– Hát én ilyen igazgató vagyok –vallotta meg Kornai Gábor, az AAM tanácsadó cég vezetője .– Én sem használok számítógépet, mégis tisztában vagyok az informatika jelentőségével.

A gondolatsort a The Wall Street Journal 1999. decemberi számában közzétett felmérés eredményeinek ismertetése indította el. Ez arra kereste a választ, hogy vajon 1998-ban és 1999-ben kik voltak a vállalatoknál az internetes kezdeményezésekért felelős vezetők. Nem meglepő, hogy elsősorban az informatikai menedzserek, ám míg 1998-ban 54, tavaly már csak 48 százalékban hárult rájuk ez a feladat. Jelentősen csökkent e téren a marketingvezetők szerepe, s alig mérhető az értékesítési vezetőké. Számottevően megnőtt azonban az első számú vezetők, a vezérigazgatók felelősségi aránya, 15-ről 26 százalékra. A lap ebből azt a következtetést szűrte le, hogy a vezérigazgatóknak érteniük kell az informatikához, de hozzátette: az informatikusoknak pedig a vezetéshez és az üzlethez. Vagyis az informatikai vezetők állandó tagjaivá válnak a stratégiai döntéseket hozó munkacsoportoknak, és ők a jövő potenciális vezérigazgatói.

A magyar cégvezetők azonban egyáltalán nem osztották az idézetteket. Horváth Zoltán, a Mindmaker Kft. ügyvezető igazgatója szerint az informatikusok szerepe tagadhatatlanul nő, a cégek üzletpolitikáját mégsem ők fogják meghatározni, hacsak el nem sajátítják az ehhez szükséges egyéb tudást. Simó György, a Matávnet ügyvezető igazgatója úgy vélte, az informatikusok előtérbe kerülése egy adott történelmi periódushoz kötődik, ahhoz, amelynek tanúi vagyunk, mivel a gazdaság és társadalom átalakulását a technológiai fejlődés indította el. Ám az informatikusok számára a kihívás a technológiai korlátok leküzdése, és fogyasztói szempontból nemigen mérlegelnek. Szerepük nagy, de nem meghatározó. Dömölki Bálint, az IQSoft igazgatóságának elnöke egyetértett azzal, hogy átmeneti problémáról van szó, csakhogy szerinte tíz-húsz év múlva már nem lesz külön informatikai vezető, mert feladataik mélyen beépülnek a vállalatok mindennapi életébe. Lesznek azonban az informatikai feladatokra szakosodott szolgáltató cégek, és azok elvégzik ezt a munkát. Az első számú vezetőnek pedig éppen annyira kell majd – vagy nem kell – értenie az informatikához, mint amennyire bármilyen más vállalati dologhoz.

Csepi Lajos, a Fotex vezérigazgatója mindenképpen azokat győzné meg, akik az adott társaság stratégiáját alakítják, esetükben az igazgatótanács tagjait. A maga részéről azonban nagyon megérti azokat a vezetőkollégáit – mondta –, akik az informatikai átalakulást látva ódzkodnak maguk is lépni, mert az biztos ugyan, hogy a gazdaság alapvetően megváltozik, ennek üteme azonban kérdéses, és még bizonytalanabb a hogyanja.

A TNS Modus közelmúltban készült magyarországi felmérésében arra kérdezett rá, hogy vajon mi motiválta azokat, akik már alkalmazzák az e-bussinest. Szinte ugyanolyan súllyal szerepelt a válaszok között az új piacok elérésének, a jobb ügyfélszolgálat felállításának és a versenypozíció megtartásának igénye. És ez természetes. Az azonban már nem, hogy a nagyvállalatok 19, a középvállalatok 22 százalékát még most sem motiválja semmi.

(eller)


***
Bitubi
Fischer Erik, a Sun Microsystems vezetője a cégek informatikai fejlődését szakaszolta: az első lépés, amit már sokan megtettek, a weboldal létrehozása, majd az interneten szolgáltatások nyújtása, a hagyományos üzleti tranzakciók ily módon való intézése, és a negyedik lépcsőfok az úgynevezett „business to business” (Bitubi), azaz bekapcsolódás azokba az üzletekbe, amelyeket az informatika tesz lehetővé, és előtte nem léteztek. Vannak, és természetesen lesznek olyan vállalatok, amelyek mindjárt erre a negyedik lépcsőfokra ugorva lépnek be az informatikai alkalmazók körébe. Ám magyarországi viszonylatban Kornai Gábor óvatosságra intett: kicsi és relatíve szegény ország vagyunk, nálunk az e-business se lesz olyan gazdag, mint például az USA-ban, és a nyelvi probléma is megállítja, illetve lefékezi a határokat egyébként nem ismerő elektronikus üzletek terjedését. De – tette hozzá nyomatékosan – egyetlen felelős vezető se kerülheti el, hogy valamit tegyen ez ügyben.

***
Az esélyesebb fiatalok
A legmeglepőbb az volt a számomra, hogy a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem Vezetőképző Intézete által szervezett konferencián az e-business gyakorlati tudnivalóiról milyen fiatal, huszonéves szakemberek tartottak, nagyon tartalmas előadásokat. A hallgatóság átlagéletkora – az átlagot felfelé elmozdító négy-öt negyvenes-ötvenes résztvevő ellenére – is maximum huszonnyolc év lehetett.

Biztos, hogy az informatikai társadalom, vagy ahogy másként nevezik, az új gazdaság üzenetét csak a fiatalok értik, érthetik meg? Velem együtt az a négy-öt középkorú érdeklődő a biztosíték rá, hogy nem. Viszont az igaz, hogy az internethullám hátán ezen új generáció tagjai ledolgozhatják az úgynevezett generációs hátrányt, és jó esélyük van arra, hogy ne csak bedolgozók vagy szemlélők, hanem a folyamatok irányítói legyenek.