyan nagyon jelentős lobbierőt jelentenek a hagyományos iparágakat és gondolkodókat tömörítő erők, ám az elmúlt években hihetetlen jelentőséget szerzett globális civil társadalom ki fogja kényszeríteni a változásokat.

Obama energiái

A válság kihívásaira az amerikai kormányzat és a törvényhozás 700 milliárdos bankmentő csomagot állított össze a pénzügyi rendszer összeomlásának megakadályozására, amelyből 125 milliárdot banki részvények megvásárlására fordított. A gazdaság megmentésének prioritása azonban nem akadályozta meg abban Barack Obama demokrata jelöltet, hogy az elnökválasztási kampány során azt hangoztassa: a tiszta technológiákba való befektetés és az ökotudatos gazdaság támogatása megoldás lehet a gazdasági krízisre. Obama azt mondta, hogy elnökké választása esetén a következő tíz évben 150 milliárd dollárt ígér megújuló energiaforrások fejlesztésére. Külön hangsúlyozta a szél- és naperőművek fontosságát, szerinte az ú iparágak ötmillió új álláshelyet teremtenek, amelyek jól fizetnek, és nem lehet majd Kínába kihelyezni őket.

Ami viszont nemcsak az amerikaiaknak, hanem a világ többi részének is reménykedésre adhat okot, a megválasztott elnök határozott távolságtartása az olajlobbitól, mivel kampánya alatt nemegyszer az olajvállalatok megadóztatását nevezte meg a környezetvédelmi fejlesztések egyik forrásaként. Megfigyelők és politikusok abban bíznak, az Egyesült Államok 44. elnöke szakít elődje Kiotó-ellenes hozzáállásával, és tesz azért, hogy Amerika csökkentse károsanyag-kibocsátását. Az unió abban bízik, hogy a Bush-korszak végeztével Washington előremutató partnerként viselkedik a globális kérdések megoldásában.