Az Economist Intelligence Unit idén júliusban úgy becsülte, hogy a következő két év során világszerte a vállalatok 80 százaléka fogja munkatársainak egy részét valamilyen távmunkában alkalmazni, szemben a mai 54 százalékkal. A német Empirica tanácsadó cég korábbi felmérése szerint az Európai Unióban a távmunkások száma a 2000-ben mért a 9 millióról 2005-ig 16 millióra növekszik, amiből a rendszeresen otthonról dolgozók tábora 6,3 milliót tesz majd ki. Az Egyesült Államokra vetítve a Forbes magazin júliusi számában azt jósolja, hogy 2006-ra a nemzet munkaerejének egyharmada fog távmunkában dolgozni, ami 50 millió beosztottat jelent.

Az ilyen tanulmányok többnyire már csak az önmagukat foglalkoztatókat nem sorolják a távmunkás kategóriájába, egyébként a távmunkások számos fajtáját különböztetik meg: a teljes munkaidőt vagy a hetente csak egy-két napot otthon dolgozókat; azokat, akik útközben is szellemi munkát végeznek, esetleg szatellit irodákban vagy távmunka-központokban kezdik a napjukat. Ami mindannyiukban közös, hogy munkájuk eredményét távközlési hálózatokon keresztül juttatják el alkalmazóikhoz.

Felszámolt sztereotípiák

„A távmunka egyre láthatatlanabbá válik. Ma már nem azt kell megkérdeznünk az emberektől, hogy távmunkások-e vagy sem, hanem hogy munkájuk során hol és mennyi időt töltenek” - írja a Sibis uniós projekt tanulmánya. Vagyis az üzleti szférát egyre inkább átható hálózati elv természetes velejárói lettek a munkavégzések új típusai. A Európa Bizottság számára készült Emergence tanulmány megjegyzi, hogy Európában az intézmények mindössze másfél százaléka alkalmaz otthonról bedolgozó munkaerőt, bár a tagországokban az arány két százalék fölé emelkedik. Sokkal inkább jellemző a több helyszínről történő munkavégzés, amit már tíz európai munkaadó közül egy támogat, míg távolba telepített irodát tizennégy közül egy tart fenn. Az otthoni központú távmunkások - az európai munkaerő hét százaléka - idejük 20-30 százalékát töltik csak otthon, vagyis hetente egy napot. A leggyakoribb forma egyelőre az egy napnál is kevesebb otthonlétet jelentő kiegészítő távmunka.

Korábbi vizsgálatok már felszámolták azt a sztereotípiát, hogy a távmunka elsősorban nőket érint, és hogy végzettséget alig igénylő munkákat, leginkább adatbevitelt lehet végezni ilyen formában. A felmérésekből az derül ki, hogy a legtöbb távmunkás magas képzett férfi, többségükben vezető beosztású. A Nemzetközi Távmunka Szövetség, az ITA 2001-es adatai szerint a tipikus amerikai távmunkás felsőfokú végzettséggel rendelkező fehér bőrű, 35 és 44 év közötti férfi, évi legalább 40 ezer dolláros keresettel. A legtöbbjük az IT-szektorban, az ingatlanértékesítésben vagy vezetőként dolgozik.

Skandinávia az élen

Nem meglepő módon, Európában a telekom liberalizációban élenjáró skandináv országok és Hollandia adják a legnagyobb teret a távmunkának. Az Emergence-tanulmány azt hangsúlyozza, hogy ezekre a technikailag kiválóan fejlett, szociáldemokrata értékrendű országokra kifinomult munkakultúra jellemző. Az alkalmazottaknak erős a szabadságigénye, a munkáltatóik pedig nagyon bíznak bennük. Ezzel szembeállíthatók az olyan merevebb kultúrák, mint a francia és a német, ahol a kölcsönös bizalom helyett nagyobb hangsúlyt kapnak a munkáltatók és a szakszervezetek formális egyezményei.

Franciaországban erős hátráltató tényező az országra jellemző centralizált kultúra: az új gazdaság szereplőinek 90 százaléka párizsi központú.

A közép- és kelet-európai országokban elsősorban az olcsó, de magas hozzáadott értékű munkaerő (szoftverfejlesztés, elektronikus szolgáltatás) miatt betelepült, nagy külföldi cégek élnek a távmunka lehetőségével, egyszerűen azért, mert megfelelő szaktudású munkaerő még nem mindig érhető el.

A munkások a neoliberális értékeket követő angolszász államokban számíthatnak a legkevésbé valamilyen távmunkára felkészítő továbbképzésre, elsősorban a cégek alacsony személyi költségei miatt. A vállalat gyakran nem a saját dolgozóinak ajánlja fel a lehetőséget a távmunkára, hanem külsős bedolgozókat vesz igénybe. Ennek ellenére az Egyesült Királyság így is az észak-európai országok után következik a rangsorban, jóval maga mögött hagyva francia, német és a középmezőnyt képező dél-európai riválisait is. A Financial Times tavaly októberi adatai szerint a Brit-szigeteket és Írországot magában foglaló országcsoportban négy év alatt 65 százalékkal, több mint kétmilliósra emelkedett a távmunkások száma.

Eltűnő költségek

A EU-finanszírozású Sustel csoport a Világkereskedelmi Központot ért terrortámadás példáját is becitálja a távmunka előnyeinek szemléltetéséhez, hangsúlyozva, hogy egy decentralizált szervezet még ilyen hirtelen előállt válsághelyzet esetében is életképes marad. A Forbes áprilisi számában pedig a SARS-járvány kapcsán a virtuális együttműködési eszközök, például a webkonferencia szerepének további növekedését jövendölte az üzleti életben.

Ha a vezetőket kérdeznénk a távmunkaprojektek elindításához kapcsolódó motivációikról, elsősorban az ingatlanköltségek megtakarítását és a képzett munkaerő megőrzését említenék. Az 1992 óta távmunkaprogramot fenntartó amerikai AT&T távközlési cég az elmúlt évben 150 millió dollárt takarított meg a távmunkából származó termelékenység fokozásával. A British Telecom tavalyi adatai szerint a cég kétezer távmunkása 35 millió font extranyereséget hozott, amibe azt a tényezőt is beszámították, hogy a távmunkában dolgozók négyszer kevesebb betegszabadságot vesznek ki, mint bejáró társaik.

Sokszor a fenntartható fejlődés környezetvédelmi vonatkozásai is bekerülnek a távmunkalobbisták retorikájába: az AT&T beszámolója alapján a programjában részt vevő dolgozók tavaly hetvenezer tonna szén-dioxid kibocsátását spórolták meg azzal, hogy az ingázás helyett a távmunkát választották.

Hogy a távmunkaprojektek elindításának további fontos kiváltója a munkáltató részéről a magasan képzett munkaerő vonzása vagy megtartása is, arról a Robert Half International januárban megjelent adatai árulkodnak, amelyek szerint a távmunka lehetősége a kezdő fizetések után a második legfontosabb szempont a munkavállalónak.

A távmunkától kevesen lépnek vissza: a tanulmány által vizsgált vállalatok közül egyedül a dán Excel Data IT szolgáltató és szoftverfejlesztő cég említette, hogy távmunka-tesztprogramja alatt néhány munkatársa szociálisan vagy szakmailag komolyabban elszigetelődött. Az összes felmért közül öt százalék érezte úgy, hogy valamilyen ok miatt rosszabbodott az életminősége, míg tíz százalék azt vallotta, hogy a távmunka lehetősége nélkül nem tudná ellátni jelenlegi munkakörét.